Fejezet

 1 Korr|     könnyezni elvált neje szelíd szemeit, fájt neki, ha visszagondolt
 2 Alko|       arcát. - Azután lehunyta a szemeit. - És nem is nyitotta fel
 3 Volt|         és úgy állt ott mereven; szemeit az alabástrom arcra függesztve. ~
 4 2   | társainak arcán. Egy sem süté le szemeit előtte. ~- Uraim. Nagytiszteletű
 5 2   |      megbotránykozottan emelgeté szemeit az ég felé, kezeit összekulcsolva,
 6 4   |         trombita szólt, lehunyta szemeit, s akárhogy titkolta, meg
 7 4   |          volt a sor elpirulni és szemeit lesütni. ~Amint a hölgy
 8 4   |           aki elpirul, és lesüti szemeit egy szép hölgy tekintetétől! ~
 9 4   |      ajkát behúzta a fogai közé, szemeit a lehetségig kimeresztve,
10 5   |          aztán szépen behunyta a szemeit, mert úgy szükség az, ha
11 5   |        hogy nem alszik ő, csak a szemeit hunyja be. ~A hét rokka
12 5   |    mentek. Hanem a nagyasszony a szemeit sem hunyta le az éjjel.
13 7   |        az inge ujjával törülni a szemeit. ~- Ugyan, Béni bácsi, mi
14 9   |      zsebkendőjével törülgetni a szemeit, oly pompás derültségben
15 10  |             Én úgy tudom - szólt szemeit lesütve -, hogy ez a főnökömnél
16 10  |      szemébe mélyeszté mély tűzű szemeit. ~- Mit szól ön ehhez a
17 10  |           Kálmán ismét lesütötte szemeit, s visszagondolt az első
18 12  |  micsodák? - kérdé rámeresztve a szemeit Kálmán. ~- Értékpapírok -
19 12  |      forró, mintha vér volna; ha szemeit lehunyja, mintha a meghalás
20 12  |      forró, mintha vér volna; ha szemeit lehunyja, mintha meghalás
21 13  |        Dorothea pedig felnyitá a szemeit, és mosolygott. Mint ahogy
22 13  |          arca elárulá. Nem bírta szemeit a hercegnőhöz fölemelni. ~
23 13  |          azután fel merte emelni szemeit Kálmán. ~- Lássa ön; én
24 13  |          viszont fel nem emelé a szemeit soha a tányéráról, s fejét
25 15  |          szólt Kálmánra szegezve szemeit, s e pillanatban a nagylelkűségnek
26 20  |         mely egész alakját födi, szemeit is betakarja, az alul piroslanak
27 25  |        ölébe, víz borította el a szemeit, mikor azt végigolvasta. ~
28 27  |     Dante. ~Ez nem hagyta Kálmán szemeit lezáródni, álmodni. ~"Meddig
29 30  |    ezalatt, míg azt fölemelte, a szemeit megtörülhetni. ~Az átkozott
30 31  |      látja azokat a beszélő nagy szemeit: szeretetreméltó tünemény. ~
31 34  |         levél felnyitotta Kálmán szemeit. ~Tehát azért volt az ő
32 36  |         megdörzsölte vele arcát, szemeit, a fejét körös-körül; hanem
33 37  |         hogy sütné le az ember a szemeit, hogy húzná hosszúra a képét. ~
34 39  |       szikráztak a szemei Kálmán szemeit keresve; ahogy arca lángvörössé