1-500 | 501-889
Fejezet
1 Kort| becsületét helyrehozni, melyet a Kálmán öcs annyira kompromittált:
2 Kort| mind a két lapot, amelybe Kálmán írt, és amelybe Aszályi
3 Kort| azt hitték, mikor Jenőy Kálmán volt a kegyben, hogy az
4 Korr| pedig Pesten laktak: Jenőy Kálmán, Biróczy Sándor és Csuka
5 Korr| személyi hírekre; hanem Jenőy Kálmán mégis sokkal nevezetesebb
6 Korr| feleségestül átmehet Pestre; dacára Kálmán tilalmának, ki azt mondá
7 Alko| ALKONYSUGARAK~Kálmán pedig egyedül feküdt kórágyán.
8 Alko| vetnek betakaró árnyat. ~Kálmán mellbeteg volt. Ez a költők
9 Alko| Melyik hát az az egy? ~Kálmán arcán még pirosabbra gyúltak
10 Alko| veszedelem. Magát pedig, kedves Kálmán úrfi, azután sem eresztjük
11 Alko| Ugye, hogy eljön mivelünk? ~Kálmán csak szomorúan ingatta szép
12 Alko| szemérem) odaborult gyöngéden Kálmán keblére, hallhatá szívének
13 Alko| Legyen ön a mi fiunk!... ~Kálmán lelke felszabadult a test
14 Alko| s késő vénséget értek. Kálmán tagadólag inte. ~- Én Istenem! -
15 Alko| arra is készen voltak, hogy Kálmán nem lesz rávehető, hogy
16 Alko| készíteni abból, amilyenhez a Kálmán úrfi volt szokva a nagyanyja
17 Alko| cseléd kihozta az edényt Kálmán szobájából, s elmondá, hogy
18 Alko| hogy őket tudósítsa aztán Kálmán hogylétéről, és a szolgálónak,
19 Alko| kerepesi és ferencvárosi. ~Kálmán betegségében látszólag javulás
20 Alko| mikor a halált hozod! ~Hanem Kálmán filozof volt és természetbúvár.
21 Alko| verőfényes alkonyattal. Kálmán jó házigazdája karjába kapaszkodva
22 Alko| Mikor azokat bejárták, Kálmán azt mondá gazdájának: ~-
23 Alko| Onnan aztán hazamentek. Kálmán aludt reggelig csendesen,
24 Alko| Ez jó hely itt - monda Kálmán. - De még ez is nagyon közel
25 Alko| álmomban háborgassanak - felelt Kálmán. ~- Ó, uram! Ki háborgatna
26 Alko| csöndes helyen? ~- Ki? - szólt Kálmán, és égő arcát a sápadt ég
27 Alko| a temetőbül hazamentek, Kálmán azt mondta, hogy oly könnyűnek
28 Alko| csárda. ~ ~Másnap nem bírt Kálmán az ágyból fölkelni. Tagjai
29 Alko| függönyt eléje kellett húzni. ~Kálmán kérő tekintettel nézett
30 Alko| levelet Jenőy Kálmánnak. ~Kálmán kezébe veszi azt, s amint
31 Alko| levélre; s onnan vissza Kálmán arcába. Amíg végigolvasá
32 Volt| E házban lakik Jenőy Kálmán? - kérdi az idegen. ~Tseresnyés
33 Volt| hogy "itt lakik-e Jenőy Kálmán?" S aztán ő kérdezte meg
34 Volt| jöttél. Lelkipásztor. Jenőy Kálmán itt lakik, és bizony tereád
35 Ker | újra meg újra elolvassa Kálmán költeményeit, s úgy beléjük
36 Ker | parancsolni. ~- Hol van Kálmán fiam? ~- Az égbe van, nagyasszonyom. ~-
37 Ker | már felgyógyult; de Jenőy Kálmán temetéséről nem tudott semmit.
38 Ker | minden parókiáját. Jenőy Kálmán neve nem fordult elő semmi
39 Ker | támadt, hátha nem is halt meg Kálmán, hanem valahova falura menekült.
40 AKol| hangzanék azok között Jenőy Kálmán neve? ~Az utókor igazságos.
41 1 | öntudat. ~Ez humanissime Jenőy Kálmán. ~A tógátusok között három
42 1 | szelekbe. ~Ez idő szerint Jenőy Kálmán volt a krónikások társulatának
43 4 | a "lepus" pedig gyalog. ~Kálmán megtalálta ugyan zsebében
44 4 | első tekintetére megtudta Kálmán azt, hogy ő kicsoda. - Férfi. ~
45 4 | de rosszul számított. ~Kálmán nem volt az az éretlen kedély,
46 4 | hogy öltözete kopottas. ~Kálmán azt érezte, hogy szíve egészen
47 4 | előre is bocsánatot kérek. ~Kálmán átadta a hölgynek a hozott
48 4 | hölgy tekintetétől! ~Midőn Kálmán ismét föltekintett, már
49 4 | lebbent, s leült háttal Kálmán felé, s elkezdett levelet
50 4 | kinézett a levélírásból, s Kálmán úgy vette észre az átelleni
51 4 | hártyapecsét, egészen felvált róla. Kálmán a papírhoz szorítá azt hüvelykével,
52 4 | elébb arcul fog ütni!" ~Kálmán semmi különös dolgot nem
53 4 | fiskális urat felkereste Kálmán, Biróczyt éppen útban találta.
54 4 | egyedül hagyta Korcza úrral. ~Kálmán kissé el volt még fogulva,
55 4 | olyan nyájas képet csinált Kálmán felé, mint egy erdei manó. ~-
56 4 | Nincsenek, uram - felelt Kálmán, s most már nem pirult,
57 4 | szólt szelíd mosolygással Kálmán. - Híre van fiskális úr
58 4 | kézszorítást férfiasan visszaadta Kálmán, ami e szavakat kísérte. ~-
59 4 | maga ezt a pénzt nálam. ~Kálmán húzódozott a felelettől. ~-
60 4 | mondta el Korcza úr, mikor Kálmán a két ajtó között volt,
61 5 | közelgett az ősi ház felé Kálmán. ~Az ősi ház egy kisvárosban
62 5 | utánahalt, ezeknek a fiuk volt Kálmán. ~A másik fia Benjámin,
63 5 | volt a természettől, mely a Kálmán gyereknek nagyon sok önfejűséget
64 5 | nem az! - Bizony csak az. ~Kálmán öccse közeledett felé. ~
65 5 | édes urambátyám - mondta Kálmán -, hanem hazajöttem, mert
66 5 | két tenyere közé fogva Kálmán arcát, hogy jobban megnézhesse. ~
67 5 | hogy jobban megnézhesse. ~Kálmán visszacsókolta a leánykát.
