1-500 | 501-889
Fejezet
501 24 | álmosan az utolsó indulót. ~Kálmán utánuk nézett, amíg láthatta
502 24 | fogom tenni - válaszolt rá Kálmán. ~- No jól van. Hát csak
503 24 | elmaradsz, majd fölveszlek. ~Kálmán föltette magában, hogy csak
504 24 | amiből mind megértette Kálmán, hogy neki előre kell menni
505 24 | Borongós volt az idő. ~Kálmán hozzáfogott a gyorsutazáshoz,
506 24 | Szóba sem álltak sehol Kálmán úrfival, mikor szállás után
507 24 | talált egy bezárt kaput Kálmán, melyen egy cédula lógott: "
508 24 | s én a háznak az ura. ~Kálmán a fogait csikorgatva, s
509 24 | megtehet. ~És azzal elmondta Kálmán a legutóbbi próbatétele
510 24 | házat, tüzet, szolgálatot. ~Kálmán olyasmit érzett, mint mikor
511 24 | lehetett utazni egész hazáig. Kálmán ismét a főispánnal utazott
512 24 | éjszakára menjünk oda." ~Kálmán elbámult, mikor a főispán
513 24 | Tóth Máté uramnak, kivel Kálmán oly mulatságos quiproquót
514 24 | hogy valakinél elveszti. ~Kálmán szemei öntudatlanul mérték
515 24 | én is ott alszom - monda Kálmán, s ő is vette a köpenyét. ~-
516 24 | megfogva hatalmas kézzel Kálmán gallérját. - Nem ilyen fáin
517 24 | itt most megbetegszik. ~Kálmán megnyugtatá a jó háziasszonyt;
518 24 | búzagarmadára nyugtatva. ~Kálmán követé a példát. ~Ó, te
519 24 | kellene esnem valamelyikbe. ~Kálmán aztán beszélt neki a csillagrendszerről
520 24 | láthatár alatt keletkezett. ~Kálmán figyelmezteté e veres fényre
521 24 | önnek a birtoka? - kérdé Kálmán. ~- Innentül kezdve odáig
522 24 | körös-körül - felelt a földész. ~Kálmán elmerengett ez eszme fölött. ~
523 24 | amit a föld tanított neki. ~Kálmán elkezdett fennhangon gondolkozni. ~-
524 24 | rögtön elkezdett horkolni. ~Kálmán pedig még sokáig elnézte
525 25 | felcihelődni. Nem is várt Kálmán a kávés reggelire; amint
526 25 | elbeszélgetünk az úton - monda Kálmán; amiért aztán Sára asszony
527 25 | Tóth Máté uram, megszorítva Kálmán kezét. - Egészséggel járjon,
528 25 | tenyércsapással rázva meg Kálmán kezét. - Aztán egyszer majd
529 25 | No, hát ezt mondom. ~Kálmán önkéntelen felsóhajtott.
530 25 | az orcáját. ~Azzal felült Kálmán a kocsiülésbe Pista mellé.
531 25 | s az ég felhőtlen kék. ~Kálmán olyan sok szépet tudott
532 25 | levél címiratán megismerte Kálmán Béni bácsi ákombákját. Ebben
533 25 | maradni. ~Ez a hír még növelte Kálmán levertségét. ~A kordicai
534 25 | Biróczyt vitte magával; Kálmán a kastélyban maradt. A hölgyek
535 25 | visszamaradandó. ~A legelső nap, midőn Kálmán az étteremben megjelent,
536 25 | legyen. ~- Igenis, hercegnő. ~Kálmán, kicsinyben múlt, hogy meg
537 25 | Igen. Elég lesz - rebegé Kálmán, s hangjának reszketése
538 25 | mérget vehet be akárki, hogy Kálmán egy hét alatt, egyedül bezárkózva
539 25 | maga gyönyörűségére is. ~Kálmán valódi művész volt. Bölcsőjében
540 25 | eljött az elutazás napja. Kálmán még egyszer részesült abban
541 25 | azért az egy napért, amit Kálmán az ő istenei s azok papja
542 25 | készen vagyok vele - mondta Kálmán némi feszengéssel. ~- Lássuk. -
543 25 | sehogysem volt megelégedve Kálmán feleleteivel. ~- Valld meg,
544 25 | azt fogom tenni - felelt Kálmán. ~- Bajtárs! - monda Biróczy. -
545 25 | Nos, olvastad? - kérdé Kálmán, kíváncsian vizsgálva Biróczy
546 25 | időtlen időkig örökké. ~Kálmán szívdobogva hallgatott. ~
547 25 | ötven év igazolta szavát.) ~Kálmán szemei égtek - olyan embertől
548 25 | következett a végzetes "hanem". ~Kálmán visszafojtott lélegzettel
549 25 | vele elrejtőzni - monda Kálmán lázas izgatottsággal. -
550 25 | várnak a jövő évtizedig. ~Kálmán mosolygott. ~- No, ezt tartod
551 25 | legyen elveszve - monda Kálmán kemény határozottsággal. -
552 25 | Azt fogom tenni - ígérte Kálmán. ~S ígéretét meg is tartotta;
553 25 | ezzel a szóval köszöntött be Kálmán, s nagyon lehangolt képet
554 25 | kancellár. ~(Ezt állították Kálmán elé jóakarói mindannyiszor,
555 25 | utánzandó mintaképet.) ~Kálmán gondolá magában: "Vigasztaljatok
556 25 | körülményes magyarázatával. Kálmán pompásan felelt, de az ülnökök
557 25 | annak a bosszúja, hogy Kálmán nem praeclarumot hozott
558 25 | fogja szidni, nem mást. ~Kálmán pedig türelmetlenül várt
559 26 | balhírt hozó levél után Kálmán az utcára sem mert kimenni
560 26 | tegnap óta itt van! ~Ah! Kálmán mégiscsak elsápadt erre
561 26 | hordja itt az öreg asszonyt. ~Kálmán vállat vont. Nem törődött
562 26 | nyers komorság mellett. ~Kálmán sietett neki kezet csókolni.
