Fejezet

 1 Kort|      Dorothea grófnőre nézve, hanem utoljára is csak az ő magánbaja,
 2 Kort|          ember e tisztességből, míg utoljára valakinek eszébe jutott
 3 Korr|            be az elfoglalt városba. Utoljára aztán az őrállók is nevetésre
 4 Alko|            a te szavad volt, aminek utoljára örültem a világon. Ami bennem
 5 Volt|             arabul, azután tatárul, utoljára szanszkrit nyelven. ~Az
 6 Ker |       nagyanyát. ~Jenőyné azért nem utoljára tett nála kísérletet. Időközönkint
 7 1   |             is elfeledte mindenki. ~Utoljára fújták e nótákat a budai
 8 2   |           egy víg lakomát egymással utoljára! ~Jó lesz. Monda a négy
 9 3   |           egészen odalesz féltében, utoljára sánta Biróczy felöleli a
10 3   |          mulattak, ittak, danoltak, utoljára kártyát vett elő: a diák
11 3   |     hegyaljai volt. - No, még egyet utoljára, Biróczy! Te kezded meg
12 4   |      kutyákat, de egy sem jött elő. Utoljára a cselédeket kurjongatta
13 4   |           lehetségig kimeresztve, s utoljára, mikor készen volt a levéllel,
14 5   |             fel, hol le taszigálja, utoljára csak jön ki belőle valami,
15 5   |            olló mindig félremegy, s utoljára is görbére nyiszálja a papiros
16 6   |          valakit elfogjon bilétért, utoljára is rászánta magát, hogy
17 7   |              Hiszen most is hideg! ~Utoljára a nagyasszony felkelt az
18 7   |          van, még többet iszik; míg utoljára annyit iszik, hogy minden
19 10  |            ezzel összeköttetésben? ~Utoljára Kálmán megbosszankodott;
20 11  |    bukfencet hánytak a szőnyegen; s utoljára a szürke papagáj odarepült
21 11  |       vette-e a dolgot, amely által utoljára is a fiatalemberrel nem
22 12  |          elviselhetetlen kezd lenni utoljára. ~Kálmánnak annyiszor nyelve
23 14  |         akinek a létezését még majd utoljára el sem hiszik. ~A húszéves
24 15  |          könny kicsordult szeméből, utoljára mindkét karjával odaszorítá
25 16  |      leányka, azután a sánta ember, utoljára "ő". Tehát szemközt jut
26 16  |           faroltatni, hát kénytelen utoljára is leszállni az ülésből,
27 17  |       rögtönzött záporesőt: úgyhogy utoljára könyörögni kezdtek egymásnak,
28 17  |           ordította ki egy, ki más; utoljára Wasztl, a felgyürkőzött
29 17  |            hidalgó vére foly benne. Utoljára aztán csak megegyeznek száz
30 17  |             hangzott sok ideig, míg utoljára diadalmasan elfogták valahol
31 18  |        leült kártyázni, elvesztette utoljára még a jegygyűrűjét is, azzal
32 20  |             hogy mi legyen belőlem; utoljára arra a gondolatra jöttem,
33 20  |    felhúzgálni: egyikre sem illett. Utoljára csak felhúzta a hüvelykujjára.
34 20  | jutalomképpen. Azon a napon, melyen utoljára voltam önnél, találkoztam
35 21  |             ki efölötti jó kedvét. ~Utoljára maradt Kálmán. A legfőbb
36 27  |       vadászból meg három tolvajból utoljára gólya. Amiken a kis főherceg
37 28  |        Körnerrel, üres padok előtt, utoljára aztán rátérnek mindenütt
38 30  |            most táncolunk egymással utoljára? ~Kálmán nem volt olyan
39 32  |            álmatlanságot küldjek, s utoljára még azt az apai hajlékot,
40 35  |            órában látsz magad előtt utoljára. Én mindig imáimba foglallak
41 35  |             jól aprították össze; s utoljára is, mikor egyszer jó közel
42 37  |       jármos ökröket vásárolni; míg utoljára az kerekedett ki belőle,
43 38  |           is szívélyesen fogadta az utoljára érkezőt, s nem kérdezte
44 39  |           volt már előtte. ~"Hiszen utoljára történik!" ~"Csak még ma
45 40  |          mint a macska a dióhéjban, utoljára félremegy a sarka; ha megázik,
46 40  |            kötetlen költeményekbe. ~Utoljára elfogyott a sonka, kenyér,