Fejezet

 1 Kort|         pártnak szüksége volt egy fényes manifesztációra, mellyel
 2 Alko|        ködben - a palotasorok - a fényes alakok - a félistenek -
 3 AKol|           pór és por tanyájából a fényes üdvleldébe! Mi hullámzik
 4 1   |           Bezerédi? ~Nemzetünknek fényes csillagai! ~Ocskay?~  De
 5 1   |     micsoda itt, clarissimi? Ez a fényes cseppecske itt az asztalon?
 6 5   |        tudod azt magad legjobban. Fényes pálya áll még előtted: az
 7 6   |   tobákszínű redingote, azokkal a fényes sárga rézgombokkal! ~Még
 8 7   |      külföldet, mindenütt ismerik fényes kalandjáról, mikkel a magyar
 9 8   |           én is hazamegyek." ~Ily fényes diadallal végződött a játékkör
10 12  | uraságokkal ismerkedett meg, minő fényes úrhölgyekkel mulatott. Ez
11 12  |         volt hát? ~Egy arc, olyan fényes, mintha Isten volna; olyan
12 12  |     álmodban megjelen; arca olyan fényes, mintha Isten volna; olyan
13 13  |        még olyan magasan van is. ~Fényes ábrándjaiból csak az ebédre
14 13  |     tetszék, mintha azon a hosszú fényes Jákob lajtorjáján ez lett
15 14  |  táncvigalmán láttam, s aki azt a fényes úri néptől bámulva, pompás
16 15  |          tabló: az eleven rébusz, fényes lámpavilágítás mellett,
17 17  |             monda Bálvándy, s két fényes tallért odadobott a földre. ~-
18 20  |      hímzést. ~A vízesés alatt, a fényes üvegbolt alatt öles páfrányok
19 20  |          hanem magas hivatalok és fényes címek teremnek, s ahol a
20 20  |      egymás mellett ülők körül, a fényes kristályboltozat prizmája
21 22  |   keresztül fog ő botlani abban a fényes pókszövetben, amit egy megbántott
22 22  |          lágy földbe benyomakodva fényes ólomérc-, cinóber- és malachitdarabok
23 23  |      fényalakjai: lángarcú Zeusz, fényes Apolló, mosolygó Idalia,
24 23  |       tömör, igazi emberalakok; a fényes hősök, kik feltörték a zöld
25 23  |           szülemlett, s az olympi fényes arcok és sírelhagyó szellemalakok,
26 23  |          azok a körülcsoportosuló fényes alakok az égen nem Zeusz
27 27  |      közelgett, a budai várlakban fényes idényhez készültek. Három
28 27  |      violaszín palásttal hátukon, fényes díszruhás küldöttségek s
29 27  |     özvegyasszonyt is fölkeresi a fényes huszárőrnagy a maga részvevő
30 30  |           Alexisről szól, ki mint fényes gazdag úrfi, eljegyzett
31 31  |          s megírni leköszönését a fényes udvari hivatalról. ~Még
32 32  |          egymást kerülgetve a sok fényes álca, minden nép viseletét,
33 32  |           többé a lépcsőket, ahol fényes hivatalok teremnek. Magam
34 32  |         Maradjon ön poétának: ott fényes nevet fog ön kivívni, és
35 34  |      gyönyörködnek, s haladj a te fényes utadon előre, s emeld fel
36 35  |         zongoráznak, és kiállni a fényes társaság elé a sima parkettre,
37 35  |        szinte elcsábította, szép, fényes, nagyra törekvő pályafutásából
38 36  |          pamlagra, s alszik ott. ~Fényes reggel volt, mikor Bányaváry
39 36  |         ős históriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem
40 37  |     mindig maga előtt látta azt a fényes termet, azokkal az aranyéhes
41 37  |     baráti szívességet, s hasonló fényes úri könnyűvérűséget tanúsíthatna
42 38  |     léphessenek föl az idegen ház fényes termében, s bizonyságot
43 38  |            él a magyar". ~És mily fényes bizonyságot! ~Mindenki sajnálta
44 38  |   áthozták kopott palástjaikat és fényes tehetségeiket a jég hátán
45 39  |           tele volt dicsekedéssel fényes honoráriumokról; - hanem
46 39  |     nemzet lángelméje volna; minő fényes ígéretek, minő csábító meghívások
47 40  |            körülem pompa, előttem fényes jövendő. Minderről lemondtam;
48 40  |          nagy úr volt egykor; hol fényes estélyeket adott; melynek
49 40  |        pusztaság ez! ~Megkerüli a fényes színházat, mely diadalainak