Fejezet
1 Kort | hogy van Pesten egy beteg költő, ki valahol elhagyatva fekszik
2 Alko | házigazda és vén cselédje; a költő beszél nekik csodaálmokat,
3 Alko | ismét. ~Harmadnap a beteg költő arca rózsásabb volt, mint
4 Alko | visszamentek a kőkereszthez, a költő leült a feszület talapzatára,
5 Ker | hátulsó szobában, ahol a költő lakott. Semmit meg nem szabad
6 Ker | Mind együtt feküsznek a költő szívén, s együtt alusznak
7 AHarc| csepp vérével megérzé a költő átkát: ~"Éljen ön addig,
8 AKol | A KÖLTŐ ÁLMA~Negyven év múlt. ~Ahogy
9 AKol | Negyven év múlt. ~Ahogy a költő megálmodá: minden emelkedik
10 AKol | eljön az a kor, melyet a költő megálmodott, midőn a sírokat
11 AKol | kikerülik a sírkerteket, a költő sírját nem háborgatja senki. ~
12 AKol | nappalt, s ezüst fényt von a költő alakjára, akkor is tömegek
13 1 | irodalompártolás. A kedvenc költő munkáit leírta ki-ki magának
14 1 | fölött is. S ha egy igazi költő lángesze trivialitásokba
15 2 | koszorú a világon, aminek a költő ez életében is hasznát veheti,
16 10 | őbelőle nem lesz jó ügyvéd. ~A költő missziója mindig az igazságot
17 10 | napja. Azért nem lehet a nő költő. A napból nem látják a szivárványt. ~ ~
18 11 | a kerevetre. ~Kálmán egy költő ihletével s egy jogtudós
19 11 | szenvedéseit. Itt volt igazi költő. ~A szép asszony, hogy jobban
20 12 | tudnád, hogy ki az? Te! A költő! ~ ~
21 20 | színdarabokban, megtettem volna; ha költő akart ön lenni, ha nem akadt,
22 20 | prózai kedélyt, melytől a költő megundorodik? Nem voltam-e
23 22 | legjobban ez a tünemény. Hisz ő költő volt. Az ő ideálja volt
24 23 | vagyunk az ország főurai: a költő, a színész. Engem nem köt
25 23 | mélységbe. ~- Adj nevet, "költő", ennek az érzésnek, mely
26 23 | hangja dörögve adta vissza a költő mondatait a mélységnek,
27 23 | a hősöket a sírból, s a költő, hanyatt fekve a fűben,
28 23 | élvezet, mikor egy igazi költő lelke teremtményét egy igazi
29 23 | paradicsomba viszi! ~És mikor az a költő tudja azt: lelkének jóstehető
30 23 | a világ előtt azt, hogy költő vagy, ha te nem szolgálsz
31 23 | ezek a koldusok, akiknek költő a nevük. ~ ~
32 24 | érzett, mint mikor a fiatal költő Shakespeare-t olvassa: aztán
33 25 | színészekkel való ismeretségedért; költő hajlamaidért. Ezt meg Aszályitól
34 25 | monda Biróczy. - Értem én a költő mondását: "Singe, wem Gesang
35 25 | ötven évig száz lángeszű költő minden remekét egymás fölé
36 27 | semmi, csak egy veszendő költő, kit családja ki fog tagadni,
37 31 | eszményi szépségeknek. És ó, a költő érzi azt, büszkén, hogy
38 31 | képzeletben van, hogy ő jobb költő, mint más. A nyelvújító
39 31 | gondolja ön ki ezeket? Mi az a költő, aki ilyeneket alkot? Vajon
40 31 | közt szülemlik? Érzi-e a költő mindazt, amit alakjaival
41 31 | mind? ~- Grófnő, amivel a költő teremt, az a képzelem. Annak
42 31 | mindig egy ideál; melyben a költő lelke nyilatkozik: én ilyen
43 34 | nyomorúságos, mint akinek a sors a költő töviskoszorúját nyomta fejébe. ~
44 34 | Kasztília forrása itat. ~A költő szenved, mikor teremt, a
45 34 | a festőnek jó barátja. A költő nagysága nemzetének láthatáráig
46 34 | is fölfelé emelkednek. A költő ritkán őszül meg, s ha korát
47 35 | S én ahelyett leszek költő. ~- Én neked pénzt küldtem
48 37 | már az ország a hírhedett költő nevétől. ~Ország? Miféle
49 37 | abból is, ami magyar, ez a költő közönsége. ~A falu népe
50 39 | Kálmánt mindez nem bántotta. Ő költő volt Isten kegyelméből,
51 40 | szenvedés adja az erőt. A költő, a lángész, ha egyszer falura
52 40 | csalódások, az egyedülhagyatás a költő étere. A jólét zsír és faggyú
53 40 | is vette észre, hanem a költő gyanakodó, álomlátó, nekromanta.
|