563 26 | Hol van a diplomád? ~Kálmán előkereste azt a szekrényéből,
564 26 | jöjj velem, kísérj el. ~Kálmán sietett öltönyt váltani. ~-
565 26 | felnyitotta az ajtót. ~- Jöjj be. ~Kálmán egy díszesen bútorozott
566 26 | való helyiségek is voltak. ~Kálmán gépileg engedte magát vezettetni
567 26 | is volnának ismerősök. ~Kálmán elvégre bátorságot vett
568 26 | bámulatban rejlő kérdést, s midőn Kálmán hideg ajkai érinték hideg
569 26 | Tanulj úrnak lenni! ~S midőn Kálmán elkísérte őt bérkocsijáig,
570 26 | kocsiajtót, elrobogott. ~Kálmán felment új szállására. ~
571 27 | félvért. ~Ezt a tapasztalást Kálmán barátunk tevé. ~Úgy találta,
572 27 | hercegnő Pestre, s azon időben Kálmán mindennapos volt a háznál. ~
573 27 | Fejedelméért ontotta vérét. ~Kálmán nyilvánítá őfenségének,
574 27 | magas szüléknek megküldené. ~Kálmán ajkába harapott. Nem elég
575 27 | elő többé a verset. Aminek Kálmán nagyon örült. A gratuláló
576 27 | áldomását meg is kellett inni. ~Kálmán meghívta lakomára magához
577 27 | a többit mind legyőzte, Kálmán volt és Bálvándy. ~"Ne mennénk
578 27 | társaság elismeré, hogy Kálmán úgy verekszik, mint egy
579 27 | korán reggel mentek aludni. ~Kálmán is lefeküdt, de nem jött
580 27 | mint Dante. ~Ez nem hagyta Kálmán szemeit lezáródni, álmodni. ~"
581 27 | mondá neki, mily kegyben áll Kálmán - a kis főhercegnél. Gyakran
582 27 | elárulta, hogy valami titka van Kálmán előtt, amit nagyon szeretné,
583 27 | bíró. ~- Mi az? - tudakolá Kálmán kíváncsian. ~- Hát mivel
584 27 | lesz így - mondá magában Kálmán -, én, aki értek hozzá,
585 27 | Mert ha a költőt engedi Kálmán beszélni, az nagyon fanyar
586 27 | Nagyon szép - mondá Kálmán, és ha szíve súgta ezt,
587 27 | szabályait ő nem tanulta. ~Kálmán tehát kapott az alkalmon,
588 27 | jelenthet "költőnét" is. ~Azért Kálmán nagyobb gyönyörrel melengette
589 27 | Méltóztassék bemenni őfenségéhez. ~Kálmán bemegy a kihallgatási terembe,
590 27 | elájult, s majd magához tér. ~Kálmán csak több nap múlva tudta
591 27 | elbocsáttatott, s hogy szeretné, ha Kálmán őt valami csendes szolgálatba
592 28 | A NÁDORNÁL~Kálmán belépett a kihallgatási
593 28 | az ablakban állt, midőn Kálmán belépett hozzá. ~Komoly
594 28 | válaszolni szükségesnek látod. ~Kálmán érzé, hogy sorsának fordulópontján
595 28 | megifjodni? Erre felelj nekem! ~Kálmán nem látta még be, hogy hová
596 28 | Fenséges uram! - felelt Kálmán a nádor szavaira. - Hálás
597 28 | egyedül az okozza - szólt Kálmán, felhasználva a szünetet,
598 28 | támadt a teremben. ~Ezt Kálmán sem tagadhatta, hogy úgy
599 28 | Kálmánnak folyamodványát. ~Kálmán hódolatteljesen hajtá meg
600 29 | ŐSZI HARMAT UTÁN~Kálmán folyamodásának az volt az
601 29 | akár Budán megtelepszik. ~Kálmán egyengetni akarta számára
