Fejezet

 1 Korr |             Egyszerre felderült az arca. Nevetett, mint egy gyermek. ~
 2 Alko |           alakja csupa élet, egész arca csupa szemérem) odaborult
 3 Alko |            Harmadnap a beteg költő arca rózsásabb volt, mint valaha,
 4 Alko |       napsugár. ~Olyan volt már az arca e napsugárban, mint az aranyozott
 5 AHarc|       fátyolát háromszorosan vonta arca elé; de mégis hallania kellett
 6 1    |         komoly, kissé erősen nyúlt arca, szelíd dióbarna szemei,
 7 1    |       izgékony alakjával tűnik ki. Arca első tekintetre kellemetlen,
 8 4    |        végigolvasá a levelet, szép arca a harag sötétveres estpírjától
 9 5    |          haja már fehéredik, de az arca még most is piros. Soha
10 5    |         ellenzővel teszi a fejére. Arca valamivel vénebbet mutat,
11 5    |     másképp is el volt változva az arca - de azért csak mégis ráismert
12 5    |           hol komolyságra nyúlt az arca. ~Ah, maga tréfál. Ne tréfáljon,
13 5    |     hatvanhatodik esztendejének, s arca elszederjesült, mikor végigfutott
14 5    |       családtag melegedett, derült arca napsütésénél. Még a háziállatok
15 7    |       szólt hozzá semmit, hanem az arca valami feszes mosolyra vonult
16 7    |           annál jobban bámult reá. Arca önkénytelen mosolyogni kezdett.
17 8    |  felbontott levelet. A nagyasszony arca, mely rendesen piros volt,
18 10   |            írva. Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn azokat olvassa:
19 12   |         Interpellációjára Bálvándy arca egyszerre komoly vonásokra
20 12   |          melyből saját elváltozott arca tekinte rá vissza. Egyszer
21 12   |         még tovább is ragyogott az arca. Egyéb örülnivalója is volt,
22 12   |             aki álmodban megjelen; arca olyan fényes, mintha Isten
23 13   |      titkolni akarta remegését, de arca elárulá. Nem bírta szemeit
24 13   |        szemük hunyva van.) ~Kálmán arca lángba borult e szóra. ~
25 22   |       tenger, a hegy, a szép hölgy arca; aki ígéri, hogy majd egyszer
26 22   |        hiszem, hogy mint a gyilkos arca fénykép gyanánt ott marad
27 22   |              Benyovszky Móric sima arca nem gátolá, hogy barátját
28 23   |              Reszketett a keze, és arca elhalványult. ~Mi volt az? ~
29 23   |     elkezdett fennhangon szavalni, arca tűzbe jött, szemei szikráztak,
30 24   |        tűztől még pirosabb volt az arca. Kartonruhát viselt és bodros
31 24   |     gömbölyű, ruganyos, erőteljes; arca megaranyozva a naptól; sűrű
32 25   |   meglátogatta Kálmánt. A kis gnóm arca komoly tekintet által tűnt
33 25   |        költőnek ki volt pirulva az arca, hevesen járt fel s alá
34 25   |              Nem árult el annak az arca semmit. ~- S mit szólsz
35 27   |            is nagyon kedves volt. ~Arca gyakran elárulta, hogy valami
36 27   |            várakozási teremben; az arca egészen nekiveresedett már,
37 31   |            Hát Dorothea? ~Annak az arca egészen át van változva.
38 33   |       közeledik vendégei elé: az ő arca sohasem szokott változni
39 35   |         suttogá elképedve. ~Kálmán arca pedig szilárd férfias nyugalmával
40 35   |      Tseresnyés uram? ~A csizmadia arca csakolyan komoly volt most
41 35   |          mint máskor; pedig Kálmán arca mosolyogva fejezte ki a
42 35   |        görbe orra volt s borotvált arca; Bányavárynak is. Az utóbbi
43 37   |  tyúkszemei miatt. Korcza úrnak az arca pedig még mozgékonyabb volt,
44 37   |           Annak nem ilyen piros az arca, annak nem ragyognak így
45 37   | Csollánnéhoz elmenni. A szép delnő arca ragyogott a diadaltól, mikor
46 39   |         utazom - monda a nő, kinek arca piros volt a fáradságtól
47 39   |      Kálmán szemeit keresve; ahogy arca lángvörössé pirult: e tekintetből