1-500 | 501-729
Fejezet
1 Kort | szólt férjéhez: ~- Uram, én el akarok innen utazni. ~-
2 Kort | kiengesztelje. ~- Az az én magánügyem. ~- Ismeri ön
3 Korr | hiszen jobban tudod, mint én. Hiszen tehozzád fog menni. ~-
4 Korr | semmiért! Hahaha! S arra én lennék éppen jó, hahaha! ~
5 Korr | De már akkor inkább én megyek Pestre hozzá nagyságos
6 Korr | hiszen nyílt titok volt, hogy én Katinkának legbensőbb tisztelői
7 Korr | nyilvánítsam efelől nézetemet. Hát én, hogy meggyőzzelek őszinte
8 Alko | hagyjon itt magamra; mamám; én meghalok itt egyedül, mamám,
9 Alko | kopottat használta. ~- Tudtam én, hogy ez az egy el fog jönni! ~
10 Alko | otthon leszek. Hanem ez az én roskatag alakom itt marad
11 Alko | Látod, kedves jó húgom, én is ilyen harcos vagyok;
12 Alko | is ilyen harcos vagyok; én is őrt állok a legveszélyesebb
13 Alko | Kálmán tagadólag inte. ~- Én Istenem! - sóhajta Sára
14 Alko | a népek szabadsága! ~(Ó, én uram, istenem, légy irgalmas
15 Alko | megbocsáthatsz szenvedéseidért, miket én okoztam, úgy irgalmasabb
16 Alko | hogy te boldog légy, s ha én adhatok valamit boldogságodhoz,
17 Volt | hangon megfelelt rá. ~- Az én nevem Barkó Pál. Keresem
18 Volt | összejövünk: öt ifjú jó barát. Én eljöttem Tübetből. ~A csizmadia
19 Volt | mégy haza a Magyar utcába; én is megyek haza L'Hasszába,
20 Volt | nem találtam meg őket; de én hiszem, hogy vannak. ~És
21 Volt | Nem találom őket - de én hiszem, hogy lesznek. ~-
22 Ker | nincsen könnyem. Látja, én nem tudok sírni. De a szívem
23 Ker | velem. ~- Tudom. Úgy akarom. Én láttam, mit szenvedett ő
24 Ker | már most szenvedjen ön. Én láttam, hogy küzdött ő az
25 Ker | olyan süket és olyan néma. Én nem vezetem el az ő sírjához
26 Ker | megdicsőíti hamvait. De én nem mondom meg senkinek
27 AHarc| szállítsam haza a feleségemet. Én ezzel mind a bírói ítéletnél
28 AHarc| ítéletnél fogva tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem. ~
29 AHarc| tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem. ~E kötelesség
30 AKol | voltál ezt elfogadni; míg én részemről nem tudhattam
31 AKol | becse miatt, de leginkább az én művem saját gyarlóságainál
32 AKol | gyarlóságainál fogva. ~Mert azokat én igen jól ismerem. ~Legtöbb
33 AKol | tiport óriásai voltak. ~Én még együtt éltem nehánnyal
34 AKol | Katona akkor tűntek el, mikor én még gyermek voltam. A Magyar
35 AKol | mondják ma, hogy ez csak az én álmam. ~Hála az égnek, hogy
36 AKol | égnek, hogy ez így van. ~De én tartozom e gyönge kísérlettel
37 1 | szunyókálván vész el.~ Én Nemes vagyok; de nem tudom,
38 1 | részeg. Már engem sem ismer. Én physices professora vagyok. ~
39 1 | mondani. ~- Az nem lehet! Az én professzorom nem jár ilyen
40 1 | utamból, kend részeg nebuló! Én inquirálni jöttem ide. ~
41 1 | dühében. ~- Nem azért jöttem én ide, hogy kend nekem a Tripartitumból
42 2 | magasabbra húzta fel a vállát. ~- Én csak azt mondom, amit tudok. ~-
43 2 | krónikában olvashattátok, mert én is olvastam azt, hogy Bónis
44 2 | Mea maxima culpa!" (Ez az én legfőbb bűnöm) - sóhajta
45 2 | halljátok-e, nem cepelem én ezt a sok sajtot, fonatost
46 3 | valamennyien a szekeremre. Én meg elviszlek benneteket
47 3 | Nohát, öreg. Ad ugrandum. ~- Én nem ülök fel. Én sietek -
48 3 | ugrandum. ~- Én nem ülök fel. Én sietek - monda egykedvűen
49 3 | hálni. ~- Hát hisz az az én falum. Éppen odaviszlek
50 3 | előtte elpanaszlák. - Az én batyum nem égett oda. Pedig
51 3 | mondtam nekik, majd hozok én nektek egész szekérderék
52 3 | iskolából: jó lesz ez az én híveimnek; holnap prédikálni
53 3 | Csollán Berti vendégeit. ~- Én nem sokat búsulok - felelte
54 3 | melletted. ~Köszönte alássan. ~- Én meg beállok katonának -
55 3 | Ó, milyen jó lesz! ~- Én pedig komédiásnak állok.