68 5 | jókedvemből jöttem - súgá Kálmán. - Kitiltottak a kollégiumból. ~
69 5 | Cilike kapja, a másikat Kálmán felesége, ha megházasodik. ~
70 5 | dobva, ami a kezében volt. - Kálmán! Az én unokám! ~- Közöttük
71 5 | hozta ezt neked? ~- Maga Kálmán. ~- Hát megjött? Hát csakugyan
72 5 | van? Hadd tépem össze. ~Kálmán belépett az ajtón. ~- Itt
73 5 | Kedves anyám - szólt közbe Kálmán. - Ne nehezteljen bíráinkra.
74 5 | azt is rázárta. Félt, hogy Kálmán ismert egyeneslelkűségéből
75 5 | volt a helyzet. ~A főbűnös, Kálmán uramöcsém ott ül mellette
76 5 | tisztes úrnak, hogy minekutána Kálmán unokámat olyan irgalom nélkül
77 5 | írhatná meg ezt inkább a Kálmán öcéckém? ~- Ugyan legyen
78 5 | adjanak jó testimoniumot a Kálmán öcémnek, vagy elveszi tőlük
79 5 | ameddig tetszett neki, amire Kálmán hazajövetele óta kettős
80 5 | rendkívüli esetnek, hogy Jenőyné Kálmán kitiltatása után alapítványát
81 5 | Tanácsban sem volt szűk, hogy Kálmán úrfi ott tegye majd le a
82 5 | emlékezzél, amit mondtam. ~ ~Kálmán úgy érzé a lecke után magát,
83 6 | vége tíz óra után"-ig. ~Kálmán figyelemmel hallgatott oda
84 6 | magában itthon. ~- Ugye a Kálmán öcém isz eljön? ~- Én nem
85 6 | Tanulnom kell - válaszolt Kálmán. ~- Aj, de kár. Pedig milyen
86 6 | darab! Abban isz van egy Kálmán, mégpedig herceg. Az magának
87 6 | zártszéket. ~- Miért nem négyet? Kálmán öcémnek is. ~- Ő még fiatal,
88 6 | fogok ráérni az idén - mondá Kálmán. Azzal föl is kelt az asztaltól,
89 6 | Kivált az a Bányaváry! Aki Kálmán herceget adta. Az tetszett
90 6 | approximatív kalkulusa. - Kár, hogy Kálmán öcsém nem volt ottan. ~Kálmán
91 6 | Kálmán öcsém nem volt ottan. ~Kálmán öcsémnek aztán egész a lefekvésig
92 6 | hamis volt minden hangja. ~Kálmán nem bírt magának nyugalmat
93 6 | Az újdonatúj redingote! ~Kálmán ugyan megvigasztalta, hogy
94 6 | Nem jön el ma sem, kedves Kálmán öcsém, a teátrumba? ~Azt
95 6 | a teátrumba? ~Azt hitte, Kálmán majd csak beviszi őtet is
96 7 | másszor. ~Egy este a mi Kálmán barátunk már azon vette
97 7 | az egész vacsora alatt. ~Kálmán még a philosophiae professorától
98 7 | ebédlőből eltűnni, s míg Kálmán leült az asztalhoz, a Tripartitumot
99 7 | foghatott hozzá a dolgához Kálmán, amint egyszer felugrik
100 7 | oldalait fogta a tenyereivel. ~Kálmán már csak végigvárta, hogy
101 7 | nagyon. ~- Nevetett! - kiálta Kálmán, nagyot ütve öklével a Tripartitumra. ~
102 7 | ő jutalomjátéka. Ebédnél Kálmán kifejezé azon óhajtását,
103 7 | hallott abban a szobában, ahol Kálmán öcsémet hagyta a Werbőczi
104 7 | függönynyílás alatt: vajon mit mível Kálmán öcsém? ~Az bizony eléggé
105 7 | mintha egy emberfej volna. Kálmán öcsém arra az urnára feltette
106 7 | herceget adták volna is! ~Kálmán valósággal gyűlölte ezt
107 7 | valóságos nemzetiségi gyűlölet! ~Kálmán azzal a föltett szándékkal
108 7 | lézengő csoport, úgyhogy mire Kálmán visszakerült, a hölgyeket
109 7 | Jenőyné széke mellett ült. Kálmán ráismert ez öreg úrban a
110 7 | hozzá sietett. ~- Jó estét, Kálmán barátom - mondta neki, mintha
111 7 | akarja önt látni. ~S ezzel Kálmán csak azon vette észre magát,
112 7 | magával egy szegletbe. ~Kálmán meg volt főve. ~- De honnan
113 7 | nem szabad megzavarni. ~Kálmán csodálatos érzések között
114 7 | megtisztelő kiáltást, Kálmán akadozó találékonysággal
115 7 | hogy hová viszi a kisfiát. ~Kálmán felvilágosítá felőle, hogy
116 7 | akkor is dühös volt, mikor Kálmán odalépett eléje barátságos
117 7 | koszorúknak örüljön jobban. ~Pedig Kálmán nagyon örült, hogy barátját
118 7 | izgatottság vegyült. - Szervusz, Kálmán. Valahára te is eljöttél. ~-
119 7 | álnév alatt - menté magát Kálmán. ~- Nem tudtad? - (Ez egy
120 7 | hallgatója szemében: az egyik Kálmán volt, a másik - Cilike. ~
121 7 | oly merengve néz maga elé. Kálmán és Cilike. ~- Vajon miről
122 8 | búcsút vettek és elmentek. ~Kálmán egész lakásáig kísérte barátját,
123 8 | ágyához közelítenek, hanem Kálmán öcsém íróasztalához, ki
124 8 | vetve a nyitott levelet. ~Kálmán elolvasta azt, s szomorúan
125 8 | visszájáról szedett fel magára. ~Kálmán elmélázott mélyen. Olyan
126 8 | szolgáltat? ~- Nincs - felelt Kálmán. ~- No, hát a mennydörgő
127 8 | sem tette volna különben. ~Kálmán lehajolt a földre, hogy
128 8 | bámult maga elé mereven. ~Kálmán azzal foglalkozott, hogy
129 8 | megtartom. Erre emlékezzél! ~Kálmán odament nagyanyjához, annak
130 9 | Egy hét múlva már ott volt Kálmán Korcza úrnak tintaszagtól
131 9 | Az aztán még jobban örült Kálmán megérkeztének. ~- Hahá,
132 9 | Megérkezett? Letette az exament? ~Kálmán sietett a kivívott testimoniumot
133 9 | Igenis. ~- Volt ott? ~Kálmán szörnyű sértett arcot csinált
134 9 | le ne itassa mindennap. ~Kálmán hagyta ezt a szép instrukciót
135 9 | kenyere van. ~Végre elérte Kálmán azt a boldogságot, ami után
136 9 | pereket nemigen szerette Kálmán, mert neki kellett rendesen
137 9 | igazságszolgáltatásnak e nemét Kálmán, s mikor az úritörvényszéken
138 9 | mogyorófáért." ~Mikor aztán Kálmán megnézte, hogy mi van a
139 9 | kevesellnék. ~De hiszen Kálmán nem volt szorulva az akcidenciákra.
