Fejezet

1001 37   |                 ül az aranyban: egyszer meg szétgurul minden arany,
1002 37   |                  hogy egyszeri hallásra meg sem érti az ember. ~Kétszázötvenezer
1003 37   |                ha az őrajta esett volna meg? Azt csinálná, hogy borotválkozás
1004 37   |                   Béni bácsi a világért meg nem merte volna kérdezni
1005 37   |       legokosabb princípium. Béni bácsi meg volt felőle győződve, hogy
1006 37   |                 megint összekerülnek, s meg vannak a napjukkal elégedve.
1007 37   |             lenge öltözetű ismerősöket, meg elviszi magával Béni bácsit
1008 37   |              Tehát ha azt a szívességet meg akarnád tenni. ~Hogyne akarta
1009 37   |          kívántatik tőle. Azt sem nézte meg, mennyi az összeg, mikor
1010 37   |                ezt a dolgot semmiképpen meg ne értse. Hogy ő fizessen
1011 37   |             szörnyen vigyáztak rá, hogy meg ne ugorjék. ~- Hová visznek,
1012 37   |            elveszni: akkor nem állhatta meg, hogy el ne kacagja magát,
1013 37   |                 lepedőkön.  De ez ellen meg határozottan tiltakozott
1014 37   |             látta otthon. Az ám prófunt meg cibereleves! Közben egy
1015 37   |                is. (Vajon nem csapják-e meg itt az embert?) ~De aztán
1016 37   |                mivé lettem, szabadítson meg innen". ~Biróczy pedig azon
1017 37   |                 Bálvándy -, csak vessük meg az ágyunkat idebenn, s tegyük
1018 37   |               ide, üljön a helyembe: én meg hadd megyek haza a kis szobába,
1019 37   |         elfogadhatá. - Csak most tudták meg, hogy Dorothea már asszony.
1020 37   |             hitelező, akinek a pénzével meg majd őtet fogják kielégíteni.
1021 37   |              ember! Éles késeket forgat meg a szívemben. ~- Én csak
1022 37   |         Biróczynak: ~- Azért sem váltom meg egyiket is! Aki bolond,
1023 37   |                 bolond. Az egyik haljon meg hát éhen, a másik a tömlöcben;
1024 38   |            Budáról áthordjon Pestre; de meg Lánchíd sem volt, melyen
1025 38   |        elmaradni. ~Csak Cilike köszönte meg szépen a nagyon megtisztelő
1026 38   |             kísérőt. ~A szegény asszony meg volt ijedve. A színpad üres
1027 38   |            kapaszkodjál belém. ~Ó, mint meg volt nyugasztalva szegény
1028 38   |             valami olyast, hogy "áldjon meg az Isten!", s azzal nekiindultak
1029 38   |            semmi lámpafény nem világítá meg a veszélyes utat, úgy kellett
1030 38   |      előrebotorkálniok. ~Egy helyen már meg volt repedve a jégburkolat,
1031 38   |           kicsike alszik." ~Akkor aztán meg volt vigasztalva egészen. ~-
1032 38   |           hunyorgatással jelezé, hogy ő meg is tudná nevezni azt a nagyon
1033 38   |                 otthon van - vigasztalá meg Bányaváry. ~És még egyszer
1034 38   |                  csupán Kálmán köszönte meg azt a maga részéről: neki
1035 39   |               mulatni. ~Itt ismerkedtek meg egymással az irodalom későbbi
1036 39   |                egy forintommal", "nekem meg kettővel" - aztán mindig
1037 39   |                hátrafelé. ~Nem állhatta meg, hogy meg ne szólítsa emiatt
1038 39   |                  Nem állhatta meg, hogy meg ne szólítsa emiatt Biróczyt. ~-
1039 39   |                 egyszerre elhallgat? ~- Meg akarod tudni az okát? Már
1040 39   |       ablakmélyedésbe. ~- No, hát halld meg az egészet. Emlékezel arra
1041 39   |              Emlékezem. ~- No, hát tudd meg, hogy attól fogva mostanáig
1042 39   |            egyenesen Aszályi előtt állt meg. ~- Hallja ön! - mondta
1043 39   |              azt a jó öreg urat rohanta meg Aszályi azzal a felhívással,
1044 39   |              utána kiabálni, hogy várja meg. Kálmán aztán megállt és
1045 39   |               Te megrémítesz! ~- Rémülj meg, ahogy csak tudsz; hidd
1046 39   |                   Kálmán hevesen ragadá meg kezét. ~- Cili! Mi történt
1047 39   |       lángvörössé pirult: e tekintetből meg kellett értenie Kálmánnak,
1048 39   |          színészházaspárok nem vénülnek meg együtt. De a késen, amellyel
1049 39   |               Az Istenért! Mi az? Mondd meg nekem! - könyörgött Kálmán,
1050 39   |         homlokát vállára. ~- Tehát tudd meg éntőlem azt, amiért sohasem
1051 39   |                 megkétszerezve térítend meg az impresszáriónak. S aztán
1052 39   |          eltemessen; még a neveinket is meg akarja mérgezni az utókor
1053 39   |             előadáshoz, odasietett, ott meg kellett találnia azt, akivel
1054 39   |      elcsendesíté. ~A színháznál tudták meg azt leghamarább; nagyon
1055 39   |             eléje lépett, s így szólítá meg: ~- Te Borcsay! ~Borcsay!