602 29 | meg ama végzetes lépést Kálmán a nádornál Bányaváryék mellett
603 29 | meghosszabbítja ősszel, a sár. ~Kálmán a budai sorompón túl már
604 29 | Jó késő estére vált, mire Kálmán lova az alcsúti határcsárdát
605 29 | tájon ilyen késő ősszel. ~Kálmán mindjárt kitalálta hogy
606 29 | Valószínűleg a ruhatár is ott van. ~Kálmán úgy igyekezett a karaván
607 29 | nem lehet kölcsönkérni. ~Kálmán olyan szorongást érzett,
608 29 | orvos jóindulattal volt Kálmán iránt s szívesen fogadta
609 29 | kellett innen távolítani. Kálmán valószínűleg azok közé tartozik,
610 29 | egy jó terve az orvosnak Kálmán számára. A főhercegnő nagyon
611 29 | is körül lesz kerülve. ~Kálmán nem bánta már, akárhogy
612 29 | őfenségéhez felmenni, akkor Kálmán maradjon idelenn az orvos
613 29 | frakkját, s aztán kimért Kálmán eleibe háromféle port is,
614 29 | vacsorával való ellátásának. ~Kálmán egyedül maradva az orvos
615 29 | gyógyítva, "Similia similibus." ~Kálmán úgy iparkodott az éj homályában
616 29 | vele jár a hivatással. ~Kálmán nem akarta őket "így" látni. ~
617 29 | biz az nem volt nagy újság Kálmán előtt; vendég nélkül egy
618 29 | kérdezé Kálmántól. ~Hiszen Kálmán is éppen ezt akarta kérdezni
619 29 | nem adtam bérbe senkinek. ~Kálmán úgy érzé vállára nehezedni
620 29 | remekművem nem létezik - szólt Kálmán elkomorodva. ~- Azt én jobban
621 29 | Onnan égesd ki most. ~S hogy Kálmán ne is kétkedjék szavainak
622 29 | ragadtatva a sok szépségtől! ~Kálmán tudta Bányaváry felől, hogy
623 29 | tilthatod meg. Teszed-e azt? ~Kálmán válasz helyett egy sürgősebb
624 29 | előadjuk. Megtiltod-e? ~Kálmán nagyot gondolkozva felelt: ~-
625 30 | míg egy része a közönség Kálmán szerencséjét tartja irigylendőnek,
626 30 | grófnő nefelejcsei! - monda Kálmán, táncosnéja kezét tartva
627 30 | táncolunk egymással utoljára? ~Kálmán nem volt olyan kőfejű, hogy
628 30 | Az is meglehet - suttogá Kálmán -, akkor én szegény ember
629 30 | ír volt a friss sebre. ~Kálmán büszkén fölemelte homlokát. ~-
630 30 | amért ezt megmondtam? ~Ha Kálmán azt mondta volna, amit gondolt,
631 30 | alatt oly hévvel szorítá meg Kálmán kezét, s oly lánggal tekinte
632 30 | szívtelen néger! ~Mikor Kálmán visszavezette a hercegnőhöz
633 30 | kis nefelejcscsokor tévedt Kálmán kezébe. ~A hercegnő föladta
634 31 | hatszor egymás után. Majd jön Kálmán remekműve." ~Hanem egy rettenetes
635 31 | egyéniségnek nyújtotta be, Kálmán nagyot lélegzett. ~A legvitézebb
636 31 | magát vezettetni, s míg ő Kálmán művében az erkölcstelen
637 31 | darabra. Két hétig járta a hír Kálmán nevével az egész várost,
638 31 | fokozta az érdekeltséget. Kálmán az előkelő körök kedvence
639 31 | a félve félt nap, mely Kálmán életének szikláját képezé.
