Fejezet
1 AHarc| nagyszámú társzekerekkel, mik a delnő bútorait voltak a Tiszántúlra
2 AHarc| csúfság! - kiáltott fel a delnő, s ki akart ugrani a kocsiból;
3 4 | előtte, egy tizenkilenc éves delnő. ~Szép, deli, hódító alak. ~
4 4 | félig nevetés hangján a delnő, s oly kíváncsi tekintettel
5 4 | tintás tartalommal. ~Amíg a delnő végigolvasá a levelet, szép
6 4 | magántitkári állomást? - mondta a delnő. ~Az ifjú némán inte fejével. ~-
7 4 | Végre elkészült a levél, a delnő egy borítékba tette azt
8 4 | Viszontlátásig - mondá a delnő, s szívélyesen nyújtá neki
9 4 | nem talált benne, hogy a delnő által írt levél címzetén
10 4 | ebből. Azután felvette a delnő levelét, s amint azt olvasni
11 10 | patvaristája? - szólt a delnő kacagó hangon, amint Kálmánt
12 10 | száraz lábbal kimenekülni. ~A delnő figyelve hallgatá az ellene
13 10 | másként írna e tárgyról. ~A delnő kitalálta, hogy van valaki,
14 11 | nagyszámú aranyhalak. ~A delnő egész paradicsommal vette
15 11 | és remek is az egész. ~A delnő hasztalan akart rendet tartani
16 12 | számára sohasem volt a delnő se beteg, se távol, se piperénél.
17 20 | Kálmán utána ballagott. ~A delnő ruganyos léptekkel haladt
18 20 | tanítottak rá - monda a delnő, a kőfalnak támasztva a
19 20 | meg? - kiálta rá hevesen a delnő. ~Kálmán ránézett, s aztán
20 21 | meg kell lenni - monda a delnő, lebocsátkozva az elejtett
21 22 | Sátory Katinkára ismert. ~A delnő az erdei gyalogúton eléje
22 22 | Meg ne moccanj - kiálta a delnő a kocsisra -, mert lelőlek! ~
23 37 | ragyogott, az anyai öröm. A delnő kezébe vette a kisgyermeket. ~-
24 37 | arcáról láthatá legjobban a delnő. És amidőn Kálmán megszorítá
25 37 | Csollánnéhoz elmenni. A szép delnő arca ragyogott a diadaltól,
26 40 | Csollánné szidta! ~A szép delnő nem bírta neki elfelejteni
27 40 | nézve! ~Végigbolyong a szép delnő háza előtt, melyhez annyi
|