56 3 | Berti. - Majd elküldelek én egy direktorhoz, akinek
57 3 | komolysággal felelt: ~- Én elmegyek Ázsiába, a magyarok
58 3 | csókolnod? No, te vagy az én emberem! Az ilyen kemény
59 3 | szerettem mindig. Hát mondok én neked valamit. Pesten lakik
60 3 | valamit. Pesten lakik az én feleségem: jóindulatú, kegyes
61 3 | asszonyság. Képzelheted; én is vén fiú vagyok már. Annak
62 3 | hetykélkedik Berti -; adok én nektek, itt a salláriumotok,
63 3 | Jenőy visszautasítá. ~- Én nem szoktam meg nem érdemlett
64 3 | bízott magához. ~- Elveszem én. Aztán ide azt a cartas
65 3 | Behehehe! Hallod-e, te Berti. Én már egészen birkává lettem
66 3 | Ez pártodat fogja majd az én kedvemért. De magad vidd
67 3 | jelen soraimmal neked az én hívemet, Biróczy Sándort,
68 4 | is tudja kend? No, majd én megtanítom rá, hogy megfelelhessen
69 4 | egy hangot sem. Hanem majd én ide végigfekszem a medvebőrre,
70 4 | ki nem bírt csikarni. Se én, aki védőügyvédje vagyok;
71 4 | másolót azzal torkolta le: "Az én dolgom: írni, audiat dolga:
72 4 | megvernek bennünket; mert ott én szaladok elöl. ~- 3-tio.
73 4 | tartozik azt látni, s mikor én így teszek a szemöldökömmel (
74 4 | tányért. ~- Mikor pedig én így teszek a szemöldökömmel -
75 4 | veszítse a kocsiból. ~- Ez az én dolgom. ~- Ha sötét van,
76 4 | kötelessége. ~- No, az az én dolgom. ~- Hahaha! - kacagott
77 4 | tekintve. ~- No, csak az az én dolgom. ~- És végezetre
78 4 | akit Csollán Berti "az én öregem"-ként emlegetett
79 4 | hamis helyzetbe jutott. ~- Én nagyságod férjétől jövök -
80 4 | írhat? ~- Úgy tudom, hogy az én csekély érdekemben: amiért
81 4 | Nem. ~- Haha! Különös. Én nem tudom kitalálni, hogy
82 4 | mi úton gondoskodhassam én az ön sorsáról. ~- Én sem. ~-
83 4 | gondoskodhassam én az ön sorsáról. ~- Én sem. ~- De valamit mégis
84 4 | jöttem ide, azt tudom. ~- Én megmondom. Magának szép
85 4 | s talán éppen annak is én vagyok az oka. Ez a barátom
86 4 | Voltunk, míg ki nem csaptak. Én többet tanultam, mint ő,
87 4 | mindig többet tudott, mint én. Tudta az életet. Tőle tanultam
88 4 | nagyon rossz mulatság? Az én patvaristám nem bálból ki,
89 4 | tollat rágni! Azután az én természetem kiállhatatlan
90 4 | küldöm a legnagyobb sárba; én agyonbosszantom az úrfiakat,
91 4 | unják magukat. ~- Mind tudom én azt - szólt szelíd mosolygással
92 4 | lehet legtöbbet tanulni. Én ide akarok jönni, ha ön
93 4 | ismerem a nagyasszonyt. Én ne ismernék valakit Magyarországon,
94 4 | engem jól. No, majd írok én egypár sort a nagyanyjának.
95 4 | hőköljön vissza. Nem vagyok én Csollán Berti. Majd olyan
96 4 | elintéznivalóm van - mondta. - Ez az én bohó barátom, Sándor, mikor
97 4 | hogy ő azt megtudja, hogy én azt visszahoztam; ridegségnek
98 4 | nagymámihoz; mire hazaér, az én levelem is ott lesz. Aztán
99 4 | ugyan mind a ketten élünk. Én ugyan élek, azt tudom; én
100 4 | Én ugyan élek, azt tudom; én száz esztendeig élek, hanem
101 4 | fogott tollal. ~Mármost én ezzel az egyik levéllel
102 5 | támasztotta. ~- Már hogy én - menjek be a nagymamához,
103 5 | halkan suttogá: ~- Ezt majd én tudatom elébb a nagynénivel,
104 5 | öregasszonynak. ~- Majd én beszélek vele elébb. ~-
105 5 | csak várj addig itten, míg én visszajövök. ~- Ó, milyen
106 5 | megírtam, hogy engedjék meg az én Kálmánomnak, hogy legalább
107 5 | kezében volt. - Kálmán! Az én unokám! ~- Közöttük van -
108 5 | dönögtek. ~- Mit? Te? Az én hangomat nem hallottad a
109 5 | Asszonyanyám nem eszik? ~- Már én jóllaktam. ~Kis idő múlva
110 5 | kitaszították a kollégiumból, én is jónak látom a kollégium
111 5 | mennydörgős mennykőt! Nem mondtam én, hogy alkudjál vele. Az
112 5 | professzor urak a hibájukat. ~- Én nem hozom helyre a magamét.
113 5 | Azután mindjárt nem haragszom én, csak ez a levél egyszer
114 5 | azért nem eszel belőlük. Én sem bántom őket. Mehet ki
115 5 | Mehet ki jobbra, ki balra. Én itthon maradok. ~- De ne
116 5 | Tehát mit írjak? ~- Majd én diktálom. "Tiszteletes tudós
117 5 | hazudott: és temiattad tette! Én, meglehet, hogy azért nem
118 5 | volna úgy, ahogy fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a
119 5 | hogy mi az a te vétséged: én! Nagyapád, szegény, boldogult
120 5 | megháborodás nélkül, Férfi nem. Én nem adok neked tanácsot,
121 5 | bizonyos légy te afelől, hogy én semmi szülői gyöngeségnek
122 5 | szánt pályáról letérsz. Én nem akarom, hogy ország
123 5 | egy ábrándozó Kazinczy. Én azt akarom, hogy okos és
124 6 | levelét. Igazi nemes ember! Én is olvastam az armalisát.