640 31 | jól játszanak, csakhogy Kálmán mindezt egészen másképpen
641 31 | előadást, s felpisszeg rájuk. Kálmán szeretné valamennyit kidobálni
642 31 | kifejezés ül rajta, aminőt Kálmán még soha nem látott. Mint
643 31 | megragadó hatás, melyet Kálmán maga várt tőle, elmaradt;
644 31 | lúdbőrzik a testük tőle, s Kálmán kezdi észrevenni, hogy egy
645 31 | tetszett - viszonza szárazan Kálmán. ~Bányaváry majd megölte
646 31 | imádandó volt - felelt rá Kálmán. ~- No és én? Meg a többiek? ~-
647 31 | Kovászos úrral Aszályi is Kálmán ünnepi torára. - De arról
648 31 | De arról bizonyos lehet Kálmán, hogy senki sem fog neki
649 31 | pedig nagy széltoló. ~Pedig Kálmán irtózik tőle, ha szemébe
650 31 | vízmentes. ~- Eredj már haza, Kálmán, kérlek - mond a bohó fiú,
651 31 | szóljunk meg aztán téged is! ~Kálmán komolyan veszi a baráti
652 31 | Dejszen - riad fel Aszályi - Kálmán barátunk csak magasztalóit
653 31 | aztán arra volt kíváncsi Kálmán, hogy eltávozása után mit
654 31 | ekképp! ~De mit bánta azt Kálmán, hogy Kovászos úr lapja
655 31 | azt akarja keserűvé tenni Kálmán iránt, midőn azt a gyanút
656 31 | volt ragadtatva általa. ~Kálmán Dorotheára nézett. ~A szép
657 31 | Nem, grófnő - szólt Kálmán mosolyogva -, én egészen
658 31 | Borzasztó eszménykép ez! ~Kálmán azt vette észre, hogy az
659 31 | is felkeresne bennünket. ~Kálmán keserűen mosolygott: "az
660 31 | hogy sokszor látjuk önt. ~Kálmán meghajtotta magát, és távozni
661 31 | kérdezősködött ön felől. ~Kálmán megköszönte szépen a nagy
662 31 | Egészen értem - szólt Kálmán -, s ismerem a teendőmet. ~
663 31 | sem végezte a maga dolgát Kálmán, midőn rohan be hozzá nagy
664 31 | tudni - monda hidegvérrel Kálmán. ~- Könnyű neked ilyen flegmával
665 31 | veszett: ruinálva vagyok. ~Kálmán mondhatta volna a barátjának,
666 31 | másik írásból azt olvasta Kálmán, hogy a rundellában játszás
667 31 | ne légy gyermek! - szólt Kálmán. - Mi kétségbeesni való
668 31 | az én gondom. ~Most már Kálmán gyakorlott fölényt Bányaváry
669 32 | KÜLÖNBÖZŐ NŐI SZÍVEK~Eznap Kálmán többé ki sem ment a szobájából,
670 32 | váljanak el. ~A házmester Kálmán arcán látta annak gondolatait.
671 32 | cukor-borítékon e három szót találta Kálmán irónnal feljegyezve: ~"Bruno, \~
672 32 | Brunójától Genua sem választ el. ~Kálmán előtt feledve volt a bukás,
673 32 | Dorothea bizalmasan elárulá Kálmán előtt, minő álcában fognak
674 32 | meglátja, hogy ráismer-e Kálmán magától. Kálmán fogadkozott,
675 32 | ráismer-e Kálmán magától. Kálmán fogadkozott, hogy minden
676 32 | ennek is vége. ~Hanem azért Kálmán elment az álarcosbálba;
677 32 | csodálatos keverékben egyesítve. ~Kálmán ott őgyelgett a tömkelegben,
678 32 | finom kéz karja alá nyúl, s Kálmán egy deli álarcos nőt lát
679 32 | a szúrás érzékeny volt! ~Kálmán egy percre elhalványodott.
680 32 | nagyon! Nézze, mi jön ott! ~Kálmán felriadt, s széttekintett,
681 32 | Nem lőné meg még egyszer? ~Kálmán szemébe nézett a csúfolódónak.
682 32 | keresnek ott. ~- Kigyógyulást. ~Kálmán nevetést erőszakolt. ~-
683 32 | Azt én megérdemlem - monda Kálmán -, de nem rólam van szó.
684 32 | Kitaláltam önnek a gondolatját? ~Kálmán nem állhatta meg, hogy egy
685 32 | az álarcok tömkelegében. ~Kálmán nem időzött ott tovább,
686 32 | Olympon? Mennydörög - viszonzá Kálmán ifjú kedélyességgel. - Sőt
687 32 | Cuncta licent poetis. ~Kálmán nagyot nevetett Korcza úr
688 32 | szorgalmas dolgozáson. ~Kálmán azt várta, hogy Korcza úr
689 32 | kivívni, és halhatatlan lesz. ~Kálmán megértette, hogy Korcza
690 32 | De arra vagyok - viszonzá Kálmán. - Azt tudja ön, hogy nagyanyám
691 32 | Mutassa, mit írt neki. ~Kálmán átnyújtá levelét Korcza
692 32 | hogy felolvassam ön előtt? ~Kálmán egy percig habozott; azalatt
693 32 | felszakítá Jenőyné levelét. ~Kálmán az ablak felé fordult, s
694 32 | hozzá. ~- Hallgasson ide! ~Kálmán visszafordult, s bámulva
695 32 | mindig szerető nagyanyádról! ~Kálmán e végszavaknál már Korcza
696 32 | elolvasatlan levélre felelni? ~Kálmán egészen fel volt emelve
697 33 | CSIZMADIÁI S AZ IGAZI CSIZMADIA~Kálmán valódi költői lélek volt,
698 33 | amiatt támadni a kormányt. Kálmán úgy tapasztalá, hogy a főurak
699 33 | itt a kefelevonat, melyben Kálmán műve átkozottul fölmagasztaltatik.