140 9 | azután nemsokára kapott Kálmán hazulról egy ötpecsétes
141 9 | szegény nagyanyád~Erzsébet ~Kálmán mit csinált ezzel a pénzzel? ~
142 9 | gyönyörűségére ki nem ád. ~Kálmán meg akarta lepni nagyanyját.
143 9 | sorok kíséretében kapta Kálmán: ~Te csúf ember! ~Azt gondolod,
144 9 | gorombasággal és pénzzel. ~Kálmán válaszai pedig annál rövidebbek
145 9 | emberi idegeknek: a múzsák. ~Kálmán lázadó volt nagyanyja parancsai
146 9 | elszámlálta eléje, miket Kálmán sorba följegyzett naplójába. ~-
147 9 | ment el Korcza úr hazulról, Kálmán még jóformán hozzá sem fogott
148 9 | Szabad már, no! - kiált eléje Kálmán türelmetlenül. ~Azzal lassan
149 9 | megvárom a fiskális urat. ~Kálmán mérgesen csapta le a tollat
150 9 | Köszönöm kegyes jóakaratát. ~Kálmán csengetett a hajdúnak; az
151 9 | valami szükséges iratokért. ~Kálmán jelenté neki, hogy itt volt
152 9 | Tóth uram csak mosolygott. Kálmán pedig igen okosan képzelte
153 9 | egész Csongrád vármegyében? ~Kálmán meg akarta mutatni, hogy
154 9 | csomagot, odahelyezve azt Kálmán elé. ~- Ennek kétezer darab
155 9 | Számlálja meg, domine frater. ~Kálmán sorba rakogatta a bankókat
156 9 | tizedik csomót számlálta Kálmán, aggódva tekintett a bűvös
157 9 | százas. ~Ötvenezer forint. ~Kálmán izzadt a pénzszámlálásban.
158 9 | Addig is, domine frater Kálmán, fogalmazzon egy ügyvédi
159 9 | tehát az a "kis pénz", amit Kálmán nyugtájára nem akart átadni
160 9 | eltávozott, akkor kezdett csak Kálmán papirosaiból felnézni. A
161 9 | díjt a patvarista számára. ~Kálmán felbontá, mi az. Egy kétgarasos
162 9 | igazán két garasra becsülte Kálmán hivatalos karakterét? ~Ez
163 9 | szegény szolgája az úrnak. ~Kálmán okulva a legközelebbi felsülésén,
164 9 | tekintetes fiskális úrhoz? ~Kálmán pedig mind a két tenyerét
165 9 | principálisomtól? - kérdé tőle Kálmán, mert már be szerette volna
166 9 | alázatossággal. ~No, biz ezt Kálmán is hamarább kitalálhatta
167 9 | ajtón kívül is hálálkodott. Kálmán utánanézett az ablakon.
168 9 | az ablakban megpillantá. ~Kálmán azután leült a hivatalos
169 9 | Elutasítottam - felelt Kálmán, fel sem nézve az írásból. ~
170 9 | iménti kopott öreg úr. ~Kálmán bosszúsan csapta le a tollát,
171 9 | leülni excellenciádnak! Kálmán fráter; adjon egy zsámolyt
172 9 | munkáját a generosse domine Kálmán. ~Kálmán szeretett volna
173 9 | generosse domine Kálmán. ~Kálmán szeretett volna kiszaladni
174 9 | szerette volna már aztán Kálmán a fejét a falba verni! Hisz
175 9 | az ügyvéd urat kereste. ~Kálmán az ökle hegyével kommantgatá
176 9 | szedegesse ki a dugóit. ~Kálmán ugyancsak haragudott magára.
