Fejezet

 1 Kort |            elvetették. ~És Dorothea szíve minden bántalmat kettősen
 2 Alko |          kolerát. S az öreg asszony szíve megesik gyámoltalan vén
 3 Alko |        szólni nem tudott, el volt a szíve szorulva egészen. ~- Szólj
 4 Ker  |            annak megsúgott annyit a szíve, hogy valahányszor a sír
 5 AHarc| nevetségessé fog lenni; ó, be rossz szíve van önnek, asszonyom!" ~
 6 1    |      koszorús rózsa, ~Ha megsértett szíve a felfegyverkezett ~Nemes
 7 2    |         keserűsége, Foscari megtört szíve, Ovid könnyekkel hintett
 8 2    |             hitte, hogy csakugyan a szíve szakad meg. ~Akkor aztán
 9 3    |         valahára kiénekelheti magát szíve szerint; mikor két esztendeig
10 4    |             Kálmán azt érezte, hogy szíve egészen új, s lelkiereje
11 7    |          Kálmánnak nagyot dobbant a szíve. ~"Eppur si muove!" ~- Igenis,
12 8    |           virágnyelven kifejezhetné szíve alluviális rétegeiben elrejtett
13 8    |          ezek a színésznők! ~S nagy szíve könnyebbségére szolgált
14 8    |        bácsi olyan furcsát érzett a szíve körül. Boldog volt! Az ő
15 8    |           neki, a költőnek még elég szíve nincsen? Az már választott;
16 8    |   fenyegetőzött és kacagott; majd a szíve szakadt meg, úgy kacagott. ~
17 10   |      értekezni. ~Mekkorát dobbant a szíve, amint a hívatlan látogatót
18 10   |         Bálvándy volt. ~Kálmánnak a szíve arcába kergette a vért e
19 11   |            látta; hogy szenved, azt szíve mondá. ~Mily reszkető kíváncsisággal
20 12   |          Kálmánnak nagyot dobbant a szíve. Talán "ő"? Talán utána
21 19   |          Kálmánnak nagyot dobbant a szíve. ~Ez a kordicai statució
22 20   |          Egyikünknek csak ott van a szíve, ahol a másiké. Én sem vagyok
23 20   |        látta, elfacsarodott rajta a szíve a szép hölgynek. Tudta,
24 21   |          őnagyságának igen érzékeny szíve van, ő azt magához fogja
25 21   |        mondaná, hogy "fejébe ment a szíve" - hanem azt, hogy "fejébe
26 21   |        Kálmánnak lázasan dobogott a szíve. ~Itt van tehát az alkalom
27 22   |          Kálmánnak nagyot dobbant a szíve! Ez a meglepetés őrá nézve
28 23   |          verítéke; mienk a népnek a szíve: a költőé, a színészé. Sivított-e
29 25   |           dobogó magasztalása: az a szíve fölé rejtett kép még jobban
30 25   |             egy kocsiban utazhassék szíve bálványával. Az egész úton
31 25   |      tudósítsa. ~Lázasan dobogott a szíve, reszketett a két keze,
32 25   |           kezdte; s aztán elakadt a szíve dobbanása, leesett a két
33 26   |             Kálmánnak úgy szorult a szíve mindezekre. Valami baljóslatot
34 27   |          szép - mondá Kálmán, és ha szíve súgta ezt, nem is hazudott. ~-
35 31   |          akkor is ott leskelődnek-e szíve közepén ezek a tűzszemű
36 32   |        pillanatban nagyot dobbant a szíve. ~Hanem aztán mikor a szemébe
37 32   |             Hogy talán megtartott a szíve számára Absteigequartiernak. ~
38 38   |         annál jobban összeszorult a szíve. ~Később táncolni kezdtek,
39 39   |           egyszerre visszatért rá a szíve. Furcsa vándorló szív volt
40 39   |       Alapjában nagyon jó volt az ő szíve, csakhogy örökösen felügyelő