125 6 | Ha szomorújáték van, azt én is szeretem. ~Béni bácsi
126 6 | Kálmán öcém isz eljön? ~- Én nem megyek. Tanulnom kell -
127 6 | csont nő tőle a fejében. Én ismertem már egy olyan urat,
128 7 | akkor komoly volt. ~- Nem én, édesz mama, nem nevetek,
129 7 | Mit nevetsz megint? ~- Nem én, édesz mama, cak a pecenyét
130 7 | hínak; az egyik azt mondja: én vagyok Maffio Orsini, a
131 7 | Orsini, a másik azt mondja, én vagyok Holoferno Vitelezzo,
132 7 | de nevetett minden ember! Én még most is nevetek. Még
133 7 | nagyon rossz kedve volt. Én nem tudom, a mama nem szereti,
134 7 | fennhangon ám, mint ahogy én most kiáltok. S azt mondta
135 7 | Béni bátyám mit csinált? ~- Én? Hát én is nevettem nagyon. ~-
136 7 | mit csinált? ~- Én? Hát én is nevettem nagyon. ~- Nevetett! -
137 7 | van, menjen innen, s az én anyámat ne tegye köznevetség
138 7 | a nyilatkozattal, hogy "én ma nem megyek! " ~- Hát
139 7 | Miért hogy az már férfi, én pedig még csak suhanc? Az
140 7 | Az mindenütt benn van, én mindenütt kívül maradok.
141 7 | maradok. Az szórja a pénzt; én kéztül várok minden garast.
142 7 | délceg, hős, izmos termetű, én nyurga, nyápic és kákabélű.
143 7 | bejárta az egész világot, én még nem ismerek belőle semmit.
144 7 | eresztenek. A szép leányhoz én verset írok, s míg azon
145 7 | Eppur si muove!" ~- Igenis, én vagyok az! - felelt merészen,
146 7 | hozhatta azt elő? ~- Azt biz én tettem. ~- Hát ön honnan
147 7 | ön honnan tudja? ~- Hja, én mindent tudok. De most legyünk
148 7 | Tudós Társaság együtt. Azért én bolondja vagyok a vándorkomédiásnak,
149 8 | Alpe tönt das Horn. ~- Azt én nem tudom. ~- Dehogynem.
150 8 | csinált! Nem azért adtam én magának a sárga violabukétot,
151 8 | zárja be a szálát; mert már én is hazamegyek." ~Ily fényes
152 8 | szükség jönnöd többé. Ha én látni akarlak, majd fölkereslek.
153 8 | Csak kettő nem lehetsz az én akaratommal: komédiás vagy
154 8 | koldulni fognak egykor. De ha én megtudom, hogy te valamelyiket,
155 8 | veszni, ha éhen, hát éhen! Én adott szavadat, fogadásodat
156 8 | fogadásodat nem kérem, én nem esküdtetlek. De te tudod
157 8 | te tudod jól, hogy amit én fogadok, azt megtartom.
158 9 | Tóth fizet húsz forintot, én pedig csapatok rá huszonötöt,
159 9 | elkezdi: ~- Hát kérem alássan, én vagyok az a Tóth. ~- Á!
160 9 | egyezség szerint. Hanem hát én azt abszurdumnak találom
161 9 | János, s hozza a pálcáját. Én most odabenn aláírtam egy
162 9 | nyugtatványt huszonöt botról; ha én azt meg nem kapom, vagy
163 9 | készült, s előadá védelmét. ~- Én kérdeztem az illustrissimétől,
164 9 | meghallgatni, elmondom. Én ezen lefizetett summáért
165 9 | azon pusztáját, mely az én másik két pusztám között
166 9 | állíttattak oda. Tetszik tudni: én kálvinista vagyok. Engem
167 9 | nem bánt a más vallása, s én a plébánusnak is köszönni
168 9 | tömlöcben nagy méltán. Hát én arra könyörögném a tekintetes
169 9 | asszony. ~- No, jól van. Én megpróbálom - mondta Korcza
170 9 | tárgyban, s Tóth uram írja alá. Én pedig megírom a nyugtatványt
171 9 | pusztát donációba kapta. Én bizony egészen megfeledkeztem
172 9 | azzal a becsületes emberrel. Én nem merek a hercegasszony
173 9 | elégszik meg. Ó, azt csak én tudom, milyen furfangos
174 9 | maga mit tenne ez esetben? ~Én? Visszaadnám az egyiknek
175 10 | patvaristájához: ~- Domine frater! Én holnap elutazom Bécsbe,
176 10 | megtiszteltetésre, hogy "Dehogynem! Majd én itt neked beleülök a te
177 10 | vitéz. - Olyan süket vagyok én, mint a föld! Akárcsak a
178 10 | traktálsz, az énnekem mindegy. Én nem hallom. Hanem amit én
179 10 | Én nem hallom. Hanem amit én mondok neked, azt te meghallod.
180 10 | talpának beszélnél. Mármost én itt leülök a kanapéra, s
181 10 | egyenesedve mutatá be magát. ~- Én vagyok Sátory főstrázsamester,
182 10 | elbámult. ~- Azt mondom, hogy én vagyok Sátory főstrázsamester!