177 9 | megszólalni. Ha latinul szól hozzá Kálmán első találkozásukkor, bizonyosan
178 9 | hangulatba hozta az urakat, Kálmán is engedelmet kért, hogy
179 9 | quidproquo, amibe Tóth Máté uram Kálmán félreértése folytán került. ~-
180 9 | Korcza úr futott fidibuszért. Kálmán látta, hogy irónnal a vékony
181 9 | principális a gróf háta mögött. ~- Kálmán fráter! Gyújtsa meg őexcellenciája
182 9 | őexcellenciája pipáját. ~Kálmán a neki nyújtott fidibuszon
183 9 | nevezni: az oda van építve. ~Kálmán kezdte érteni Korcza urat;
184 9 | háladatlan e nagy szívességeért. ~Kálmán most már többet kezdett
185 9 | pipázószobából az irodába, ahová Kálmán kikísérte. Korcza urat nem
186 9 | irodában szépen felöltözteté Kálmán a hétgallérú köpönyegbe;
187 9 | szegény szolgája marad. ~Mire Kálmán visszatért az irodába, már
188 9 | Tóth Mátétól 1000 frt". ~Kálmán összeharapta az ajkait;
189 10 | bele a magasztos pályába. ~Kálmán is ehhez a tizedik fajtához
190 10 | legtöbbször kölcsönbe esik. ~Kálmán mindent megkísértett, amit
191 10 | hiányzott neki még. Az ideál. ~Kálmán nem tudta még, hogy mi az
192 10 | hatalmas kopogtatásra riadt fel Kálmán szétterített aktái közül
193 10 | Csollán Berti sógora - hanem Kálmán még csak ezután fogja megismerni. ~
194 10 | Itthon van-e a fiskális? ~Kálmán hivatalos készséggel s amellett
195 10 | íródeákját? Ezt a mamlaszt. ~Kálmán erélyesen remonstrálni készült
196 10 | amilyen a principálisod. ~Kálmán kővé volt meredve erre a
197 10 | pivotbul ki fogja mozdítani. ~Kálmán most érzé még csak magát
198 10 | egy hét múlva jön haza. ~Kálmán arra a bölcs expediensre
199 10 | valahára! Szervusz, fiskus! ~Kálmán kíváncsian tekinte hátra,
200 10 | főstrázsamester, uram! ~Kálmán megtudta hát, hogy ki ez
201 10 | csúnya nagy gorombaságoknak. Kálmán, ki a néma veszekedésnek
202 10 | szokni a prókátorembernek. ~Kálmán csodálkozva rázta fejét. ~-
203 10 | fogok belenézni - monda Kálmán. ~- No, ezt legjobban teszi.
204 10 | átvigye a Fehér Farkashoz. ~Kálmán ismét egyedül maradt a háznál. ~
205 10 | reggel bezárkózott az irodába Kálmán azzal a feltett szándékkal,
206 10 | megnyugodtak benne. ~Mikor tehát Kálmán a benyíló ajtó felől nagy
207 10 | sürgetősen. ~- Ejnye! - évelődék Kálmán, hogy mármost félbe kell
208 10 | nem látogatott meg azóta. ~Kálmán vörös lett, mint a rák,
209 10 | lekönyökölt, és maga elé bámult. ~Kálmán most volt még csak kegyetlenül
210 10 | válóperem. ~No ez szép kelepce. ~Kálmán elhatározta magát, hogy
211 10 | ön most nekem hazudni. ~Kálmán erre nagyobb zavarba jött.
212 10 | hozza ide azt a pert! ~Kálmán úgy érezte, hogy az a bűvalak
213 10 | Hisz ez diákul van. ~Kálmán megnyertnek vélte a játszmát. ~-
214 10 | nekem felolvasott belőle. ~Kálmán úgy érzé, hogy ez a hölgy
215 10 | ott van. - Azzal odalépett Kálmán mögé s vállán keresztülhajolva,
216 10 | összeköttetésben? ~Utoljára Kálmán megbosszankodott; azt mondta,
217 10 | kegyetlen dolgok voltak írva. Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn
218 10 | liliomfehér két fogsorát mutatva. ~Kálmán csodálkozva és remegve tekinte
219 10 | kérdezé aztán, mikor Kálmán elvégezte a felolvasást. ~-
220 10 | támlájára nyugtatva, amelyen Kálmán ült, szemébe mélyeszté mély
221 10 | ön ehhez a védirathoz? ~Kálmán zavarodottan felelt: ~-
222 10 | fogom tartani, amit mond. ~Kálmán úgy találta, hogy a tortúrázó
223 10 | tárgyról. Gyöngéden érinté Kálmán vállát ujjai hegyével, és
224 10 | sincs a titkolózásra - mondá Kálmán. - Főnököm azon bizalommal
225 10 | A szép hölgy távozott. Kálmán a főajtón bocsátá ki, s
226 10 | azzal a szép asszonysággal! ~Kálmán sértett érzékenységgel tekinte
227 10 | önvédelme egy üldözöttnek. ~Kálmán kifőzte, mint védené ő e
228 10 | ördög, a nő az angyal. ~Kálmán egészen meg volt elégedve
229 10 | peréért nem jöttek el? ~Kálmán kikerülte, hogy Katinka
230 10 | hogy mit beszélhetett! ~Kálmán a forró levesre fogta, hogy
231 10 | a szép kliensnőt. Amivel Kálmán ugyan meg is lett volna
232 10 | s olvassa fel előttem. ~Kálmán végigolvasta azt, s gyakran
233 10 | készen volt, simítá végig Kálmán fejét, visszafelé borzolva
234 10 | neki: ~- Ó, maga poéta! ~Kálmán ingerelve volt azáltal,
235 10 | férjétől menten elválasztják! ~Kálmán egyik bámulatból a másikba
236 10 | kibonyolítást lehetetlenné tegye. ~Kálmán rázta a fejét, mint aki
237 10 | kettőnek közös ellensége. ~Kálmán még most sem értett a dologból
238 10 | egy levelet iratai közül. Kálmán a Csollán Berti által Katinkának
239 10 | férjet terhelé az a levél. ~Kálmán ismét lesütötte szemeit,
240 11 | A CÁFOLAT~Kálmán még nem volt húszéves, midőn
241 11 | húszévessé lett volna.) ~Kálmán ismeretlen vágyaktól hevülve
242 11 | hol legelőször fölkereste Kálmán. ~A vállzsinóros inas most
243 11 | terembe bejelentéstelen. ~Kálmán kissé feszengett: talán
244 11 | védirattal - menté magát Kálmán. ~- Talán már készen is
245 11 | fedeznünk, hogy Katinka és Kálmán között a társalgás rendesen
246 11 | letelepedett hozzá a kerevetre. ~Kálmán egy költő ihletével s egy
247 11 | aztán, hogy mellette ült Kálmán; jobban meg tudta őt óvni
248 11 | könyörgő hangon szólítá meg: "Kálmán!" ~A fiatalember megdöbbenve
249 11 | ablakfüggönyfára. ~Legalább Kálmán elolvashatta háborítlanul
250 11 | írásban láthasson; karját Kálmán háta mögé tette a kerevet
251 11 | tette a kerevet támlájára. Kálmán érzé az arcára hulló fürtök
252 11 | cáfolatot ajk mondta ajknak. ~ ~Kálmán ezen a napon lett húszéves.
