Fejezet
1 Korr| Ki voltak lökve a szabad ég alá. ~Ez már Bányavárynak
2 Alko| Kálmán, és égő arcát a sápadt ég felé emelte. ~- Azok, akik
3 Alko| hogy emelkedik minden az ég felé? A házak, a népek,
4 AKol| megálmodá: minden emelkedik az ég felé: házak, népek, szellemek. ~
5 AKol| megjelen az isteni derült ég alatt, egy szabad téren,
6 AKol| s tartson meg Téged az ég, kit annyian szeretünk,
7 1 | diákok hogy hevülnek, hogy ég az arcuk a kürtriadóra. ~
8 2 | megbotránykozottan emelgeté szemeit az ég felé, kezeit összekulcsolva,
9 5 | kell tartania a fejét az ég felé, hogy az állát oda
10 10 | Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn azokat olvassa: a
11 12 | olyan nagyra, ameddig az ég tart. - S prózában olvasva
12 12 | szabadon járhatnánk az ég alatt, a tengerparton, kar
13 19 | meglátta, a haja szálai ég felé emelték a kalapját,
14 23 | Itt vagyunk az utcán, az ég alatt. Az még a kisebbik
15 23 | gyönyör; beleéneklek az ég zengésébe! Engem nem aggaszt
16 23 | mikor már napvilágos lesz az ég. És mikor igaz az, amit
17 24 | körülmények között. Itt az est. Az ég alatt hálni nem lehet. Visszafordulni
18 24 | Kinn a szérűn, a szabad ég alatt. Az az én rendes fekvőhelyem.
19 24 | ilyen fáin úrfinak való az ég alatt hálni; maga ott náthát,
20 24 | takarónk, istenszemekkel teljes ég! Milyen jó lehet köztetek
21 24 | ilyen tiszta csillagos az ég - kezdé Tóth uram. - Azt
22 24 | fölébredt, pitymallott az ég; a mező hintve volt harmattal,
23 25 | volt bevonva a róna, s az ég felhőtlen kék. ~Kálmán olyan
24 25 | de egy szende mosoly s az ég felé emelt szemek a dicsőület
25 30 | Mert a változhatlan ég maga is az. ~- Ugyebár,
26 32 | város. ~- Akkor azok az ég alatt maradnak. ~- Éppen
27 35 | szomszédok látják, hogy reggelig ég a gyertya az ablakában,
28 40 | lak, csak egy ablakában ég a mécses; a szérűn három
|