700 33 | pedig rögtön elcsapta. ~Kálmán megküldte neki az ötven
701 33 | levelét közölje a hírlapokban. Kálmán megküldte neki a húsz forintot,
702 33 | patrónusunkhoz és mecénásunkhoz. ~Kálmán nagyon ferde képet csinált
703 33 | Oda elmegyek - monda Kálmán. ~Jó tiszta hideg idő volt;
704 33 | önnek a nézetét - mondá Kálmán, megszorítva a mester kezét. ~-
705 33 | legszárazabb alkatrészeit, s Kálmán érdekkel tudta azokat hallgatni.
706 33 | rendeltetése helyére lemenjen. ~Kálmán szükségesnek találta a beszélgetést
707 33 | ezekkel a régi dolgokkal? ~Kálmán biztosítá felőle Tseresnyés
708 33 | járni miattuk az utcán. ~Kálmán elfeledte, hogy enni is
709 33 | a népből nemzet lesz! ~Kálmán melegen szorítá meg az egyszerű
710 33 | jegyezd fel magadnak. ~De Kálmán egészen komolyan felelt
711 33 | sietett Bányaváry megfelelni Kálmán helyett. - Kálmán barátunk
712 33 | megfelelni Kálmán helyett. - Kálmán barátunk boldog ember. Ő
713 33 | Velencébe? ~- Még odább - monda Kálmán. - Génuába s talán messzebb
714 33 | virágzik, nemcsak a citromfa! ~Kálmán füléig vörösödött erre a
715 33 | miközben a feketekávét tölté Kálmán csészéjébe furcsa kis kétfülű
716 33 | Igen megköszönöm - monda Kálmán, odanyújtva a jegyzőkönyvét
717 33 | nevetve gúnyos ötletének. ~Kálmán nem azt a virágot gondolta. ~
718 34 | boldogabb út a földön? ~Kálmán a lehető legegyenesebb utat
719 34 | melyet maga után hágy. ~Ezt Kálmán kedvező előjelnek vette. ~
720 34 | tesz, azt teszi mind. ~Hogy Kálmán mély, rajongó kedélyét e
721 34 | pihen. ~Ez Galilei hazája. ~Kálmán nemcsak a csizmadiával ismerkedett
722 34 | mindenütt nyomukra akad. ~Kálmán szövetségeseitől mindent
723 34 | halvány fényű madonnaarc! ~Kálmán maga előtt látta azt a népet,
724 34 | festményekben gyönyörködött, miket Kálmán hazaküldözött: tájképeket,
725 34 | híres műremekek másolatait. Kálmán hasznos mulatsággal foglalkozik
726 34 | és mirrhát". - Ave! Ave! ~Kálmán átlátta azt, hogy neki a
727 34 | Azt járatta is magának Kálmán, s megesett, hogy minden
728 34 | városról is olvasott híreket Kálmán, amiben éppen akkor lakott,
729 34 | tudott a hazai hírlapokból Kálmán, azt megtudta nagyanyja
730 34 | fejébe. ~Az öreg asszony Kálmán külföldre utazta óta felköltözött
731 34 | ugyanazt a szállást, melyet Kálmán számára fogadott egykor,
732 34 | házukból... ~Ezeket olvasta Kálmán ismét és ismét nagyanyjának
733 34 | Ez a levél felnyitotta Kálmán szemeit. ~Tehát azért volt
734 35 | AZ ÁRVASÁG KEZDETE~Mikor Kálmán nagyanyjának ezt a levelét
735 35 | Bénit, a vén gyereket. ~Kálmán sietett elhatározásával:
736 35 | emelkedett fel. Tehát menjen Kálmán Rómába. "Aztán ha Rómában
737 35 | apróra mind leírd." ~Ha Kálmán nem értette volna az öreg
738 35 | lelógó pipával meglátta Kálmán, arról aztán csak rátalálhatott
739 35 | köszöntőre ráismerjen. Örülhetett Kálmán, hogy a fejére nem köpött
740 35 | ment oda. ~Hogy azonban Kálmán nem tartott ily atyafiatlan
741 35 | bajuszt ne kapjon - biztatá őt Kálmán, s arra Béni bácsi menten
742 35 | Pesten! - suttogá elképedve. ~Kálmán arca pedig szilárd férfias
743 35 | nem ment le érte. ~Hát Kálmán hová tért? ~Mikor az utcára
744 35 | buzogánnyal. ~A megszólításra Kálmán tekintete leszállt a fellegekből,
745 35 | zaját folytatja idebenn. ~Kálmán szétnézett, hogy hová bújjék
