Fejezet

 1 Kort |       kezét elnyerje, még egy kis utat megtegyen érte Kolozsvárig,
 2 AHarc|         drága nagysád! Szerencsés utat kívánok! Alászolgája, alászolgája!" ~
 3 1    |    eldugására; mire az inkvizíció utat tört magának a benyílóig,
 4 7    |      ácsorgó publikumon keresztül utat tör nekik a zártszékekig. ~
 5 12   |       kettőjüket. Kiadta nekik az utat. ~- No, már most menjenek.
 6 13   |        Látja ön maga előtt ezt az utat? Nyitva van mindenki előtt.
 7 20   |      folyam tajtékzó hulláma tova utat tör magának a gubancos máhola-
 8 20   |   megindultak már azt a göröngyös utat törni: oly utakat, ahol
 9 20   |           egyszer megtegye ezt az utat. ~Ah, a medve visszajön! -
10 23   |          nem fogják megtalálni az utat a szikláról lefelé; s hol
11 24   |        egész jóérzettel vették az utat tavalyi birtokuk tanyája
12 25   |          hát te is egy szerencsés utat az úrfinak! ~Erzsi vonakodását
13 28   |        amit a köznép meg nem ért. Utat nyittok idegen eszméknek,
14 29   |      egyengetni akarta számára az utat. ~Buda akkor kedvezőbb hely
15 29   |      Akárhányszor megtette ezt az utat lóháton, jó ismerős volt
16 32   |        utazzék oda. ~- Szerencsés utat neki, és jó útitársakat. ~-
17 34   |     Kálmán a lehető legegyenesebb utat választotta ki magának.
18 36   |        akkor megtaláltuk az igazi utat. Én azt hiszem, hogy ez
19 37   |      együtt, s megtették a hosszú utat télvíz idején Bécstől az
20 38   |           És ti mégis törtétek az utat: átjártatok a zajló Dunán,
21 38   |          világítá meg a veszélyes utat, úgy kellett nyomot nyom
22 38   |      jégtáblák torlaszolták el az utat. Kálmán karjára vett Cilikét,
23 40   | Mindnyájan látjuk magunk előtt az utat, s nem ijedünk vissza tőle.