Fejezet
1 Korr| városbíró kegyetlen tekintetű arccal osztá parancsait, s a városi
2 Korr| És? - kiálta fel ragyogó arccal Katinka. ~- A zsibói házat
3 Alko| szépen, csendesen, mosolygó arccal elaltatja. ~Ez a költők,
4 Alko| napfényes délután örömsugárzó arccal jön be a vén házigazda,
5 Alko| megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.
6 Alko| Nézzétek - szólt kigyulladt arccal -, amilyen hosszú a tér,
7 Volt| Tseresnyés uram elfásult arccal állt háza ajtajában. Éppen
8 2 | ugyanoly hideg, lárvakemény arccal mondá el válaszát: ~- An
9 6 | kiálta izzadságtól ragyogó arccal. ~- Kik vannak itt? - kérdé
10 9 | aztán nagylelkű pártfogói arccal jött vissza az öreg úrhoz. ~
11 10 | érző kedéllyel, hevülő arccal egy művész előadandja, az
12 20 | fejére téve, diadaltól égő arccal nevetett, az összevérzett
13 21 | szólt Katinka nekihevült arccal -, de az én vitéz kísérőm
14 25 | Felelt rá Biróczy mozdulatlan arccal, s kis idő múlva utána tevé: ~-
15 26 | nem azzal a családszerető arccal, amit otthon megszoktak
16 31 | Bócza úr bölcs tekintetű arccal fogadá. ~- Az úr engemet
17 31 | óra elkövetkezett. Milyen arccal fogadják? ~Eh mit? Hiszen
18 31 | olyan nyájasan. ~Bosszús arccal, összeráncolt szemöldökkel
19 32 | fel Korcza úr, triumfáló arccal. - Miből ítél a bíró? Az
20 35 | Tseresnyés uram szomorú arccal fordult Kálmánhoz. ~- Ez
21 36 | rohant be a házba, ragyogó arccal kiabálva: "Ez Kálmán! Ez
22 36 | felrántotta a fejemre; leszorított arccal az ágyba, s olyan sort vert
23 37 | kiálta Béni bácsi dicsekedő arccal, mintha az volna Brünnhöz
24 37 | Dorothea grófnőt mosolygó arccal elveszteni száz louis d'
25 38 | monda Aszályi furfangos arccal. ~Egyik partról a másikra
26 39 | kétségbeesetten veté magát arccal a kerevetre; de már nem
27 40 | zugban áhítattól fennkölt arccal énekli: ~"Szeretem és áldom
|