746 35 | senki sem telepedett le. ~Kálmán tenyerébe hajtá fejét, és
747 35 | fülébe súg: ~- Jenőy úr. ~Kálmán széttekintett, hogy hol
748 35 | most is, mint máskor; pedig Kálmán arca mosolyogva fejezte
749 35 | így rongálja agyon magát. ~Kálmán megszorítá a kézműves kezét. ~-
750 35 | történtek azalatt, hogy Kálmán odajárt, a színészekről,
751 35 | aztán Tseresnyés uram és Kálmán felugrottak az asztal mellől,
752 35 | viszont Tseresnyés uram és Kálmán vették át a neki szánt oldalba
753 35 | agyonüti Bányaváryt, ha Kálmán eléje nem tartja a karját,
754 35 | a handabandázó elé, akit Kálmán felsegített a csizmadia
755 35 | így megy - variációkkal. ~Kálmán kábult aggyal ült le az
756 35 | Hát a neje? - kérdé Kálmán szorongva. ~- Az tűr és
757 35 | hogy "érzi" a szerepét. ~Kálmán a szék támláját szorongatta
758 35 | Úgy fogok tenni - szólt Kálmán, megszorítva a csizmadia
759 35 | megkeres odáig valahogy. ~Kálmán összeszorítá ökleit és fogait;
760 35 | vendége ennek a háznak. ~Kálmán a kézműves nyakába borult,
761 36 | A HŐSNŐ~Kálmán tollat és tintát kért házigazdájától,
762 36 | ragyogó arccal kiabálva: "Ez Kálmán! Ez Kálmán!" - s a kis szobában
763 36 | kiabálva: "Ez Kálmán! Ez Kálmán!" - s a kis szobában nyakába
764 36 | felriasztott alvónak: "Te vagy az, Kálmán!" ~És aztán összevissza
765 36 | aztán összevissza csókolta. ~Kálmán csak nézett rá hallgatva,
766 36 | vagyok: aztán ölelj meg. ~Kálmán nem mondta neki, hogy cudar
767 36 | ittunk. Pfuj! Jössz hozzám, Kálmán, ott fogunk reggelizni együtt,
768 36 | reggelizni együtt, ugyebár? ~Kálmán ráhagyta, hogy jó lesz. ~
769 36 | szellemnek hódító ereje. ~Kálmán csak hallgatott. ~Útjuk
770 36 | gyümölcsöt szeret reggelizni. ~Kálmán úgy tudta, hogy Cilike odahaza
771 36 | vagy "semmi" - vagy "Jenőy Kálmán", s aztán megnyertem volna. ~
772 36 | szóra. ~E percben megjelent Kálmán az ajtóban, s a másik pillanatban
773 36 | fájdalomtól, hanem az örömtől. "Kálmán, ó, kedves Kálmán!" ~- Bizony
774 36 | örömtől. "Kálmán, ó, kedves Kálmán!" ~- Bizony úgy van az, "
775 36 | Bizony úgy van az, "kedves Kálmán!" És nem elég, hogy ő maga
776 36 | ember leszek az új bőrömben! Kálmán örökre velünk marad most
777 36 | sem fogok menni ezentúl Kálmán nélkül; s ha valaki egy
778 36 | ember a morfiumtól lesz. ~Kálmán megjelenése egyet fordított
779 36 | mely meg van érdemelve. ~Kálmán nevének dicsőség, Bányavárynak
780 36 | színmű kopottá lett, akkorra Kálmán készen volt a másodikkal,
781 36 | a csizmadia fedezett fel Kálmán előtt. ~Hogy a közönség
782 36 | Cilike nyert legtöbbet Kálmán diadalaiból. ~És Kálmán? ~
783 36 | Kálmán diadalaiból. ~És Kálmán? ~Ő pedig esténkint a nagy
784 36 | pedig négylábú állatnak. ~Kálmán komolyan megdorgálta egyszer
785 36 | én iszom, igyál te is! ~Kálmán nagyot sóhajtott, és nem
786 36 | korán látogatást kapott Kálmán Bányavárytól. ~Talán azzal
787 36 | a további felügyelést. ~Kálmán kedvetlenül csettentett
788 36 | Nagyon jól cselekedtetett... ~Kálmán pedig felugrott helyéről,
789 36 | se kerüljön a szeme elé. ~Kálmán egy szót sem szólt, csak
790 36 | kollégiumban tanulhatta ezt! ~Kálmán az első honoráriumot azonnal
791 37 | Bálvándy volt az az ember, ki Kálmán helyét betölté. Az a férfi,
792 37 | makacs volt. Neki Jenőy Kálmán nagyon megnyerte a tetszését.
