Fejezet
1 Korr| udvarára megérkezik, s az eléje siető ispánnak megmondja,
2 Alko| ablakán, hogy a függönyt eléje kellett húzni. ~Kálmán kérő
3 1 | holtrészegnek tettetve magát, eléje ment az invasionalis hadnak,
4 3 | butyros házaló a rőffel; hanem eléje megy szép nyájasan, leguggolva,
5 4 | szét. ~Azzal végignézte az eléje tett másolatot, s ujjával
6 5 | mnemotechnikai feladványt tűzte ki eléje, hogy "hányszor van meg
7 7 | mikor Kálmán odalépett eléje barátságos üdvözletével. ~
8 8 | Vásárhelyen, s hogy ágyúztak eléje Szegeden! Hogy fogadták
9 8 | ezt! - rivallt Kálmánra, eléje vetve a nyitott levelet. ~
10 9 | egész sorozatát elszámlálta eléje, miket Kálmán sorba följegyzett
11 9 | Szabad már, no! - kiált eléje Kálmán türelmetlenül. ~Azzal
12 11 | nem kopott diák. ~Sőt az eléje siető komornyik ismerős
13 11 | midőn a belépőt meglátta, eléje szaladva vidáman; mintha
14 12 | felállított új malomkő, eléje téve egy gerenda, hogy le
15 12 | Akkor aztán szép nyájasan eléje mentünk levett kalappal: "
16 13 | Kálmán serényen nyújtá eléje kezét, hogy a hintóba felsegítse
17 15 | signore". ~Ekkor a hercegnő eléje vezette Dorotheát. Ez már
18 16 | felpakolják a bőröndöket, azután eléje fogják a lovakat, a kocsis
19 20 | védelmére lesz szüksége, s eléje állt a hölgynek, ha a medve
20 21 | társai egzekúcióját. Mikor eléje kellett állania a büntetést
21 21 | egész arcát megláthatta; azt eléje tartá s durcás szemrehányással
22 21 | medvét is meglőhettem volna; eléje mentem, puskavégre vettem,
23 22 | delnő az erdei gyalogúton eléje került a menekvőnek. ~Nemigen
24 22 | Katinka gyöngén belecsapott az eléje nyújtott tenyerébe a korbács
25 23 | Te! - mondta Kálmánnak, eléje állva s Cilike kezét megfogva. -
26 27 | S még a titkár fölkel, s eléje megy. ~No, bizonyosan afféle
27 31 | összeráncolt szemöldökkel jött eléje, s szóhoz sem engedte jutni. ~-
28 32 | nyíló szobájában. ~A jó fiú eléje szaladt, mikor meglátta,
29 35 | agyonüti Bányaváryt, ha Kálmán eléje nem tartja a karját, amidőn
30 36 | csak fantáziája vezetett eléje; azok, akik magukra ismertek
31 38 | mögül egy férfialak lépett eléje. ~Kálmán volt. ~- Megvártalak.
32 39 | mintha egy nagy kő állt volna eléje, amin nem tud átlépni. ~-
33 39 | kisegítette őt Kálmán. ~Egyenesen eléje lépett, s így szólítá meg: ~-
|