Fejezet

 1 Kort|         fényénél kellett szégyentől égő arcát mosolyra kényszeríteni,
 2 Kort|                közel lépett hozzá, hogy arcát érinté, látta a megdöbbenő
 3 Korr|                 az ajtót, megtörülte az arcát kámforos, ecetes zsebkendőjével,
 4 Alko|                    szólt Kálmán, és égő arcát a sápadt ég felé emelte. ~-
 5 Alko|                 körül dicsfénybe boruló arcát. - Azután lehunyta a szemeit. -
 6 Ker |               meg nem változtatta volna arcát, talán mindjárt rá is ismerne
 7 2   |              vallásos hit ellen! ~Jenőy arcát elhagyta a vér. ~"Jaj nekünk -
 8 5   |               tenyere közé fogva Kálmán arcát, hogy jobban megnézhesse. ~
 9 5   |        erőszakkal, összecsókolta fejét, arcát, homlokát, sírt, érthetetlen
10 7   |         merészen, s rákvörösre gyulladt arcát fölemelte vakmerően. ~-
11 7   |     falitükörnek fordult, s elkezdte az arcát befehéríteni. ~Bálvándy
12 7   |              fehérítse már be jobban az arcát, mert úgy fog kinézni, mint
13 20  |                 eltakarta a két kezével arcát. ~Kálmán félt, hogy most
14 20  |               érte. ~És aztán eltakarta arcát kezével, és zokogott. ~Kálmán
15 20  |    félrenézéssel. ~- Fordítsa vissza az arcát felém, kérem, ha nem sajnálja.
16 20  |          lelkesülten emelte föl ragyogó arcát. Azt hitte, hogy most szárnyakat
17 21  |               szabódék pajkosan, nevető arcát felé fordítva Katinka. ~-
18 21  |              torzképpé fogja mázolni az arcát azzal a maradék puskaporral. ~
19 21  |                amiben az ember az egész arcát megláthatta; azt eléje tartá
20 22  |              adta neki az ihletet, mely arcát körülragyogja, arcvonásainak
21 24  |            először elfintorította rá az arcát, s azt mondta: "Pfuj!" -
22 24  |            festette egy pár embernek az arcát, akik az asztalnál egymással
23 25  |                 verik bele egymásnak az arcát a sárba, s akkor aztán hogyan
24 26  |               csókolni. Azt engedte; de arcát meg nem csókolá, meg nem
25 27  |          Dorothea grófnő nem engedte az arcát udvari bálok alkalmával
26 28  |            szemébe, s látta, hogy annak arcát e szavakra nem a megrettenés
27 29  |                Rinaldó-kalap takarja el arcát, s bőrövébe két rekvizitum
28 29  |         eltakarta legféltőbb részét, az arcát. ~Akiknek az ekhós szekér
29 30  |          Kálmántól legyezőjével hűsítve arcát: ~- Hisz-e ön bennem? ~-
30 31  |        Félelem-e az, bámulat-e az, mely arcát elmerevíti; vagy mind a
31 32  |              egyszerre ijedtté formálva arcát a fiskális. - S mi oknál
32 32  |                 S nem akartam nagyanyám arcát látni e pillanatban. Tudom,
33 35  |             emeld fel, s csókold meg az arcát; az a te kedves testvéred,
34 36  | vászontörülközőt, jól megdörzsölte vele arcát, szemeit, a fejét körös-körül;
35 36  |          folytatta, újra komollyá tette arcát; hanem ujjával előrebökve,
36 37  |                 vánkosaiba rejté zokogó arcát. Ez volt az ő vágyaiknak
37 37  |             kilibbenő úrhölgynek, kinek arcát kék selyemfátyol födte,
38 39  |                 undorával fordítá félre arcát. Ez volt az igenlő válasz. ~-