793 37 | ugyan ő sem helyeselte, hogy Kálmán ilyen excentrikus pályát
794 37 | az összekelés útjában. ~Kálmán? - Szegény Kálmán! Ki gondolt
795 37 | útjában. ~Kálmán? - Szegény Kálmán! Ki gondolt még őrá? ~ ~
796 37 | pátosszal ne mondta volna. ~Kálmán kérdő tekintetet vetett
797 37 | választott keresztapának. ~Kálmán örömmel elfogadta a választást. ~-
798 37 | rokonságba keveredtek - foIytatá Kálmán. ~Katinka Cilikéhez lépett
799 37 | mi van a virágok alatt. ~Kálmán fölemelte a kosárkából a
800 37 | Katinka égő kárörömmel leste Kálmán arcának elváltoztát. El
801 37 | Egyiket sem érte el vele. Kálmán nyugodtan monda: ~- Régen
802 37 | Katinka ajkába harapott. ~És Kálmán még olyan tréfás volt, hogy
803 37 | felkapta az iratot; odatartá Kálmán elé: "nézd", a pap elé: "
804 37 | nagy ez emberek öröme, azt Kálmán arcáról láthatá legjobban
805 37 | legjobban a delnő. És amidőn Kálmán megszorítá kezét, s melegen
806 37 | volt!" - akkor kitalálta Kálmán titkát. - Ez örül Cilike
807 37 | Biróczy két vállát. ~- Maga? Kálmán testi-lelki jó barátja?
808 37 | záradék így szól: "Ha pedig Kálmán unokám felhagyna azon baráti
809 37 | valamikor csak nem lesz Kálmán ezekhez a fatális komédiásokhoz
810 37 | Ámde nagy kérdés, hogy Kálmán a mellett az izgatott életmód
811 37 | vetek neki fél évet, hogy Kálmán el fogja magától űzni ezeket
812 37 | Ejnye de bolondul tette Kálmán öcsém, hogy nem vette el. ~(
813 37 | hogy az ifjú házasok előtt Kálmán mostani állapotját elbeszélje,
814 37 | eszébe jutott, hogy ő most Kálmán öccsének a részét is maga
815 37 | itten! Adják át a majorátust Kálmán öcsémnek; aztán jöjjön az
816 37 | Eladhatja bátran a nagyasszony Kálmán ősi birtokát, s kiválthatja
817 38 | Aszályi Csollánnéhoz, amire Kálmán azt felelte, hogy ha lehet,
818 38 | férfialak lépett eléje. ~Kálmán volt. ~- Megvártalak. Tudtam,
819 38 | egy testvér... ~Átfonta Kálmán karját, hozzásimult, hogy
820 38 | torlaszolták el az utat. Kálmán karjára vett Cilikét, így
821 38 | mentőszerül; azt a csónakot Kálmán odahúzta a jég széléhez
822 38 | Isten veled! - szólt Kálmán, mikor Cilikét már jó helyen
823 38 | is kezd indulni a jég. ~Kálmán futott haza, ha egy óranegyedet
824 38 | szeszély volt az tőle. ~Mikor Kálmán megérkezett, már a vendégek
825 38 | most! - monda Aszályi, és Kálmán szemébe vigyorgott. ~Hát
826 38 | Bálvándy? - gondolá magában Kálmán, hanem azért mégis oly valami
827 38 | azt a nagyon jó helyet. ~Kálmán azt gondolta, hogy mindez
828 38 | bizonyosan jó helyen van már. ~Kálmán Bányaváry arcára figyelt.
829 38 | kísérte énekét a zongorán. ~És Kálmán gondolta magában; Cilike
830 38 | ablakon a kíséret hozzá. ~Kálmán el nem távozott a teremből,
831 38 | kihajtatott a Duna-partra. Kálmán oda is elment velük. ~A
832 38 | közlelkesedéssel fogadtatott, csupán Kálmán köszönte meg azt a maga
833 38 | vette, nem kerülte őt ki Kálmán, sőt mint régi ismerőssel
834 38 | emlegettünk Csollánnénál - monda Kálmán. - Mért nem jöttél el? ~
835 38 | engem nem hítt oda senki. ~Kálmán elbámult; nem értette a
836 39 | Óriási merénylet akkor! ~Kálmán is gyakran megfordult e
837 39 | állni. Egypár íróban, ki Kálmán szelleme által túlszárnyalva
838 39 | velem ide a szögletbe. ~Kálmán azon idő óta, hogy Biróczy
839 39 | együtt töltöttük - sietett Kálmán felelni. ~- Igen. Csollánnénál.