183 10 | még egyszer a táblának. ~- Én titeket összeaprítalak kuty - (
184 10 | hogy nagyon is magasan. ~- Én föladlak benneteket a császárnak! ~
185 10 | volt rest. ~- Nem félek én a császártól sem. ~De már
186 10 | sem ád gyakornokai kezébe. Én oda merem azt önnek adni:
187 10 | vizitszobában. ~- Hogy jött oda? ~- Én eresztettem be. ~- De hát
188 10 | keresni kibújó ajtót. ~- Én úgy tudom - szólt szemeit
189 10 | olvashatja, ami engem érdekel, én pedig nem? ~- Én bele sem
190 10 | érdekel, én pedig nem? ~- Én bele sem pillantottam abba. ~-
191 10 | tudja már, mi van benne. És én is meg akarom tudni! ~-
192 10 | fogjuk azt olvasni. No, én akarom! - A hölgy dacosan
193 10 | dobbantott lábával. - Az én lelkemre megy ez a játék.
194 10 | persze, diákul van. ~- De hát én ebből most hogy értek meg
195 10 | értek meg valamit? ~- Azt én nem tudom. ~A hölgy bosszúsan
196 10 | az fájni, nem önnek. ~- Én nem merem magamra vállalni
197 10 | neki, s megfogta kezét: ~- Én nem fogom soha senkinek
198 10 | találtatást. ~- Megvallom, hogy én nélkülözök benne valamit. ~-
199 10 | jött a ténsúrhoz, aztán én beeresztettem a vizitszobába.
200 10 | óráig itt volt. Nem tudom én, mit beszélhetett olyan
201 10 | nevetett. ~- No, majd megtudom én mindjárt a replikából, hogy
202 10 | fogja. ~- De hát mi vétke az én védiratomnak az, hogy poéta
203 10 | van erről. ~- Igazán? ~- Én most is azt állítom, hogy
204 10 | is azt állítom, hogy az én vádiratom jobb, mint a főnökömé. ~-
205 10 | főnökömé. ~- Kutyánszki! ~- Én ott kezdeném a pert, hogy
206 11 | a másikkal Kálmánra. ~- Én pedig tudom, hogy mondott
207 11 | úr magában nevetett. ~- Én is le szoktam a reteknek
208 11 | zöldjét vágni a héjával, hanem én nem eszem meg a zöld levelét -
209 11 | mint egy vallatott rab. ~- Én a zöldjét szeretem. ~- Jó
210 11 | Korcza úr -, jó hűsítő. Én ide szoktam ragasztani a
211 11 | vannak. ~- Hát azt mondom én magának, Kálmán öcsém, hogy
212 11 | a paradicsommártást. ~- Én így szeretem. ~- Hát jól
213 11 | inni akart. ~- Kérem, ez az én poharam! ~Korcza urat pokoli
214 11 | Dehogynem. A poéta azt mondja: én védelmezem ez ügyet, mert
215 11 | a poétának nincs igaza; én tudom jól, hogy a vádlott
216 11 | igen szép és ragyogó, tehát én beiktatom azt, amit a poéta
217 11 | gyakorolja magát. Mármost én azt tanácsolnám magának,
218 11 | hozzá: majd szolgáltatok én az ön kezébe egy hatalmas
219 11 | kegyetlen fegyver volna. Én természetesen nem adom oda
220 12 | pompás házat; nézd: itt az én szívem ahelyett, lakjál
221 12 | Kálmán már úszott. ~- Én elmegyek önnel Ostendébe. ~-
222 12 | Együtt fogunk utazni. Én már kigondoltam, ön mint
223 12 | állást: ma sem fogadom el. Én mint egyenrangú ember akarom
224 12 | sok pénzbe kerül. ~- Az az én gondom. ~A kevély ördög! ~
225 12 | mesterség a világon. ~Ha azt én mondanám, mindenki kinevetne
226 12 | kinevetne vele. Úgyde nem én mondtam, hanem Széchenyi
227 12 | külföldet megismerni. ~- Én értem - mondta Kalender
228 12 | tapasztalatokat szerezni. ~- Én még csak húszéves vagyok;
229 12 | van - monda Kalender úr. - Én szoktam ilyen kockáztatásokba
230 12 | ilyen kockáztatásokba vágni. Én merek önnek arra a szakállára
231 12 | ettől a szótól. ~- De uram, én nem kívánok olyan sokat. ~-
232 12 | kívánok olyan sokat. ~- Én pedig nem adok kevesebbet.
233 12 | pedig nem adok kevesebbet. Én ismerem önnek a viszonyait.
234 12 | kötelezvényt, hatos kamattal. Én többet nem veszek. Az írnokom
235 12 | Ha ön megszámlálta, én megnyugszom benne - szólt
236 12 | Sorsjegyekben? Hát mit csináljak én sorsjegyekkel? Soha életemben
237 12 | megszámlálni. ~- Sohase számlálom én - szólt Kálmán bosszúsan;
238 12 | mulatott. Majd megmutatom én, hogyan lehet az erdő közepén
239 12 | Kárpátokba vadászni. Annál én egy szebb vadászatot tudok,
240 12 | ahol csak ketten leszünk, én és te. Mind a ketten vadász
241 12 | diadaldíjat, amerre akarja: én Ostendébe, te a Kárpátok
242 12 | arra, amit mondjon. ~- Mit? Én? Nagyanyám nevére levelet
243 12 | becsületére. Az derék dolog. Én elégettem önnek a kötelezvényét;
244 12 | angolkert. ~- De miután én se kertész nem vagyok, se
245 12 | se vadász, mit csináljak én azzal az egész kerttel? ~-
246 12 | hercegasszonyoddal és comtesse-eddel. Én most nem utazom velük, még
247 12 | elnyelni a pesti porból, mert én most nem utazhatom. ~- Beteg
248 12 | körülöttem a rajtsulban, s én felolvasok nekik belőle. ~-
249 12 | felolvasok nekik belőle. ~- Hisz én is járatom - monda Jenőy. ~(
250 13 | a hercegjóasszonnyal. ~- Én leszek a dominus frater
251 13 | legközelebb találkozunk, én legyek az, aki önnek alázatosan
252 13 | megtanul. ~- Ki tanítja meg? ~- Én! ~- Magasan áll. ~- Nőni
253 13 | szemeit Kálmán. ~- Lássa ön; én az olyan embereket, akiknek
254 13 | sokat kell nőnöd, amíg az én vendégeimet elfogadni érdemes
255 13 | amikor a király vendégeit is én fogadom el." És felnőtt
256 13 | Beszéltessen ön magáról még többet. Én figyelni fogok önre. Amennyit
257 13 | világ előtt, annyit nyer én előttem. Én csak kétféle
258 13 | annyit nyer én előttem. Én csak kétféle embert látok
259 13 | Gondoljon ön arra, hogy én emlékezem önnek szavaira,
260 13 | nem számítottak. De hát én mégis igazat adok önnek.
