Fejezet

 1 1 | kenyérgalacsinokkal hajigálózni, szóval "kurizálni". - Az "elemozsyna"
 2 1 |    elkezdé recsegő, ráspolyhangú szóval: ~- Ismét jutottam többrendbeli
 3 2 |         gyermek előáll könnyelmű szóval, s feszegetni kezdi, mennyit
 4 5 |       Tudom, te nem hazudtál egy szóval sem előttem. Ítéletedben
 5 8 |     bölcsőben, vagy egy elejtett szóval védelmére keltél, ahol gyalázni
 6 9 |       következő csomagot ezzel a szóval kotorászta elő a kopott
 7 10|       Kálmánra, anélkül hogy egy szóval magyarázta volna, hogy mit
 8 12|        mert az mindennap ezzel a szóval fogadta: "Kedves Kálmán!" -
 9 12|       hölgy lepte meg őt ezzel a szóval: ~- Tudja ön, mit gondoltam?
10 12|    közepén mulatni. ~Katinka egy szóval sem mondta, hogy nem fogja
11 12|     szólítani gyöngéd, hízelkedő szóval. ~Most is megszólította. -
12 15|        familiasnak. De sem római szóval, sem írásban nem adta okát,
13 16|          inas visszajött azzal a szóval, hogy a tensúr ma délután
14 20|       munkájába kezdünk: tollal, szóval, karddal, hegedűvel, eszmével
15 22|        magától szakítani azzal a szóval: "most már mást szeretek".
16 25|         Csak laudabile - ezzel a szóval köszöntött be Kálmán, s
17 26|          hozatni helyettük. " ~E szóval egy függönyt félrevonva
18 27|         A titkár tudja már, hogy szóval felelni itt hasztalanság,
19 28|   fegyverével; tollal, lelkesült szóval, gyaluval, vésővel és ecsettel.
20 33|      Márton", alája őszinte régi szóval "csizmadiamester". Nem titkolta,
21 34|      bonbonpapírka a három rövid szóval melegítette keblét. ~Mikor
22 36|        Panaszkodjék legalább egy szóval. ~Cilike fölkelt, megölelte
23 36|   felébredtem, természetesen egy szóval sem kérdeztem, hogy mi az,
24 37|      ostoba filiszter lehet. Két szóval kiegyenlítem vele a dolgot.
25 39|     rimánkodva kérlelé: ~- Hát e szóval válsz el tőlem, hát nincs
26 39|         is megtartom. De azt egy szóval sem fogadtam meg, hogy a
27 40|     vissza Korcza úrhoz, ezzel a szóval: ~- Megbuktam! Vegye ön