253 11 | nem hozta elő a tárgyat. ~Kálmán nagyon el volt foglalva
254 11 | mondott még rá valamit. ~Kálmán úgy tett, mint akinek semmi
255 11 | levelét - szurdalódék tovább. ~Kálmán pedig nem akarta magát engedni,
256 11 | Hát azt mondom én magának, Kálmán öcsém, hogy az a szép asszony
257 11 | hanem - hanem - nem igaz! ~Kálmán földre ejté a villáját,
258 11 | mintha egymást kergetnék. Kálmán szaladt elöl. De Korcza
259 11 | pokoli kedvre deríté az, hogy Kálmán a saját poharát sem ismeri
260 11 | helyett betenni a perbe. ~Kálmán most már ijedten tekinte
261 11 | mond maga, domine frater? ~Kálmán igen könnyűszerrel akarta
262 11 | a kappant szétszeldelte Kálmán, addig csak békét hagyott
263 11 | szólt hetvenkedő készséggel Kálmán. - Azt is megkísérthetem. ~-
264 11 | ha az ellenfél volna. ~Kálmán már azt hitte, hogy egészen
265 11 | convincálni a feladat. ~Kálmán kíváncsivá volt téve. ~Ebéd
266 11 | levelet, s odanyújtá neki. ~Kálmán a levél külsejéről ráismert
267 11 | volt az, melyet Katinka Kálmán által küldött Korcza úrnak. ~-
268 11 | levelével összeolvasásra Kálmán kezébe adja? Tréfának vette-e
269 11 | előre megmondhatjuk, hogy Kálmán nemcsak az ellenfél ügyvédi
270 12 | mikor tudomására jött, hogy Kálmán unokája elkezd egy idő óta
271 12 | Most már nem lehetett Kálmán ellen panasza. ~Nem poétázott
272 12 | legjobb kedvvel fizeté ki Kálmán adósságait. Jobb most, mint
273 12 | Azt is megtudta, hogy Kálmán egy szép hölgynek udvarol.
274 12 | konyhapénzzel, amit akart. ~Kálmán holdjává szegődött a ragyogó
275 12 | részesíték egymást, hogy Kálmán regényt olvasott Katinka
276 12 | való olvasmányok. ~Tehát Kálmán áldotta a németeket, amiért
277 12 | szóval fogadta: "Kedves Kálmán!" - amire nem taníthatta
278 12 | elutazom Ostendébe, fürdőkbe. ~Kálmán úgy érezte, mintha a fejét
279 12 | hölgy, lágy bársony kezével Kálmán mutatóujját megszorítva. -
280 12 | ugyanabban a hullámban. ~Kálmán már úszott. ~- Én elmegyek
281 12 | jön velem. ~Itt már ismét Kálmán büszkesége volt érintve. ~-
282 12 | oldalába lőtt nyíllal. ~Kálmán ki volt forgatva minden
283 12 | gondol a visszafizetésről? ~Kálmán szorongva foglal helyet
284 12 | volna szükségem - folytatá Kálmán, nekibátorodva -, őszinte
285 12 | forintot, hanem tízezret. ~Kálmán maga is megijedt ettől a
286 12 | megnyugszom benne - szólt Kálmán gavalléros nagylelkűséggel. ~-
287 12 | Sohase számlálom én - szólt Kálmán bosszúsan; most már jól
288 12 | kérdé rámeresztve a szemeit Kálmán. ~- Értékpapírok - biztosítá
289 12 | Hadik-féle parciálisok. ~Kálmán mérgében elnevette magát. ~-
290 12 | fontot. ~Most értette már Kálmán a dolgot. Kalender úrnak
291 12 | az adós sem tagadhatta. ~Kálmán szépen vette a kalapját,
292 12 | szolgálatjára állok. ~- Köszönöm. ~Kálmán bizony nagyon kedvetlenül
293 12 | furcsa székben, amelyben Kálmán szokott mindennap felolvasni
294 12 | olyan nagyon kacagott. ~Kálmán eddig azt hitte, hogy a
295 12 | baráti öleléssel szaladt Kálmán elé. ~- Szervusz, pajtás! ~
296 12 | elé. ~- Szervusz, pajtás! ~Kálmán ezt egy kicsit furcsának
297 12 | egy szélmalom. Láthattad, Kálmán, mikor ott jártál. A malom
298 12 | itthon van-e a gazda?" ~Kálmán Katinka arcára figyelt.
299 12 | megjelenni kegyeskedjék. ~Kálmán kérdőleg tekinte Katinkára.
300 12 | alázatos audiencián élőszóval. Kálmán barátomat majd nagy pecsétes
301 12 | híjad! - mondá magában Kálmán. - Hol leszünk mi már akkor?" ~
302 12 | mondta neki: "Te szamár!" ~Kálmán föltette magában, hogy addig
303 12 | kettőnek kezeit a csókolásra. ~Kálmán érezé a gyöngéd szorítást
304 12 | a kordicai vadászaton. ~Kálmán egy rózsaszínű álom közepett
305 12 | maguknak törvényszéket. ~Kálmán folytatta a rózsaszínű álmot
306 12 | lehetek szolgálatjára? ~Kálmán egy ideig nézett, nézett
307 12 | visszavonulnak; hanem azt észreveheti Kálmán, hogy az iroda üvegajtajának
308 12 | nekem meg fog téríttetni. ~Kálmán ijedten ugrott fel Kalender
309 12 | természetű levelet is. ~Kálmán csak elszörnyedt. ~- Eszerint
310 12 | csak ne heveskedjék ön. ~Kálmán nem is heveskedett, csak
311 12 | jönni. ~- Soha ide! - mondá Kálmán, s kalapot ragadva sietett
312 12 | kalapomért - szólt röviden Kálmán. ~Azután nagyon meg volt
313 12 | olyan levelet. Itt a pénze. ~Kálmán megdicsérve érezte magát.