261 13 | ismereteit: ~- Hallod-e, én már ezt az egész házat kiismertem.
262 14 | alak így mutatja be magát: "én Varjú vagyok", a második
263 14 | vagyok", a második így szól: "én Farkas vagyok", a harmadik
264 14 | a harmadik azt mondja: "én Medve vagyok", s hasztalan
265 14 | megrettent főúr, hogy "kérem, én emberekhez jöttem, nem vadállatokhoz";
266 14 | Szénégetőnek tőkén a szeme! ~- De én komolyan beszélek. ~- No,
267 14 | eszményi magántáncnak, amire én megtanítom. A feje nem fogja
268 14 | csapott a szerecsennek. ~- Jó. Én megtanulom öntől a magyar
269 14 | meg találtad fogadni az én bolond tanácsomat. ~Monsieur
270 14 | nem lehet, akkor éppen én adok órát a magyar nyelvből
271 14 | pedig eltűnt egészen. Még én emlékszem a korra, amelyben
272 15 | kimondta kereken: "amikor az én Pálomnak a névünnepe van,
273 15 | lehet, akkor egyedül az én Pálomnak van neve napja." ~
274 15 | zsebébe. - No, Jenőy, ezt én önnek nagyon köszönöm. ~
275 15 | Éppen ezt táncoltam én ezelőtt ötvenkét esztendővel
276 15 | táncnak emlékeül." - Hát most én mondom önnek: viselje ön
277 16 | Még többet is mondok. És én neki neje vagyok. ~- Á!
278 16 | Várok rá, míg megjön. ~- Én is. ~Akkor aztán egy kicsit
279 16 | nagysád - monda Bálvándy -, én egészen beletalálom magamat
280 16 | Thészeuszt elvitte a tenger, én mármost a többit is utána
281 16 | agyon lesznek rettenve, ha én a férjemmel kibékülök; tehát
282 16 | jövel, Bacchus! ~- Kérem, az én férjemet ne csúfolja Bacchusnak. ~-
283 16 | szerette a bort. No, de én meg Neptunus leszek, aki
284 16 | Dehogy lesz! Nem eresztem én azt be Pestre. Eleibe küldök
285 16 | Két Kecskébe szállni. Már én gondoskodtam neki szállásról
286 16 | Nem kell nekem. Nem értek én németül többet, mint azt
287 17 | megjelentetni nem szokta, annálfogva én a nemzetes úrnak ezen elmebeli
288 17 | a páholyból Bálvándy. ~- Én a sárga mellett! - kiálta
289 17 | énnálam semmi pénz, mert én nem vagyok valami úr, hanem
290 18 | megfizetni. ~- Nem adok én, hacsak valami zálogot nem
291 18 | jegygyűrűje. ~- Bánom is én. Holnap visszaváltod. ~Hát
292 18 | bumfordi?! ~- Hogy mit jövök én ide az úrhoz? Hát nem az
293 18 | az úr hítt engem ide? ~- Én híttalak? Hát mikor hallottad
294 18 | Hát mikor hallottad te az én szavamat? ~Wasztl a két
295 18 | nevezetessé. ~- Nem tudok én olyan messziről olvasni. ~-
296 18 | Eredj a pokolfélegyházába! Én nem vagyok se birkózó se
297 18 | Áll ám a kutyád meg magad. Én nem birkózhatnám, nekem
298 18 | ütjük azt azzal el! Ismerem én már ezt a tempót. Tavaly
299 18 | majd az urat is elszoktatom én erről a mesterségről. ~-
300 18 | szentségére esküszöm, nem vagyok én, nem is voltam soha komédiás.
301 18 | teszi a nevemben a várost. Én tiszaháti földesúr vagyok.
302 18 | zsebemből, ha nem akar birkózni. Én már előre egy új bekecset
303 18 | embert! No, hát nem bánom. Én jó bolond cimbora vagyok.
304 18 | megszabadult az úr. Tudja, én jó gyerek vagyok, olyan,
305 18 | aprópénzzel kifizettetni. Mert hát én jó gyerek vagyok, mint a
306 18 | az urat a tempóikra; mert én ismerem mind a hármat. Sokszor
307 18 | olyan jámbor fiúk, mint én. Istennek ajánlom az urat. ~
308 19 | barátodat és az Idvezítőt. ~- Én pedig semmit sem mondtam,
309 19 | akár a jó barát, akár az én Idvezítőm haragra gerjedne. ~...
