Fejezet

 1 Korr|      arca. Nevetett, mint egy gyermek. ~Mondja el, szerencsésen
 2 Alko|       kisgyermeket, milyen jó gyermek volt akkor! ~Aztán mikor
 3 Volt|      Az ima után a férfi és a gyermek eléneklék az ott marasztaló
 4 AKol|       tűntek el, mikor én még gyermek voltam. A Magyar utcai rongyos
 5 2   |     tart. És most egy csoport gyermek előáll könnyelmű szóval,
 6 5   |      háznál, s az évek előtti gyermek játszótársnét látod előtted
 7 5   |     megjöttél? - kérdi a bohó gyermek, két tenyere közé fogva
 8 5   |    érzi magát az alvó, mintha gyermek volna, bölcsőben feküdnék,
 9 5   |     háladatos légy ez iránt a gyermek iránt, mert amit ez tett
10 7   |    hanem ha történetesen az a gyermek az övé volt, s a szegény
11 7   |  alapja volt az irigykedés. A gyermek irigysége a férfira. ~"Miért
12 10  |        Katinka vidám, csevegő gyermek. Azt persze senki sem mondta
13 14  |   másodszülött gyönge, félénk gyermek, ki megijed a puskalövéstől,
14 23  |        Cilike örült, mint egy gyermek, a hegymászó sétának. ~Kálmán
15 24  |      tetején egy tízesztendős gyermek ül, pőrére vetkőzve, hosszú
16 24  |   nemzetes Tóth Máté uram? ~A gyermek szilajon nézett rá, s elébb
17 27  |       ákombák rajzban, amit a gyermek a gólyává alakult vadászról
18 27  |       ha megtudta, hogy beteg gyermek van a faluban, azt meglátogatta
19 27  | elmennek az égbe (hisz minden gyermek az égbe jut), vigyenek izenetet
20 27  |  költeményt szerzett a kedves gyermek halálára. Most nem kellett
21 31  |       sírt. ~- Ugyan, ne légy gyermek! - szólt Kálmán. - Mi kétségbeesni
22 39  | embert, aki veled együtt mint gyermek lángoló hazaszeretetből
23 39  |       Cilikéjét, sírt, mint a gyermek, s a másik percben már játszott,
24 39  |  percben már játszott, mint a gyermek. ~Estig azt hitte magáról,
25 39  |     kéznek, amitől az az alvó gyermek úgy nevetett álmában. ~...
26 40  |       az én lélektanom. Te, a gyermek, haragtartó akarsz lenni