Fejezet
1 Korr| csak: micsoda fátum hozta önt ide? ~- Őnagysága Csollánné
2 Ker | neki: ~- Nem vezetem el önt oda, asszonyom. ~- Nem? -
3 Ker | engem. ~- Nem vezetem el önt oda, asszonyom. ~- Uram.
4 Ker | vezetem el az ő sírjához sem önt, sem a most élő ivadékból
5 3 | Bikalakán nemcsak házakat önt, de még a templomot is ő
6 4 | helyet. ~- Férjem ajánlja önt a levélben mint tehetséges
7 4 | már otthon leszek. Kérem önt, szíveskedjék ezt majd neki
8 7 | úr őkegyelmessége akarja önt látni. ~S ezzel Kálmán csak
9 7 | Nohát majd felviszem önt hozzá, amint vége lesz a
10 10 | majd él szabadságával. ~- Önt most is dolgában háborítottam?
11 12 | hát. Csak próbára akartam önt tenni. Mert kétféle gentlemanek
12 12 | szívükben van. Most már ismerem önt. Nem kívánok öntől olyan
13 14 | hencegett a kis sánta. ~- Ó, önt is igen szívesen: s ami
14 14 | megtanítom. A feje nem fogja önt olyan magasra felvinni,
15 20 | egészséges lábfürdő. ~- Átvigyem önt rajta? - kérdé Kálmán a
16 20 | találnék szédülni, s lerántanám önt magammal azok közé az agancsok
17 20 | töltjük az időt: íme, én önt már fél óra óta bibliai
18 20 | tovább kérdezett. ~- Bántotta önt meg valaki? Én vétettem-e
19 20 | Most fogtam már meg önt - szólt Katinka kegyetlen
20 20 | evangéliumnak? Gyötröttem én önt? Rontottam-e rideg szeszéllyel
21 20 | elócsárlottat! Nem, csak önt akarom saját maga felől
22 20 | játszanak! Meg nem sérteném önt a fél világért azzal, hogy
23 20 | úton indul el, s azok, akik önt magukénak nevezhetik, büszkék
24 20 | alkalomnál úgy elfelejtik önt, mintha sohase szorították
25 20 | fel mellőlem. Nem akartam önt meghazudtolni. Önök valósággal
26 20 | én vétek ön ellen, ha én önt megharagítom, engem megverhet,
27 20 | magas hölgy szívig sérti önt: azt mosolyogva kell önnek
28 20 | meg, hogy így bántottam önt. Nem igaz, amit mondtam.
29 20 | mondatta velem; szeretni fogják önt. Hűségesek lesznek önhöz.
30 20 | az nem lehet másképp. Aki önt egyszer megszerette, az
31 20 | egyszer megszerette, az önt el nem felejti soha: az
32 20 | felejti soha: az meg fogja önt tartani, az meg fogja önt
33 20 | önt tartani, az meg fogja önt érdemelni. Ó, csak én, csak
34 20 | csak én nem voltam képes önt megérdemelni!... ~És azzal
35 21 | volna, hogy mivel akarják önt megtréfálni. A szegény álarcos
36 22 | egészen bizonyossá tehetem önt, hogy Csollán Berti nem
37 22 | Csollán Berti nem fogja önt úgy elverni karikás ostorral,
38 22 | visszavonta; mint ahogy én elverem önt itt most mindjárt, amért
39 24 | De hát azóta nem érdekli önt az a nemzetek története,
40 26 | Ügyvédem, Korcza úr ki fogja önt fizetni. ~A lócsiszár mély
41 30 | essék, s akkor nem fogja önt senki attacheírozni sem
42 30 | még egyet tudtam meg, ami önt érdekelheti. Azt, hogy önt
43 30 | önt érdekelheti. Azt, hogy önt a nagyanyja ki akarja tagadni.
44 31 | remélem, hogy sokszor látjuk önt. ~Kálmán meghajtotta magát,
45 31 | emberek. De az a fiú! - itt önt értette - aki idejön könyörögni,
46 32 | ügyvéd, hogy az ősi vagyonból önt ki nem tagadhatja senki;
47 32 | magaménak. Arra akartam önt kérni, tisztelt hajdani
48 32 | annálfogva nagyon kérem önt, hogy olvassa el elébb azt
49 33 | azt higgye ön, mintha én önt jó ízű ebéd helyett híg
50 35 | gyógyítani ebből a betegségből. Önt nagyon respektálja. Szívére
51 35 | meggyalázta. Az nem volt elég, még önt is, kedvencét, unokáját
52 35 | a gondolatra jött, hogy önt külföldre kiküldje; ott
53 35 | bekövetkezett, amit előre mondék. - Önt itt látom, beszennyezett,
54 39 | emberi szív? Nincs! Aki önt megismeri, az istentagadóvá
55 40 | tudományát. Szabad volna-e önt felkérnem, hogy fessen le
56 40 | megalázva, mi, többiek, kik önt tiszteljük, bámuljuk, és
|