Fejezet
1 9 | azelőtt egy órával Csák Máté kezében Róbert Károly ellen! ~
2 9 | becsukatja a fakamrába! Tóth Máté uramat Tóth Mátyás helyett!
3 9 | lesz a szerencse. ~- Tóth Máté elhozta a pénzt. Pontos
4 9 | azt rögtön átvenni. ~Tóth Máté! Akkor ez hát Decséry gróf! ~
5 9 | tréfás quidproquo, amibe Tóth Máté uram Kálmán félreértése
6 9 | meg akarja menteni Tóth Máté számára annak az ezer forintját. -
7 9 | De talán ideadná azt Tóth Máté uram szép szerével? Hisz
8 9 | eltávolítása által Tóth Máté a regálejában fog nagy csorbulást
9 9 | az ajtón benyitott Tóth Máté uram. Most már minden bejelentés
10 9 | volt már, s olyankor Tóth Máté uram is más ember. ~Szemei
11 9 | távolabbra retirálni Tóth Máté uram elől; nehogy abba a
12 9 | kérdéses kőkeresztet Tóth Máté uram Decséry grófnak visszaadja;
13 9 | az örömtől tündöklő Tóth Máté uramnak. ~- De meg is szolgálom
14 9 | Biz úgy volt az. Tóth Máté uram megküldé a malacot;
15 23| szellemalakok nem Bánk bán és Csák Máté és háborgó társai, hanem
16 24| dúsgazdag parasztnak, Tóth Máté uramnak, kivel Kálmán oly
17 24| Itthon van-e nemzetes Tóth Máté uram? ~A gyermek szilajon
18 24| Ezalatt előkerült Tóth Máté uram is. Karjánál fogva
19 24| elszállásolásáról gondoskodott. ~Tóth Máté uram jókedvűen mosolygott. ~-
20 24| asszony - vágott közbe Tóth Máté uram -, hanem mondjad: hova
21 24| hogyan? ~(Már bizony Tóth Máté uramon olyan öltözet volt,
22 24| ütött a tenyerével Tóth Máté uram hátára, hogy az többet
23 24| utalványozott huszonötnél. ~Tóth Máté uram kotródott is a tettleges
24 24| vele szorítani, de Tóth Máté uram keze sehogy sem volt
25 24| ők azt akarják, hogy Tóth Máté uram családja együtt üljön
26 24| lett volna. Mindabból Tóth Máté uram alig mert enni, hogy
27 24| taszítás a tenyérrel Tóth Máté uram vállára). Én már második
28 24| most is olyan-e? ~Tóth Máté uram jónak látta közbeköhögni. ~-
29 24| szemközt ülnek. ~De Tóth Máté uramnak megbotránkozott
30 24| franciául. ~S erre Tóth Máté uram azt mondá: ~- Beauté
31 24| bámulattal tekinte reá, Tóth Máté uram hideg flegmával adta
32 24| Mármint én? - szólt Tóth Máté uram, bundáját leakasztva
33 24| fordult, s aludt tovább. ~Tóth Máté uram aztán leteríté az alvó
34 24| az - mondá nyugodtan Tóth Máté. - A nádast gyújtották fel;
35 25| belépett a pitvarba, már Tóth Máté uram jött reá szemközt,
36 25| szilvaszesz, abból aztán Tóth Máté uram teletöltött egy kis
37 25| lesz a kocsis - mondá Tóth Máté uram Kálmánnak, aztán lekiáltott
38 25| menni kell - monda Tóth Máté uram, megszorítva Kálmán
39 25| füle, se farka - feddé őt Máté uram. - Nem minden esztendőben
40 37| alföldi pusztáig, ahol Tóth Máté uram lakott. ~A parasztcsalád,
41 37| nagy mondás volt, mert Tóth Máté uramnak csak egy raktárát
42 37| kérdé megdöbbenve Tóth Máté uram. ~- Hát báró Bálvándy,
43 37| szaggatva a mondást Tóth Máté uram, s nagyon hosszúra
44 37| kérdé fanyar hangon Tóth Máté uram. ~- Hetvenötezer frank. ~
45 37| Hetvenötezer frank. ~Tóth Máté uram aztán a vállába húzta
46 40| pajkos suhanc, mert az Tóth Máté uram maga, aki belép a műhelybe,
47 40| jó ember. ~Hát amint Tóth Máté uram belép a tisztaszobába,
48 40| ismeri azt Tóth uram. ~Tóth Máté ravaszul hunyorított a fél
49 40| szemeinek és füleinek. Soha Tóth Máté uram hiábavalóságokra egy
50 40| a ketten. ~Eközben Tóth Máté uram mindent apróra megbámult,
51 40| egyet-mást belőle. ~Tóth Máté uramnak egyik jobban tetszett,
52 40| volna. ~Akkor aztán Tóth Máté uram fölkerekedett. ~- De
53 40| lesből; azért átvette Tóth Máté uramtól a kárba veszett
54 40| közelít a világ; soha Tóth Máté uram egy ötgarasos naptárnál
55 40| akkor sem jött haza. ~Tóth Máté uram még egyszer visszatért
|