310 19 | szép fiú volnék, mint te: én is úgy tennék, mint te. ~-
311 19 | egymást; mert te is az vagy. Én, ha vagyok, bortól vagyok;
312 20 | megtudni, hogy: "Ki lesz az én gavallérom? Ki húzott Korda-Főt?" ~-
313 20 | Ki húzott Korda-Főt?" ~- Én voltam az a szerencsés -
314 20 | kíván megpihenni? ~- Ó, én nem fáradok el soha. ~S
315 20 | s azt mondá neki: ~- Ha én most itt el találnék szédülni,
316 20 | rögtöni ötletként: ~- Inkább én essem azokra az agancsokra,
317 20 | híd felé pedig útját állom én. ~Erre aztán mind a ketten
318 20 | Ah, dehogy sül el! ~- No, én nagyon kérem. ~- Jó! Tessék
319 20 | nevelőm, rokonaim, hogy én leszek a családban az úr;
320 20 | megbánta ezt a vállalatot. Én is azt tettem volna, amit
321 20 | meg nem bocsátja soha - de én magam megbocsátottam azt
322 20 | elmélkedésekkel töltjük az időt: íme, én önt már fél óra óta bibliai
323 20 | pápistává? Még nem? No, én azt hallottam. ~Katinka
324 20 | Bántotta önt meg valaki? Én vétettem-e önnek valamit?
325 20 | velem az egész világon? Én gyilkos kedvemben vagyok. ~
326 20 | ön őszinte volt hozzám, én is az leszek. Elmondom önnek
327 20 | azt mondta imádójának: "én el akarok menni olyan helyre,
328 20 | ragyogni lehet"; "jó, legyek én is egyik tükre a te ragyogásodnak".
329 20 | embernek esni is gyönyör. S az én álmom igen édes volt. Még
330 20 | megy a becsület maga. Ó, én ezekért a minden földi ragyogványt
331 20 | saját magam ellenlábasának. Én ott laktam ezekben a szemekben!
332 20 | folytatása ennek nincs. Én elmondtam önnek a magam
333 20 | gazdagabbak, ez volt az én ábrándom; ön mást mondott: "
334 20 | másik világ, lakjunk abban". Én hallgattam önre. S ha akarta,
335 20 | amint ráfúj az emberre? Én érzem. Mi az? ~Kálmán félretekintett.
336 20 | mindenik küzdött ezalatt; csak én nem mondhattam semmit; egyedül
337 20 | éltem az életet". Pedig én voltam közöttük az első,
338 20 | győzelemre juttatása. És én nem tettem semmit. Örültem
339 20 | ki mondta azt önnek, hogy én e hivatásának útjában állok?
340 20 | akadt, aki műveit kiadja, én mindenemet arra költöttem
341 20 | kilencen egy házban? Nyűgöztem én önnek olympi felszállását?
342 20 | evangéliumnak? Gyötröttem én önt? Rontottam-e rideg szeszéllyel
343 20 | ön, kedves barátom, hogy én itt most önnek egy eldobott
344 20 | hogy mármost szeretik. Ó, én nem mondom azt, hogy önnel
345 20 | hogy azt lehetőnek tartsam. Én hiszem, én bizonyos vagyok
346 20 | lehetőnek tartsam. Én hiszem, én bizonyos vagyok felőle,
347 20 | a szíve, ahol a másiké. Én sem vagyok angyal: nem hazudom,
348 20 | hazudom, nem ámítok. De ha én vétek ön ellen, ha én önt
349 20 | ha én vétek ön ellen, ha én önt megharagítom, engem
350 20 | egymással itt össze? Talán az én kedvemért? Talán az ön kedvéért?
351 20 | érti ön ezt még? Ah, ha én önnek volnék, nem állnék
352 20 | leheveredett a fűbe. ~- Én bizony nem megyek a bozótnak;
353 20 | fogja önt érdemelni. Ó, csak én, csak én nem voltam képes
354 20 | érdemelni. Ó, csak én, csak én nem voltam képes önt megérdemelni!... ~
355 20 | mintha mondaná: ne bántsatok, én sem bántalak titeket, engedjetek
356 20 | Hiszen nő vagy. Látod, én is anya vagyok. Kisfiamat
357 21 | nekihevült arccal -, de az én vitéz kísérőm csak el sem
358 21 | tartozik, nem bántottam. Én nőt nem tudok ölni, még
359 21 | Bálvándy -, au contraire. Én Kálmán részén vagyok. Neki
360 21 | vinni a válladon: hozd az én Lazzarinómat. Én úgyis a
361 21 | hozd az én Lazzarinómat. Én úgyis a lovakat hajtom;
362 21 | jöjjön erre az oldalra, én megsúgtam volna, hogy mivel
363 22 | chaldeai ábécélapot csinált. ~- Én protestálok! - kiálta hosszú
364 22 | nyugalommal a főjegyző. ~- És az én szavaimat is utánuk! - kiálta
365 22 | Ebben van ötven arany. Én tudom, hogy ennek felét
366 22 | adni, azt még ön sem tudja. Én tehát ezt az erszényt adom
367 22 | visszavonta; mint ahogy én elverem önt itt most mindjárt,
368 22 | jelenlétemben Csollán urat az én gondnokom és uram képében
369 22 | képében megnevezni, s az én jogomon az ő megbízásából
370 22 | Határozza el ön magát, mert én nem akarok sokáig diskurálni! ~-
371 22 | velünk nem találkozol. Tudtam én azt. Csak az kell, hogy
372 22 | No, majd sokat beszélek én neked erről. Mert tőlünk
373 22 | közönség jól mulat rajta. ~(Én ugyan ezzel a nyelvtani
374 23 | mászunk ma föl. Te, Cilike meg én. Mi hárman. Ott annyival
375 23 | minden emberi arctól. ~- Jó. Én megyek veletek - mondá Kálmán. ~
