Fejezet

 1 Kort |          Hát hiszen ide tetszett bennünket hívni délre. ~- Híttalak
 2 Alko |           Ó, uram! Ki háborgatna bennünket e csöndes helyen? ~- Ki? -
 3 Alko |         föld szívdobogását, mely bennünket ébren lenni készt. Terjeszkedni
 4 AHarc|     burkolta. ~- Nem ragadnak el bennünket ezek a paripák? - kérdé
 5 2    |  clarissime domine maga kért fel bennünket arra, hogy nagyon szeretné
 6 2    |          második vád pedig, mely bennünket terhel az, hogy mindezen
 7 2    |         dicsőségben részeltet is bennünket a nemzet, s ti most előálltok,
 8 2    |      hogy ez a varázsgyűrű, mely bennünket együvé tart. És most egy
 9 3    |         sok, ami sok, eressz már bennünket odább. ~- Ó, édes fiaim;
10 4    |      gazdája meg erővel itt akar bennünket holnap is tartani, hogy
11 4    |    utánam szépen; mert ha megkap bennünket Csollán Berti, s visszavitet,
12 4    |           Kivéve, ahol megvernek bennünket; mert ott én szaladok elöl. ~-
13 7    |        Gyurkát, aztán eresszenek bennünket haza! ~Ez bizony általános
14 10   |       Ezért aztán az őrnagy szid bennünket, mint két tolvajt, s fenyeget
15 13   |        utazunk; ott lesz az, aki bennünket véd és ápol. ~Kálmán el
16 22   |          A magyarok már ismernek bennünket; ideértve tótokat, rácokat,
17 23   |         nagyságtok mentsenek meg bennünket a haza számára." Hah, micsoda
18 24   |         kezdtek, mindig levertek bennünket. A császár csak császár.
19 25   |       egyszer majd meglátogasson bennünket megint. Ugye meglátogat? ~-
20 28   |          rajtunk, vagy nem ismer bennünket. Legszegényebb népe vagyunk
21 28   |          nem fegyver fogyaszt el bennünket, hanem az alvás. Főnemességünk
22 28   |     sivatagban; míg el nem takar bennünket a homok, s oda nem jutunk,
23 28   |       hibája lesz; temessenek el bennünket; megérdemeltük. ~- De én
24 29   |       derék ember maga fogott el bennünket az úton; úgy hozott ide
25 31   |      lenne, ha ott is felkeresne bennünket. ~Kálmán keserűen mosolygott: "
26 33   |          derék úr maga volt itt, bennünket meghívni egy kis barátságos
27 36   |           Mi bajod? Szeretsz még bennünket? No, ne nézz hát rám ilyen
28 37   |      Aztán ha zsiványok találnak bennünket megtámadni az erdőben, ez
29 37   |         súgva: ~- De nem visznek bennünket innen a guillotine-ra?!
30 37   |    kényelembe, mert az, aki most bennünket egy lepkefogóval elcsípett,
31 39   |          szép szemeiért elfelejt bennünket, elhagyja hazáját, s elmegy
32 39   | oltárképet. Önnek nem elég, hogy bennünket élve eltemessen; még a neveinket