314 12 | Mármost alásszolgája. ~Kálmán most már igazán felmagasztalva
315 12 | szobában. ~- Kicsoda? - kérdé Kálmán. ~- Ej, hát ki no? - szólt
316 12 | gyönyörűséges szép asszonyság. ~Kálmán bizony örült is, nem is,
317 12 | óta nem találkoztál vele. ~Kálmán most már haragba jött. ~-
318 12 | arcával fogsz álmodni. ~Kálmán bezárta az ajtaját, amint
319 12 | kinek a képe lehet az? ~Kálmán nehéz verítékből izzadtan
320 12 | Úgy, igaz! ~- Valld meg, Kálmán, nem is láttad te azt a
321 12 | mikor azt a krónikát írtuk? ~Kálmán lelkében egyszerre elborult;
322 12 | voltál. ~A trombitás letette Kálmán asztalára a gondosan papírba
323 12 | mérve végig a folyosót. ~Kálmán úrfi érzelmeiben valami
324 12 | közrebocsátott. ~És azután, amint Kálmán beletévedt ebbe a rengetegbe,
325 13 | e finom ajkakat, s midőn Kálmán azt kérdi tőle: ~- Comtesse,
326 13 | bennünket véd és ápol. ~Kálmán el volt ragadtatva e csodaszép
327 13 | examenből megszabadult; Kálmán pedig egészen fel van magasztalva. ~
328 13 | cepelte utánuk útitáskáikat. Kálmán és Biróczy a hintó ajtajánál
329 13 | ajtajánál vártak reájuk. Kálmán fringia kardját tartotta
330 13 | bánta, akármit felelnek rá. Kálmán serényen nyújtá eléje kezét,
331 13 | rózsaszínű álomnak vége volt. Kálmán nem érzé többé sem a szenvedélyt,
332 13 | ad új beszédet kezdeni. Kálmán magában azt kívángatta,
333 13 | előállítására kényszeríteni. Ezekben Kálmán szokatlan erélyt fejtett
334 13 | bárka. Az idő meleg volt. Kálmán egy ideig magyarázta a comtesse-nek
335 13 | támlányára, s elszenderült. ~Kálmán ott maradt "egyedül", néma
336 13 | mosolyogtak egy kicsit. ~Kálmán folytatta bámulatát az "
337 13 | habet." (De nincs veleje.) Kálmán emlékezett a folytatásra,
338 13 | mondásnál egyszer elakadt a szó Kálmán ajkán. Elhűlt egy látománytól.
339 13 | elfogadni. Volt egy feszes szava Kálmán számára is; utasító, hogy
340 13 | széles márványlépcsőn eltűnt Kálmán elől az idáig bámult tünemény,
341 13 | az estén nem látta többé Kálmán a grófnőt. A hölgyek fáradtak
342 13 | excellenciás urak is lesznek. ~Kálmán úgy aludta át első álmát
343 13 | alázatos fejhajtással üdvözlé Kálmán barátunkat; ki nem bírt
344 13 | háznál a hercegnő parancsol. ~Kálmán ugyan hozzá volt szokva,
345 13 | olvasni. Latin okmány volt. ~Kálmán nem hallgatta azt az okmányt,
346 13 | bölcsességgel és éles felfogással. ~Kálmán azt érzé, hogy forog vele
347 13 | ismét visszament a diákba. ~Kálmán pedig átkozta magába még
348 13 | inte, hogy maradjon ott. ~Kálmán titkolni akarta remegését,
349 13 | akiknek szemük hunyva van.) ~Kálmán arca lángba borult e szóra. ~
350 13 | fel merte emelni szemeit Kálmán. ~- Lássa ön; én az olyan
351 13 | nyúl, és emelkedni segíti. ~Kálmán annyira meg volt hatva,
352 13 | oktatást a magyar nyelvtanból. ~Kálmán azt hitte, hogy az üdvösség
353 13 | szemben azután a két jurátus, Kálmán Zuzanne mellett, az asztal
354 13 | egy igazi francia képes. ~Kálmán is utánamondta az áment.
355 13 | attól feleletet nem kapott. Kálmán arisztokrata volt már. -
356 13 | észrevételekkel gazdagítá Kálmán ismereteit: ~- Hallod-e,
357 13 | kedvébe ennek a szerecsennek. ~Kálmán azt felelte neki rá, hogy "
358 14 | maga egét megnyitni. ~Hogy Kálmán gazdag család örököse, az
359 14 | közül, Neptun dacára? ~Jenőy Kálmán vezérfénye volt az akkori
360 14 | meteort egy lepkefogóval. ~Ha Kálmán az egekben képzelte, úgy
361 14 | éppen azon órában ment Kálmán is Dorothea grófnőnek a
362 14 | mind a hárman, hogy mikor Kálmán visszaérkezett hozzájuk,
363 14 | volt minden. ~Ezen a napon Kálmán, mikor visszatért a magyarleckéről,
364 14 | megdöngetni a monsieurt; Kálmán ehelyett nyugodtan azt mondá: ~-
365 14 | és kulacsot készíteni. ~Kálmán ezért a szóért sem hasította
366 14 | mindezekért a nyilatkozataiért Kálmán nem sietett a szerecsent
367 14 | ha énreám bízza azokat. ~Kálmán tenyerébe csapott a szerecsennek. ~-
368 14 | maliciózus vigyorgással súgá Kálmán fülébe: ~- Te pajtás, nagyon
369 14 | fel ezzel a vesződséggel. ~Kálmán olyat nézett erre a szóra
370 14 | magyar nyelvtani órákból Kálmán! ~De még csak egy másodpercet
