Fejezet
1 Kort | lehetne ismerni! ~Most egy nevet kezdenek kiabálni. ~- Fújjad,
2 Korr | Ki parancsolta így? ~Egy nevet mondtak neki, melyet akkor
3 Korr | hagy annak, aki szeme közé nevet, s átlép azon, aki dacol
4 AHarc| hagyja ott, hogy mindenki nevet rajta. ~Arra pedig számíthatott
5 AKol | felfordított kövön a rég keresett nevet. A vén iparos kétszer látott
6 1 | Azok érdemlik meg azt a nevet, akik ~Közt a halhatatlan
7 4 | hártyapecsétjéről olvasta le a nevet, mely aranybetűkkel volt
8 6 | leteltével nem hallotta azt a nevet, amelyet várt, nem ügyelt
9 7 | egyiknek, hol a másiknak, s nevet mind a kettő rovására. ~
10 8 | Már csak hagyjuk meg azt a nevet, amit maga választott magának.
11 8 | pályára adta magát, idegen nevet vegyen fel; nehogy családját
12 10 | s gyermekei mind a két nevet öröklik. Sátory Katinka
13 13 | Csokonai gúnyhőskölteménye e nevet oly csihéssé tette; ámde
14 16 | tudta, hogy őrajta mindenki nevet. Imádói, védőügyvédje és
15 20 | előtt egy rég elfeledett nevet látott meg: Aszályiét. A
16 20 | s a belenyúló csak azt a nevet húzhatja ki belőle, amelyet
17 20 | rendező akar. ~Katinka ezt a nevet húzta: Korda-fő. Mikor aztán
18 21 | nézni, gondolta, hogy az is nevet. ~Rosszul lőni is elég nagy
19 22 | Ez az óriási arc akként nevet, akként sír, akként figyel,
20 23 | napsugáros mélységbe. ~- Adj nevet, "költő", ennek az érzésnek,
21 24 | mindegyike "százhúsz személy" nevet viselt.) - Hja, annyi személynek
22 24 | legnagyobb szoba érdemlé ezt a nevet. Igaz, hogy tiszta volt,
23 25 | jól kitörölve, hogy egy nevet ki ne lehetett volna belőle
24 25 | tagja az ősi becsületes nevet az irodalom terére hurcolta.
25 27 | s mutatja neki a leírt nevet. ~- Ah, a török követ. Nagyon
26 27 | elsőbbség. Hát még ki? ~Új nevet mutatnak. ~- Á. A jászkun
27 27 | elsőbbsége van. Hát aztán? ~Több nevet végighúz ujjával. ~- Septemvir;
28 28 | magunkat dicsérjük, s az idegen nevet rajtunk, vagy nem ismer
29 28 | helyre. A magyar szeme közé nevet annak, ki szép nyelvét idegen
30 28 | csúffá tétetni a magyar nevet a Buda várában nem hagyom. ~
31 32 | ön poétának: ott fényes nevet fog ön kivívni, és halhatatlan
32 33 | szólt az, bejegyezve a nevet és lakást, s visszaadva
|