Fejezet

 1 1 |      dolog. Jelent az bizonyos emberi teremtést - mely nem férfi,
 2 2 |    zúgása egészen elveszett az emberi rokonszenv zajában. Maga
 3 5 |      kijár a városba, olyankor emberi öltözetet viselhessen. ~
 4 9 |       melyet nem jó megismerni emberi idegeknek: a múzsák. ~Kálmán
 5 11|   ezzel élt. ~A papagáj tanult emberi szavakat mondani, a fürj
 6 12|        nap nap után nem talált emberi hajlékot, nem mondja, hogy
 7 15|       most akadt a világon egy emberi lélek, akit az Istennel
 8 16|     hogy borbélyért küldjön, s emberi formába igazíttassa magát,
 9 17|       kötve, valódi remekei az emberi türelemnek. ~Azután csodálkozásra
10 20|       a helyet még nem taposta emberi láb. ~A ledűlt fatörzsön
11 20|     egy ember. Ó, annak valódi emberi értelme volt. Lehetetlen
12 23|     amennyivel távolabb minden emberi arctól. ~- Jó. Én megyek
13 24|   orcáját, hogy elmegy a saját emberi formájától a kedve. ~Minden
14 27|        is hevíti, meg az a sok emberi meleg abban a zsúfolt várakozási
15 28|     mint a német színész, hogy emberi jellemeket tanulmányozzon;
16 30|        óra - ha a vortänzernek emberi józan esze van. ~A budai
17 31|     néz és hallgat. ~Ó, az nem emberi idegeknek való gyötrelem!
18 34|       mind oly életvidámak; az emberi indulatok közül a szelídebbek,
19 37|       ha - meg ha. Mert hiszen emberi ésszel számítva úgy lehet
20 37| mellett, amelyet ő folytat, az emberi erő fölötti munkásság mellett,
21 37|   termet, azokkal az aranyéhes emberi vadakkal; megterítve előttük
22 39|      önnek hazája? Van-e önben emberi szív? Nincs! Aki önt megismeri,
23 39|    este megint mást; ugyanazon emberi lény iránt mást, ha távol
24 40|       egészen felzavart minden emberi számítást. ~Mi haszna a