371 14 | midőn helyesen talált. ~Kálmán úgy érezte, midőn a grófkisasszony
372 14 | a szerelemvallomásnak? ~Kálmán pedig szerelmes volt a tantárgyba
373 14 | mondatott és nem íratott le. Kálmán száját már egyszer megégette
374 14 | magyarázza meg azt is, hogy Kálmán oly igyekezettel tanulta
375 14 | Henry el volt ragadtatva Kálmán előmenetelétől. ~- Született
376 14 | kamarás jön onnan vissza. ~Kálmán maga is érezte azt. A délceg
377 14 | mert helyén van a lába. ~Kálmán kezdte lenézni Biróczyt,
378 14 | figurákat el tudja járni, mikkel Kálmán olyan nagyra van, s eljárta
379 14 | bírta hányni a lábait, mint Kálmán a "harang"-ban, hogy a talpát
380 14 | majmot Apolló mozdulataival. ~Kálmán ilyenkor veres volt, mint
381 15 | ajándékozni Kálmánt. De miután Kálmán nem mozdult a helyéből,
382 15 | önnek nagyon köszönöm. ~Kálmán nem is kívánt többet. ~És
383 15 | miért? Egy bagatellért. ~Kálmán büszke önelégültséggel gondolt
384 15 | a táncnak az emlékeül. ~Kálmán, ha a bécsi Szent István
385 15 | irigység beszélt belőle. ~Kálmán könnyen álmodhatott arról,
386 15 | embernek tetsző munkában. ~Kálmán oly gonddal és figyelemmel
387 15 | Kezdesz okosan beszélni." ~Kálmán barátunk a főispánnál is
388 16 | Katinka egész nap várta, hogy Kálmán meglátogatja, s hogy délelőtt
389 16 | hazament, s megtudva, hogy Kálmán egész nap nem kereste, levelet
390 16 | s azt elküldte inasától Kálmán lakására. ~Az inas visszajött
391 19 | fiatalemberek pedig, mint Kálmán, kardosan, magyar ruhában
392 19 | lakoma fejezte be, melyben Kálmán a főasztalhoz jutott, ahol
393 19 | borfélét beszedett, hogy Kálmán jónak látta a lábát megnyomni
394 19 | arra azután a gróf intésére Kálmán hóna alá vevé a tiszteletest
395 20 | Kálmánt is ott fogja találni. ~Kálmán sem talált valami megbámulnivalót
396 20 | dörgölőzött volna hozzá. Kálmán nem akarta észrevenni. ~-
397 20 | aranyat, egy fületlen gombra. ~Kálmán ezt felelte rá: "Nincs elveszteni
398 20 | szerencsés - állt elő a válasszal Kálmán. ~- Ahhaha! - Katinka elkezdett
399 20 | ugye? ~- Az - hagyta rá Kálmán, s engedte a szép hölgynek,
400 20 | s azon ürügy alatt, hogy Kálmán milyen rút lett, kitüntette
401 20 | megindult a gyepes ösvényen. ~Kálmán ajánlkozott, hogy majd viszi
402 20 | el. ~"Elbírom magam is." ~Kálmán utána ballagott. ~A delnő
403 20 | Átvigyem önt rajta? - kérdé Kálmán a hölgytől. Neki vízmentes
404 20 | megragadta mindkét kezével Kálmán kezét, s azt mondá neki: ~-
405 20 | közé az agancsok közé... ~Kálmán átkozott humorral mondá
406 20 | Katinka bosszús negéddel ütött Kálmán kezére. ~- Menjen, nem kell
407 20 | elaludt, mint a juhászbunda. ~Kálmán pedig ezalatt elővette az
408 20 | innen nem lehet elszökni? ~Kálmán visszafordult, s hidegen
409 20 | nem tartja az ellenkezőt. ~Kálmán tehát a vállára vetette
410 20 | ismeri a szokást? - kérdé Kálmán. ~- Ó, nagyon sokszor! -
411 20 | Nem tanították rá - monda Kálmán csípősen. ~- Az igaz, hogy
412 20 | Asmódit jegyezték el. ~Kálmán furcsán csóválta a fejét.
413 20 | visszaadta a gyűrűt nagysádnak? ~Kálmán jó vágást hitt ezzel a delnőnek
414 20 | eltakarta a két kezével arcát. ~Kálmán félt, hogy most mindjárt
415 20 | minden ujjára tág volt. ~Kálmán nevetett a kérdésre, hogy
416 20 | bosszút állni - felelt meg Kálmán a kissé szabad ötletre. ~-
417 20 | kérdésre régen készült már Kálmán; de még most sem volt rá
418 20 | Jól van, asszonyom - monda Kálmán -, ön őszinte volt hozzám,
419 20 | arcát kezével, és zokogott. ~Kálmán hagyta őt sírni. - Hiába
420 20 | emberre? Én érzem. Mi az? ~Kálmán félretekintett. Tudta ő
421 20 | elmondok önnek mindent - monda Kálmán -, nem azért, hogy védjem
422 20 | történt velem, asszonyom. ~Kálmán lelkesülten emelte föl ragyogó
423 20 | felett, végzé be e mondást. ~Kálmán elbámulva tekinte a hölgy
424 20 | elhallgatott e szó után. Kálmán pedig hosszasan ottfelejtette
425 20 | múlva felnézett Katinka Kálmán arcára, s megszólalt. ~-
426 20 | amilyen eddig voltam!" Szegény Kálmán! Hogy darabolja el magát
427 20 | részecskét a szívéből, s Kálmán azt őrzi, mint a kincset.
