Fejezet

 1 17|         ki egy, ki más; utoljára Wasztl, a felgyürkőzött mészároslegény
 2 17|      csatatéren keresztülszúrva; Wasztl fogta az egyik szarvát nagy
 3 18|     eszébe, hol látta. Pedig hát Wasztl az, a mészároslegény, akit
 4 18|       szerencséje tisztelhetni. ~Wasztl prémes bekecset viselt és
 5 18|         hogy mi lesz már ebből. ~Wasztl a nyakravalóját is leoldotta. ~
 6 18|           De hát mért vagy itt? ~Wasztl előbb a jobb markába köpött,
 7 18|    hallottad te az én szavamat? ~Wasztl a két tenyerébe csapott,
 8 18|           Mi van nyomtatva, te? ~Wasztl odahúzta Bertit az ablakhoz,
 9 18|          micsoda? ~Azzal kinyitá Wasztl Berti szobaajtaját, s ott
10 18|           kiált rá nyersnyakasan Wasztl pajtás. ~- Zsiványság, akasztanivalóság
11 18| Ohohohohó! Uracskám! - hencegett Wasztl, öklével Berti orra alatt
12 18|      ezeket a karokat? (E szónál Wasztl összehúzta, megint kiegyenesítette
13 18|         igen képtelennek találta Wasztl pajtás. ~- Üm, de ez már
14 18|          barátom isten hírével. ~Wasztl nagyon megcsóválta a fejét. ~-
15 18|       Minden ember tudja, hogy a Wasztl olyan jó gyerek, mint a
16 18|        aztán kifelé az ajtón. De Wasztl csak nem mozdult. Úgy állt
17 18|         égő taplót, s várja, míg Wasztl nagyokat szí a pipából,
18 18|         meggyullad. ~Akkor aztán Wasztl is nagylelkű kezd lenni. ~-
19 18|      ijedt. ~- De hát mik azok? ~Wasztl megmagyarázta. ~- A Krautsuppen
20 18|         mert a zacskóját elvitte Wasztl. ~Csak időre, évek múlva
21 40|        került egy hal a varsába. Wasztl volt az, ki Tseresnyés uramnál
22 40|       hazugság meg van engedve. ~Wasztl pedig az az ember volt,
23 40|        Tseresnyés uramat. ~Tehát Wasztl azt mondta az ötven forintra,
24 40|    Magadat vagy az asszonyodat? ~Wasztl önelégülten mosolygott. ~-
25 40|   haragjában megkapta két kézzel Wasztl gallérját, úgy tolta ki
26 40|  felfödözte a Fidzsi-szigetet, s Wasztl fűszeres boltja előtt immár