1056 39   |            utolsó előadásuk Budapesten. Meg voltak elégedve a hírrel.
1057 39   |        cifraságokra. ~Bányaváry valóban meg volt térítve. Alapjában
1058 39   |                mint teát, hát akkor azt meg is tartja. Igaz ugyan, hogy
1059 39   |            kivesznek belőle? Nem szűnik meg. Az ember csak vesz, de
1060 39   |                 egy szóval sem fogadtam meg, hogy a bűbájos hölggyel
1061 39   |                  Ezt pedig nem tudhatja meg senki; tehát szabad." ~Mint
1062 39   |           emberből áll: egy jó emberből meg egy rossz emberből. Ez a
1063 39   |     lelkiismeret-mardosásokkal büntesse meg. ~Ha már idáig eljött: innen
1064 39   |              melynek utolsó akkordjaira meg szokott nyílni a paradicsom
1065 39   |     összeütközésben; azután egy másikat meg a hátán végig azzal a zengő
1066 39   |              mint hogy az utcaszegleten meg Barkó Pali Ázsiából fogja
1067 39   |           embernek", aki nem kísértette meg magát védelmezni, hanem
1068 40   |               vagy; elismerem; szorítsd meg a kezemet, ölelj meg; hanem
1069 40   |           szorítsd meg a kezemet, ölelj meg; hanem aztán eredj innen,
1070 40   |          paradicsomban, ahová te hívsz, meg kellene őrülnöm. Hogy én
1071 40   |           fáradni jutalmul és ott halni meg a szellemek csataterén.
1072 40   |             azzal a felfedezéssel lepte meg a nyomdász, hogy nemhogy
1073 40   |                 a haláltól válthatná is meg magát vele, vagy ha aranyakat
1074 40   |              Tseresnyés uramnál rendelt meg magának kordovány csizmát,
1075 40   |               Kegyes célokra a hazugság meg van engedve. ~Wasztl pedig
1076 40   |       sarkantyús csizmádat is odafesti, meg a zsinóros mentédet is. ~-
1077 40   |                mert attól tartott, hogy meg találja Wasztlit verni;
1078 40   |                     Ó, igen! - nyugtatá meg Kálmán. - Sőt külföldön
1079 40   |        bőrkötényt. ~Tseresnyés uram úgy meg volt szorítva ez emlékeztetés
1080 40   |           boltcímereket fest!" Nem, azt meg nem engedem. Tudok én annál
1081 40   |                láthatáron. ~Kálmán maga meg volt elégedve a két művel.
1082 40   |                hogy a közönség nem érti meg őket. ~Azért csak elvitte
1083 40   |                kell nála dolgozni, hogy meg ne lássák; mert azokat a
1084 40   |         visszakapom én azt öntől, mikor meg nekem lesz rá nagyobb szükségem.
1085 40   |             hínárból a művészt, másszor meg a művész a csizmadiát. Hát
1086 40   |             hegyes orrú jószágot; másra meg nem lehet bízni a drága
1087 40   |               uram bőrét viselné, magam meg okvetlenül megsántulnék
1088 40   |            járjon benne egész nap, hogy meg ne érezze. Azt mondják,
1089 40   |              kérgen, hol a talpa görbül meg, hogy úgy jár benne az ember,
1090 40   |                gyerek ott a szekéren, a meg az én fiam. Hát az a másik
1091 40   |               nem tréfa. ~- De már most meg kell hát ismerkedni Tóth
1092 40   |                van az egyik képen, amit meg kell a festőnek mondania. ~
1093 40   |        leültette a vendégét, hogy várja meg az ebédet s a piktor hazatértét.
1094 40   |                a szekérről a tarisznyát meg a kulacsot. A tarisznyában
1095 40   |                kinyomott olajfestékeket meg ne kóstolja; jó lehet az
1096 40   |             pedig úgysem kóstolta volna meg: csak kötődött a mesterrel. -
1097 40   |             mindenki megérti, s a próza meg olyan szép, mintha vers
1098 40   |                 se szakácsné a világért meg nem engedték volna, hogy
1099 40   |            tálaltassék fel a leves; sőt meg kell várni az ebéddel, ha
1100 40   |               amiben negyvenszer vannak meg ugyanazok a dolgok? ~- Nem
1101 40   |            forintot, aztán Isten áldjon meg. Mind emberére akad ez egy
1102 40   |            szálig; amit magamnak tartok meg: a leányom estenkint olvasni
1103 40   |              egy asztalnál: a feleségem meg én, meg a nagyfiam és a
1104 40   |          asztalnál: a feleségem meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom,
1105 40   |              nagyfiam és a nagyleányom, meg a kisfiam, meg a kisleányom;
1106 40   |             nagyleányom, meg a kisfiam, meg a kisleányom; aztán magát
1107 40   |            abból. Hanem hát csak mondja meg neki; majd megérti az azt. ~