376 23 | emberek, étellel élnek. Én ide berontok. Rajta! Felmásztam
377 23 | asszonyságot. Bemutattam magamat: "Én Bányaváry direktor vagyok,
378 23 | súgólyukba, úgy kihizlalták. S én három napig udvaroltam az
379 23 | kezét megfogva. - Ennek az "én királynémnak" sokkal több
380 23 | hegyeiddel, folyóiddal, s vagy én emellek föl magamhoz, ha
381 23 | mondá Bányaváry -, az én gyermekeim. Oda kell mennetek,
382 23 | Oda kell mennetek, ahova én vezetlek. Mi hárman együtt
383 23 | Mit nekem a nádor? Ahol én leütöm négy sátorkarómat,
384 23 | leütöm négy sátorkarómat, ott én vagyok a király; s a nádor
385 23 | udvarnál mint rangbeli úr, mire én Pestre felkerülök? S nem
386 23 | háladatosak érte. Bejutok én Pestre, mint ahogy a sátoros
387 23 | ide. Amíg ti küzdtetek, én is küzdtem. A ti munkátokat
388 23 | annak az oltárnak, melynél én csak ministráns vagyok,
389 23 | holott te pontifex; hát én esküszöm neked itt ezen
390 23 | itt ezen oltárkövön, hogy én tégedet megöllek. Ne nevess,
391 23 | vagyok olyan erős, mint te; én nem birkózom medvével a
392 24 | testvéri szeretet nagyságáról. Én védtelek mindenütt. A hercegnőnek
393 24 | rendelkezésedre áll a staféta, hanem én azt hiszem, hogy az ötlovas
394 24 | levén a ház az enyém, s én a háznak az ura. ~Kálmán
395 24 | nyomban. Kell annak lenni. ~- Én már mindent elkövettem,
396 24 | maradhatok talán? ~- Nem én nálam egy óráig is. ~- Hát
397 24 | vásár idején? ~- Bánom is én, akárhova. ~- Nem kapok
398 24 | akárhova. ~- Nem kapok én most szállást Debrecenben: ~-
399 24 | hátamra nem vehetvén! ~- Én pedig azt az utcára kirakatván. ~
400 24 | itthagynám a szénát. ~- De ha én kívánom? ~- Nekem csak édesapám
401 24 | kezéhez nyúlni; mert biz az én kezem csupa vereshagyma;
402 24 | megengedi a méltóságos mama, hát én megmutatom. ~Dorothea grófnő
403 24 | ember? No, ne sírjon. Vertem én már meg magát máskor is.
404 24 | emlékszik rá? Nem ám. Ott voltam én a maga öreganyjánál két
405 24 | Hja, jó iskolába jártam ám én! - mondta Sára asszony,
406 24 | úrnak az öreganyjánál voltam én örökben. Derék jó asszonyság
407 24 | Tóth Máté uram vállára). Én már második felesége vagyok:
408 24 | Mert még az édesapja az én lelkem uramnak (itt szájára
409 24 | kiszalad a számon; tudom én, hogy nem illik az embernek
410 24 | érvényre jutni. ~- Elmondom én, ahogy volt, igazán. Hát
411 24 | Isten áldása. Az a fődolog. Én bizony nem hoztam az uramhoz
412 24 | nem is bánja meg, aki az én leányomat elveszi. ~A főispán
413 24 | ezt a jót, Isten után, az én jó nagyasszonyomnak, a Jenőynének
414 24 | gyerek volt az úrfi, mikor én a nagyasszonyomnál voltam -
415 24 | neked leányod lesz, azt én elvetetem az unokámmal!" "
416 24 | grófkisasszonyt kap az feleségül." Én mondom azt; igaz a! ~Sára
417 24 | bizony, te asszony! Ezt meg én mondom; s az is igaz. ~Félbeszakította
418 24 | flegmával adta tudtul: ~- Értek én lengyelül is, németül is,
419 24 | Majd az úrfinak megmutatom én, hogy hol hál. ~Egy kis
420 24 | egyetlen ággyal. ~- Ez az én uram szobája. ~- Hát nemzetes
421 24 | uram hol hál? ~- Mármint én? - szólt Tóth Máté uram,
422 24 | a szabad ég alatt. Az az én rendes fekvőhelyem. Nem
423 24 | fekvőhelyem. Nem alszom én ágyban, amíg a hó be nem
424 24 | földön alszik, hát akkor én is ott alszom - monda Kálmán,
425 24 | beszélgetni egymással. ~- Én soká nem tudok elalunni,
426 24 | Nem ütöm-verem, nem szidom én a cselédet; de látom minden
427 24 | Miért éltünk? Azért, amiért én éltem. A nagyapámnak nem
428 24 | több egy paraszttelkénél, s én már mind a négy gyermekemre
429 24 | faluja, s harangot, orgonát én szereztem az egyháznak.
430 24 | való bajlódást. ~- Ó, az én gyermekeim is tudnak írni-olvasni,
431 24 | hogyne érdekelne! Tudom én mindennek a folytatását. ~-
432 24 | járat hírlapot? ~- Nem biz én. Az újságban csak azt írják,
433 24 | jobb tudósításokat kapok én. Jőnek Rácországból a disznóhajcsárok,
434 24 | el bolondos meghívóját. Én már azt hiszem, hogy minden
435 24 | bolondnak lenni. Legalább én ahányat láttam hányódni-vetődni,
436 24 | poéták mind részegesek. Én még a halotti búcsúztatómban
437 24 | Annak éppen az a módja, amit én követek. Ó, az urak mind
438 24 | tanulni senki; hanem az én foltos ködmenemtől: attól
439 24 | zálogra kérni pénzt. Az én foltos ködmenemtől mindig
440 24 | ködmenemtől mindig telt az; mert én nem adtam ki sem selyemre,
441 24 | beállt hozzám cselédnek. Én pedig minden garast megtakarítok.
