Fejezet

 1 AKol| megtört alakú nő, kit az utcán kopott ruhájáért lenézesz: a hajdani
 2 1   |    első Kovács József verse a "kopott nemesekhez". ~Rettenetes
 3 9   |   Nincs itthon. Mi tetszik? ~A kopott dolmányú alaknak olyan hamis
 4 9   |        ugyan siessünk vele. ~A kopott ember odament az íróasztalhoz,
 5 9   |      elmehet isten hírével. ~A kopott ember csak ravaszul mosolygott
 6 9   |       hajdúnak; az elvezette a kopott embert a kapott utasítás
 7 9   |     nagy hirtelen előtermett a kopott emberrel, ki ismét csak
 8 9   |        szóval kotorászta elő a kopott ember:  - Itt van pedig
 9 9   |      róla, hogy ezentúl minden kopott külsejű látogatóval a legnyájasabban
10 9   |   kérem alázatossággal. ~A kis kopott ember azalatt folyvást a
11 9   |        hazaérkezett, sőt még a kopott bőrsipkája helyett is a
12 9   |  tolakodott be rajta az iménti kopott öreg úr. ~Kálmán bosszúsan
13 9   |       a köpönyeg, szinte olyan kopott és bársonygallérú, állig
14 9   |       a falba verni! Hisz ez a kopott öreg úr, akinek ő két garast
15 11  |       már divaturacs volt, nem kopott diák. ~Sőt az eléje siető
16 12  |     mire az ügyletszobából egy kopott ruhás fiatalember jelent
17 17  |       szemközt egy bús hazafi, kopott tetejű kalap a fején, s
18 24  |     mint a cifra paraszt meg a kopott úr! Onnan őtőle hozott el
19 27  |       díszruhás küldöttségek s kopott fekete ruhás özvegyasszonyok;
20 29  |        Nagy vasas láda tetején kopott selyemköpenyegben ül valami
21 35  |    akárki, menjen ki az utcára kopott öltözetben, húzza le a kalapot
22 35  |       alá eresztett csibukból; kopott zugprókátor suttog vedlett
23 35  |      azt, hogy miért látja ily kopott, sáros ruhában. Tudta ő
24 38  |       minden pénteken áthozták kopott palástjaikat és fényes tehetségeiket