428 20 | akit meg kell szolgálni. ~Kálmán a fogait csikorgatta össze;
429 20 | különbség lesz kettőnk között? ~Kálmán e szóra felháborodottan
430 20 | elég kegyetlenül eddig? ~Kálmán felállt, s a szivárványos
431 20 | vadját s a magam vadászát. ~Kálmán ura lett indulatainak. Átlátta,
432 20 | odatérdelt melléje, s megragadta Kálmán kezét, s legszenvedélyesebb
433 20 | könyörgésre fogta a dolgot. ~- Ah, Kálmán, bocsásson meg, hogy így
434 20 | szaporítva a harmatot; odaborult Kálmán lábaihoz; szép szilfid termete
435 20 | kínosan a pázsiton fekve. ~És Kálmán arra gondolt, hogy milyen
436 20 | alak a meredeken fölfelé, Kálmán fölugrott, és fölkapta fegyverét. ~
437 20 | a lesben álló ellenfélt. Kálmán arcához emelve fegyverét
438 20 | átdöntött fenyőfát megpillantá. ~Kálmán könnyen agyonlőhette volna,
439 20 | kiálta rá hevesen a delnő. ~Kálmán ránézett, s aztán azt felelte: ~-
440 20 | támasztott puskájáért. ~Kálmán egy percig azt hitte, hogy
441 20 | félre az utamból! - csengett Kálmán fülébe a hölgy szava. ~Megdöbbenve
442 20 | mely tejet nem ád többé. ~Kálmán puskájára támaszkodva állt
443 20 | kígyóalak hátsó lábak nélkül. ~Kálmán elámultan nézte őket. A
444 21 | nevettek rajta. Szegény Kálmán csak úgy bujdokolt lesütött
445 21 | No, hát ki üt meg? ~- Kálmán barátom! - kiálta Bálvándy. -
446 21 | van bevonva, odanyomá azt Kálmán kezébe, s előretuszkolta
447 21 | Katinka. ~- Ne féljen tőle. ~Kálmán végighúzta rajta a piros
448 21 | kedvét. ~Utoljára maradt Kálmán. A legfőbb bűnös, aki még
449 21 | és Decséryék, Bálvándy és Kálmán egy tűz körül csoportosultak,
450 21 | pedig még jobban észrevette Kálmán oldalpillantásait és rosszkedvét,
451 21 | társaságot mulattassa vele. ~Kálmán tűrte azt mind szelíd kedéllyel.
452 21 | mikor megint félremélázott Kálmán, pákosz vadászeb elvitte
453 21 | lemosta-e róla elébb a vért? ~Kálmán végre megszólalt a maga
454 21 | elrontotta a sikert. ~De barátom, Kálmán, ha a hímét láttad volna
455 21 | az udvariasság érzete. ~Kálmán nyakig elvörösödött. ~-
456 21 | Bálvándy -, au contraire. Én Kálmán részén vagyok. Neki igaza
457 21 | Bálvándy fölállt, leakasztotta Kálmán puskáját a fáról, s mutatta
458 21 | tekintve a mentegetettre. ~Kálmán észrevevé az aranyhidat,
459 21 | komolyan látszott venni Kálmán kiengesztelését, odament
460 21 | engedte át a partie-t. ~Kálmán pedig nem szeretett ajándékba
461 21 | hintó mellett bal felől ment Kálmán, mögötte egy rusznyák puskás,
462 21 | medvének; ő védve marad. ~Kálmán gondolt valamit magában,
463 21 | Jó kézben van - felelt rá Kálmán, s elhatározottan foglalt
464 21 | amint két talpára állt. ~Kálmán akkor célzott rá, és lőtt. ~
465 21 | is, s hatlépésnyire állt Kálmán előtt. ~Akkor legbiztosabban
466 21 | megdühödött vérszopó ellen. ~Hanem Kálmán ahelyett, hogy eldobta volna
467 21 | volt vetve a sáncából. ~Kálmán pedig annál nagyobb zavarba
468 21 | műtétet végrehajtsa, s midőn Kálmán odalépett a kocsi azon oldalához,
469 21 | együtt! - gondolta magában Kálmán, míg a grófnő zsebkendője
470 21 | megszégyenítő bajuszt. ~Ettől aztán Kálmán egészen meggyógyult. ~ ~
471 22 | előtt, s mennyire megalázta Kálmán őt! ~Ó, azért nem dobta
472 22 | bűvösebben ragyogtak annál. ~És Kálmán észrevette annál a nagy
473 22 | Abban a színházigazgatóban Kálmán - Borcsayra ismert. ~Kálmánnak
474 22 | afelől semmit. ~És most Kálmán ott látta maga előtt azt
475 22 | szívdobbanás? ~Annyi bizonyos, hogy Kálmán igen vigasztaló gondolatnak
476 22 | képét, s látja maga előtt. ~Kálmán ott állhatott volna akár
477 22 | egészen más hatalmú szemek. ~Kálmán remegett és izzott, midőn
478 22 | utánozhatatlan hangján kiált fel: "Kálmán!" A másik percben aztán
479 22 | a gyönyörében. ~Hát még Kálmán! ~Amint a függönyt leereszteték,
480 22 | követelnek érte semmit. ~- Ó, Kálmán! Ó, kedves Kálmán! ~- No,
481 22 | Ó, Kálmán! Ó, kedves Kálmán! ~- No, hagyj hát belőle
482 22 | otthon. Tehát gyere haza! ~Kálmán valóban úgy érezte, mintha
483 22 | tisztulni kellett a színpadról. Kálmán visszavándorolt a közönség
484 22 | nekem testvérhúgom - felelt Kálmán. ~Csak unokahúga volt; de
485 23 | a statució alkalmával. ~Kálmán csakugyan ott töltötte az
486 23 | Én megyek veletek - mondá Kálmán. ~Cilike örült, mint egy
487 23 | gyermek, a hegymászó sétának. ~Kálmán csak öltönyt váltani s oldaltáskáját
488 23 | összevissza kell inni. ~Kálmán puskát is akart vinni. ~-
489 23 | Cilikének, s vigyed őt. ~Kálmán meg volt elégedve a cserével;
490 23 | játszottatok a klastromban? - kérdé Kálmán. ~- Ott bizony. A refektóriumot
491 23 | közepén a nő; egyik kezét Kálmán vállára nyugtatva, másikkal
492 23 | nagyot sikoltva kapta meg Kálmán kezét, amint az előbbre
493 23 | azt hitte, leszökik onnan. Kálmán aztán elnevette magát. ~-
494 23 | ércteljes tenor hanggal bírt, s Kálmán hajlékony diszkanttal kísérte
495 23 | Az nehéz lesz - monda Kálmán elmélázva. - A nádor nem
496 23 | elfelejtesz!" ~De nem úgy van. ~Kálmán szótlanul kibontá oldaltáskáját,
497 23 | megtagadod a te Istenedet! ~Kálmán kacagva szorítá keblére
498 23 | népdalokat, s utána énekelte. ~Kálmán azalatt künn járt az erdőben.
499 23 | szentjánosbogaraknak lepte. ~Mikor Kálmán visszatért a kunyhóhoz,
500 24 | volt odalenn a földön, amíg Kálmán és társai az égben jártak,
1-500 | 501-889 |