442 24 | éppen úgy tud koplalni, mint én; éppen úgy tud napestig
443 24 | napestig dolgozni, mint én; éppen úgy meg tudja becsülni
444 24 | tudja becsülni a pénzt, mint én, s nem hagyja oda a földét,
445 24 | megjön rá az áldás. Ez az én foltos ködmenemnek a tudománya,
446 25 | úrfinak, gyerek? ~- Dejsz én oda ülök a Pista mellé,
447 25 | monda Biróczy. - Értem én a költő mondását: "Singe,
448 25 | kedves barátom! Jól tudom én azt, hogy miről van szó.
449 25 | akik azt mondják: "Ide! Én nem szolga, de király vagyok
450 25 | de eléri a napfény! Amit én hirdetek, az nem az én szégyenem,
451 25 | Amit én hirdetek, az nem az én szégyenem, hanem a ti dicsőségetek!
452 25 | hanem a ti dicsőségetek! Én nem koldulok a közönségtől,
453 25 | koldulok a közönségtől, én kincseket szórok közé!"
454 25 | magasabban állanak, mint ők? S az én leszek, és akik velem jőnek.
455 25 | eddig senki sem tudott, csak én és a hallgatag papír. Szerény,
456 25 | arany jutalom van kitűzve. Én írtam egyet, most végeztem
457 25 | álljak elő s azt mondjam: "én vagyok az!", s mikor azt
458 25 | monda Biróczy -, pedig én hideg béka vagyok. Jól van.
459 25 | számíts. Annál inkább, mert én azt látom, hogy nagyon beteg
460 25 | Ez másként nem is lehet. Én ismerem mind a mostani irodalmi
461 25 | asszony lesz a javából. Én előre látom az előadást,
462 25 | lesz anyám és kedvesem. Nem én leszek az első, aki így
463 25 | az első, aki így élt. De én így fogok élni. ~A két jó
464 25 | suIIicienst kapott a cenzúrán. Én is. Azért mégiscsak lett
465 26 | tudatta ittlétét. ~- Nem ám! Én is Korczától tudtam meg,
466 26 | Korczával fiákereznek, nem tudom én, hova s merre; mikor meg
467 26 | sem enged belepillantani. Én itt veszedelmet érzek. Nagy
468 26 | hogy hol van szálIva. ~- Én? Már sehol. Kocsim felpoggyászolva
469 27 | parancsolt, azt tartsa is meg. Én csak kértem. ~Engedte utána
470 27 | utána értetni, hogy pedig én is nagyanya volnék önre
471 27 | azt gondolá: ~"Hogy csalom én itt mostan a világot! Hiszen
472 27 | mostan a világot! Hiszen én nem vagyok sem úr, sem lovag,
473 27 | világámítás. Nem vagyok én semmi, csak egy veszendő
474 27 | tudom még eltitkolni, hogy én és a lelkem nem járunk egy
475 27 | költeményét elolvasá. ~- Én nem tudtam felőle semmit -
476 27 | mondá magában Kálmán -, én, aki értek hozzá, nem költhetek
477 27 | tiltakozék Dorothea -, én nagyon tudom, hogy sok hiba
478 27 | Aláírhatja a grófnő nevét. ~- Én nem azért mutattam ezt meg
479 27 | azt megérezni, ahogy az én lángom lobog! - Hogy megégsz
480 27 | többiek, idekinn? S ki vagyok én mind valamennyi között? "
481 27 | őrnagy mondá magában: ~"Én annyi idő alatt elfoglaltam
482 28 | harcot óriási feladataival. Én tudom, hogy ébredésünkkel
483 28 | fölébresztünk, legyen úgy. Én a magunk faját oly életképesnek
484 28 | nem ismered saját népedet! Én ismerem azt minden jó és
485 28 | nem is születtél, mikor én már vele együtt éltem. Úgy
486 28 | mint "der alte Rákóczi". Én ismerem a mi népünket. Heve
487 28 | bennünket; megérdemeltük. ~- De én sírásótok lenni nem akarok.
488 28 | becsődítsék a röhögő vulgust. Én ilyen csúffá tétetni a magyar
489 28 | magát, halkan rebegve: ~- Én apellálni fogom ügyünket. ~-
490 28 | fogom ügyünket. ~- Hová? Én vagyok a fő! ~- A főtől
491 29 | derekadat te meg ne görbítsd. Én nem kérdem senkitől: szabad-e,
492 29 | Nem is szemtelenkedtem én ide magamtól ostoba fővel;
493 29 | tisztviselő közbeveté: ~- Én őfenségét híven szolgálom
494 29 | Kálmán elkomorodva. ~- Azt én jobban tudom. ~- Ha arra
495 29 | nevetett rajta Bányaváry. - De én túljártam az eszeden. Ismerlek
496 29 | eltagadod, hogy tudsz írni. Én tehát a választmány jegyzőjétől
497 29 | semmit le ne írjak belőle. Én aztán az egészet megtanultam
498 29 | megengedni a cenzúra. ~- Az az én gondom lesz - szólt könnyű
499 30 | maga is az. ~- Ugyebár, az én szemeim zöldek? ~- Nem,
500 30 | grófnő, azok kékek. ~- Én mindig zöldnek nézem. ~-
1-500 | 501-729 |