840 39 | az a "jó helyen van az!" ~Kálmán egy szót sem várt többet;
841 39 | voltam, te gazember! - kiálta Kálmán, s azzal egy olyan pofont
842 39 | kiabálni, hogy várja meg. Kálmán aztán megállt és bevárta. ~-
843 39 | életben többé be nem lépsz. ~Kálmán keserűen bólintott fejével. ~-
844 39 | valakinek másnak kellett. ~Kálmán egyszerre megállt, mintha
845 39 | siess, ahogy csak bírsz. ~Kálmán nem vesztett több pillanatot
846 39 | hídra lekerült volna. ~Amíg Kálmán átjutott Budára, agyában
847 39 | találta. ~- Mi ez? - kérdé Kálmán szorongó kebellel. ~- Én
848 39 | sírástól. ~- Hová? - kérdezé Kálmán. ~- Nagy a világ... - ez
849 39 | ez volt rá a felelet. ~Kálmán hevesen ragadá meg kezét. ~-
850 39 | keresztül szikráztak a szemei Kálmán szemeit keresve; ahogy arca
851 39 | csalatkozhatol - vigasztalá őt Kálmán; pedig saját maga előtt
852 39 | meg nekem! - könyörgött Kálmán, odahajolva fölé s gyöngéden
853 39 | idegen nemzet művészének... ~Kálmán karjai aláhanyatlottak,
854 39 | Azután megölelték egymást. Kálmán megcsókolá a nő homlokát,
855 39 | nem látjuk egymást!..." ~Kálmán mint egy álomjáró ment ki
856 39 | velem szemben egy férfi?" ~Kálmán tűzbe dobta a levél rongyait,
857 39 | színfalhordóval találkozott Kálmán, akitől Bányaváry után tudakozódott,
858 39 | volna megtenni rég, amit Kálmán tett; mert ezt a Bálvándyról
859 39 | nagyon hamar kisegítette őt Kálmán. ~Egyenesen eléje lépett,
860 39 | nyújtá kezét Kálmánnak. ~De Kálmán nem viszonzá azt. ~- Te
861 39 | felejts el! ~Azzal megfordult Kálmán, s indult kifelé. - Bányaváry
862 39 | vigasztaló tekinteted? ~Kálmán visszafordult, s sötéten
863 39 | mondott e tekintetre: ~- Kálmán ott volt nálam. Ma játszunk
864 39 | olyan elevenen eszébe, mint Kálmán fenyegetései a Karbonári
865 40 | főkötelessége, hogy mindent, amit Kálmán bárhova írt, irgalom nélkül
866 40 | maga volt a korrektor, s Kálmán nemcsak novellákat és esztétikai
867 40 | uram kitalálni látszott Kálmán töprengéseinek okát. ~Egy
868 40 | engemet - illő honoráriumért? ~Kálmán mosolygott az ajánlaton;
869 40 | Igaza van, mester - mondá Kálmán -, még ma veszek vásznat
870 40 | És azután úgy tapasztalá Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az
871 40 | megszólalt. A vén szolgáló, mikor Kálmán kifordult a szobájából,
872 40 | nedves volt a festék. Sebaj! Kálmán helyreigazította a csók
873 40 | is rossz kereset - monda Kálmán -, emellett még könnyen
874 40 | keresztül a másik szobába, ahol Kálmán atelier-je volt felütve,
875 40 | Ó, igen! - nyugtatá meg Kálmán. - Sőt külföldön az ilyen
876 40 | volt elkergetni - monda Kálmán -, mert pénzt hozott volna
877 40 | lesz kelete bizonnyal. ~Kálmán rá hagyta magát beszéltetni
878 40 | visszfényben a ködös láthatáron. ~Kálmán maga meg volt elégedve a
879 40 | munka kapható azonnal. ~Kálmán földhöz vágta az ecsetjét,
880 40 | Hát nem jó lesz-e így? ~Kálmán megszorítá jó öreg házigazdája
881 40 | Honnan azt előteremteni? Kálmán feje főtt abban nagyon. ~-
882 40 | kötszó, s Béni úr paripáinak Kálmán úr feketekávéjával semmi
883 40 | fölkelek, majd kiváltom; s Kálmán úrnak feketekávéja legyen
884 40 | gyanakodó, álomlátó, nekromanta. Kálmán egy reggel azt mondá magában:
885 40 | mintha érezte volna, hogy Kálmán miben töri a fejét; olyan
886 40 | ebéd ideje úgyis elmúlt, Kálmán nem jött haza; azt pedig
887 40 | szekérderékkel vásárol be papirost. ~Kálmán még akkor sem jött haza. ~
888 40 | parasztból mecénás lesz; Kálmán gondjait átveszi, akinek
889 40 | ki egy vékony fénysugár. ~Kálmán lopódzva közeledik az ajtóhoz,
1-500 | 501-889 |