Fejezet

 1 Kort|          hogy kétezer forint olyan isten adománya, amit halálos vétek
 2 Korr|           mondják neki, hogy hozta isten, tessék besétálni; a báró
 3 Alko|           homlokát ihletten. ~- Az Isten áldjon meg téged a te jóságodért,
 4 Alko|           elhagynom a helyemet. Az Isten hazasegíti majd bátyádat:
 5 Alko| irgalmasabb léssz irántam, mint az Isten; ki oly súlyosan büntet
 6 Volt|          Szelim aleikum; hozott az Isten, atyám! Küldve jöttél. Lelkipásztor.
 7 Ker |           nagyasszonyom. ~- Hiszem Isten irgalmától, hogy ott van -
 8 Ker |       mondta fia ápolójának, hogy "Isten áldjon"; hanem eltávozott. ~
 9 1   |       teremthette hat nap alatt az Isten: mert íme itt vannak a geológia
10 2   |          akaró nyer, hanem akin az Isten könyörül. ~E dicső nagy
11 2   |           megmenekült, az fejét az Isten büntető hatalmába akasztotta." ~
12 2   |  ereklyének. "Est Deus in nobis!" (Isten él bennünk!) ~A vádlott-társak
13 2   |      azután hátukra véve, menjenek isten hírével. Nincs már szolgálatukra
14 3   |            bele, mit aratnak róla? Isten tudná azt megmondani: az
15 3   |         esztendő óta nem hallották Isten igéjét, azóta nem éltek
16 3   |             te Berti, te! Adjon az Isten neked három fiat: az egyik
17 3   |   visszaadom azt most önnek. Adjon Isten ezerannyit! ~Ki tudja, hátha
18 5   |            alatt, s Béni bácsi már Isten jóvoltából 47 esztendős,
19 5   |           illatú csókkal. ~- Hozta Isten. Kedves uramöcsém. Hát már
20 5   |         kicsapták az iskolából. Az Isten legyen irgalmas-kegyelmes
21 7   |            Riseljő! Kisasszony, az isten áldja meg!" ~Odakopogtat
22 8   |           búcsúdalt énekelt nekik: Isten hozzád, te csendes ház! ~
23 8   |            énekelte! De nem ám. ~- Isten átkozta nyomorult komédiásai!
24 9   |           kis pénzt; aztán elmehet isten hírével. ~A kopott ember
25 9   |           a két garast, mármost az isten áldja meg békével. ~Az öreg
26 9   |   tekintetes ifjú úr gráciáját. Az isten adjon érte ezer annyit;
27 12  |                Ah, Jenőy úr, hozta isten! ~Ó, Kalender úr ismer minden
28 12  |       hagyta a kordicai uradalmát; Isten nyugosztalja meg szegényt. ~
29 12  |          arc, olyan fényes, mintha Isten volna; olyan nagyszerű,
30 12  |          arca olyan fényes, mintha Isten volna; olyan nagyszerű,
31 15  |      nagyapjának magyarul: ~- A jó isten tartsa meg nagyapámat sok
32 15  |     összecsókolgatva rebegé: ~- Az isten áldjon meg tégedet kedves
33 16  |           Bacchusnak. ~- Hiszen az isten volt, azért, hogy szerette
34 18  |          aztán menjen édes barátom isten hírével. ~Wasztl nagyon
35 20  |      Katinka haragra gyúltan. - Az Isten verje meg érte. ~És aztán
36 20  |         volna, de nem tette. Tudja Isten, miért nem tette! Talán
37 22  |         alszol rajta, mint egy kis isten. Egész éjjel nem hunyjuk
38 23  |           egészen! Te fiú! Tégedet Isten csókja ért, hogy vezérvilága
39 24  |           kötényt kötött. ~- Hozta isten méltóságotokat! - szólt
40 24  |         azután is csak mindig volt Isten áldása. Az a fődolog. Én
41 24  |          ahogy vagyok; hanem azért Isten kegyelméből már a harmadik
42 24  |            bizony. Mind ezt a jót, Isten után, az én jó nagyasszonyomnak,
43 24  |           parasztok vagyunk. Adjon Isten nyugodalmas jó éjszakát! ~
44 25  |        kenyérrel szolgált. ~- Adja Isten, hogy többször is legyen
45 25  |       Egészséggel járjon, úrfi. ~- Isten áldja meg, galambom, úrfi! -
46 25  |         jöjjön ide hozzánk; itt az Isten szép mezeje és az Isten
47 25  |            Isten szép mezeje és az Isten szép ege újra kibékíti azzal,
48 25  |            az, hogy a tűz nagy. ~- Isten áldja meg - monda ő is,
49 25  |     diadalszóra zendül, ha akkor a Isten ihlette homlokon kizöldül
50 27  |  látogatásától. A gyermekek, tudja Isten, miért, úgy nem szeretnek
51 31  |         saját fogalmai voltak. Az "Isten" és "Szent" szavakat, ha
52 33  |         nem szokott soha. ~- Hozta isten mindnyájukat! - szólt vendégeihez. -
53 33  |             hogy mi az a burgonya. Isten áldása! Az megmaradt a föld
54 34  |             ha már azt mérte rá az Isten, hogy valami szabad művészethez
55 35  |            parancsodat megfogadom, Isten veled. ~S azzal, anélkül,
56 36  |         deklamálta el a színész, s Isten látja a veséket: ő abban
57 38  |        olyast, hogy "áldjon meg az Isten!", s azzal nekiindultak
58 38  |            vigasztalva egészen. ~- Isten veled! - szólt Kálmán, mikor
59 39  |         nem bántotta. Ő költő volt Isten kegyelméből, és gyönyörét
60 39  |          kellett hazahívogatni. ~- Isten ugyse: igazad van - mondta
61 40  |     homlokáról a poros kalapot. ~- Isten jó nap, mester uram! - köszönt
62 40  |         szögletbe. ~- Hát ez mi az isten csodája, ez a sok? ~- Mivelhogy
63 40  |          adsz négy forintot, aztán Isten áldjon meg. Mind emberére