Fejezet

 1 Kort|      népszerű hercegi kormányzója, kinek missziója lett volna a magyarországi
 2 Korr|      világrészt. A népirtó angyal, kinek elég a kimondott nevétől
 3 Korr|   sopánkodék Bálvándy elé kerülve, kinek iszonyú kámfor- és otkolonszag
 4 Alko|            másik nőről mit beszél, kinek arcképe keblét el nem hagyja
 5 Ker |             szegény koldusasszony, kinek magának is alig van mit
 6 1   |          egy pirospozsgás siheder, kinek izmos karjain megfeszül
 7 2   |           míg tartott a kulacsban. Kinek jutott volna eszébe, hogy
 8 3   |          aztán ugráltak ki belőle, kinek orra törött be, kinek könyökéről
 9 3   |      belőle, kinek orra törött be, kinek könyökéről maradt le a bőr,
10 3   |    megmondani: az ispán ugyan nem, kinek szabad ellátás az egész
11 6   |          Béni bácsit az asztalnál, kinek egymás után visszahordták
12 6   | gallérjából úgy, hogy a fölébredő, kinek első dolga volt a redingote-hoz
13 7   |      harminc évet meghaladt férfi, kinek olyan szerencsés arcvonásai
14 7   |         elkésett úrhölgy érkezett, kinek már zártszék nem jutott,
15 7   |           elmondják neki, hogy kit kinek hínak; az egyik azt mondja:
16 7   |         tréfás bohó volt Bálvándy, kinek nehéz a komoly szavát a
17 8   |           odarohant Béni bácsihoz, kinek ma a csizma éppen nagyon
18 11  |             hogy a vádlott nem az, kinek ő bemutatja; de mert a védelem
19 12  |            története volna. ~Vajon kinek a képe lehet az? ~Kálmán
20 12  |       Kánaánját keresi; egy őrült, kinek tébolyodása tudomány; egy
21 13  |     rendelkezésére állt a jurátus, kinek egy földszinti szobában
22 13  |           a főispán tett kivételt, kinek igen rossz előadása volt;
23 14  |            az a másik délceg alak, kinek minden mozdulata festői
24 16  |         senki ki nem találja, hogy kinek írt ő most levelet. ~Három
25 16  |       nyomban megjelenik a pincér, kinek a fél szeme be van kötve,
26 18  |           az egy egész napi munka. Kinek a munkája? ~Senkié másé
27 19  |        hogy az a boldogságos szűz, kinek képmását a kastély is őrzi (
28 20  |             hogy ki hova jusson és kinek a társaságában. Úgy rendezte
29 20  |       védjem magamat kegyed ellen, kinek még a haragját is tisztelem,
30 22  |          tiltakozás visszahúzatása kinek a műve volt. ~Aztán törhette
31 22  |           erődített állása. De hát kinek jutott eszébe az iránt kérdezősködni,
32 23  |           énekeljék mind a hárman. Kinek? A szikláknak? A sasoknak?
33 23  |          fején, mint egy tündérnő, kinek hajfürtjeit zöld fényű csillagdiadém
34 24  |          sokadalomban keresi, hogy kinek panaszolja el a baját, jön
35 24  |         Éva. Az őseredeti szépség, kinek termete még nem ismer vállfűzőt,
36 25  |      csámpás lábakkal. Hát még te, kinek százféle alakban kínálja
37 25  |      nemzet. Énekelhetett neki. De kinek énekelünk mi? Nem szedtél
38 25  |        szájú betyár; az agg férfi, kinek kesergésében annyi megható
39 27  |     fejedelemnő éppen fiatal anya, kinek kedvéért a budai udvar minden
40 27  |          kitüntették a deli ifjút, kinek egy udvari bál alkalmával
41 27  |         asztalt, sorsot húztak, ki kinek jusson. Biróczy felkapaszkodott
42 27  |            az úri termek bezárvák, kinek nincs más hivatása, mint
43 28  |        nemesi család ivadéka vagy, kinek tehetségeit jó szerencse
44 30  |   táncosnéja kezét tartva kezében, kinek hajfürtjeit eleven myositisokból
45 33  |            ez Kalvinus János képe, kinek talárráncait a miatyánk,
46 34  |            magyarországi utazóval, kinek neve: báró Bálvándy. ~Ez
47 34  |   élnek-halnak; és aztán a költőt, kinek minden dala ez eszmét zengi
48 37  |      követel, amennyit maga odaád; kinek ez a kincs az egész világ. ~
49 37  |            Cilikéhez lépett aztán, kinek arcán a földi bájak legédesebbike
50 37  |        utána kilibbenő úrhölgynek, kinek arcát kék selyemfátyol födte,
51 39  |           legbékésebb öreg tudóst, kinek emlékezetes híre marad azon
52 39  |            Én utazom - monda a nő, kinek arca piros volt a fáradságtól