Fejezet

501 30   |                 Tükre nem jól mutat, azt én jobban tudom. ~- Tehát legyenek
502 30   |               tölteni, az nekem mindegy. Én nem vagyok Budapesthez láncolva.
503 30   |              mosolygok már. Hát bánom is én; essem ki a kegyből; azért
504 30   |                  suttogá Kálmán -, akkor én szegény ember leszek, s
505 30   |             vissza nem vehetnek tőlem, s én magasabbra fogok emelkedni,
506 30   |                 ön bennem? ~- Grófnő, az én krédóm is az, ami az öné,
507 31   |               felelt rá Kálmán. ~- No és én? Meg a többiek? ~- Csak
508 31   |             valóban élvezetes este volt! Én a kordicai statució óta
509 31   |              borzasztó szépségek voltak! Én némelykor meg voltam dermedve,
510 31   |               szólt Kálmán mosolyogva -, én egészen józanul szoktam
511 31   |                 költő lelke nyilatkozik: én ilyen volnék! Minő hát az
512 31   |              pattant fel Bányaváry. - De én holt emberré vagyok téve.
513 31   |                te vagy annak az oka, nem én; s te még ruináltan is az
514 31   |                  az vagy, aki voltál; de én már senki sem vagyok - hanem
515 31   |               van: légy nyugodt; azalatt én szerzek számotokra más helyet,
516 31   |             helyet, s játsszatok tovább. Én állok ott, ahova a lábamat
517 31   |                tovább mi történik, az az én gondom. ~Most már Kálmán
518 32   |             nézve az, hogy miért utaznám én Egyiptomba. ~- Úgy? A te
519 32   |             nincs ott mit keresnem; mert én nem vagyok szívbeteg. ~-
520 32   |                 megtudja egyszer. Lássa, én jobban tudom olvasni azokat
521 32   |                 okom lehet egynél. ~- És én talán minden okát ismerem. ~
522 32   |                  hátuk mögött. Lássa ön; én nyíltan megmondom önnek,
523 32   |       megfájdítania szívét miattam, mert én gyógyszer helyett mérget
524 32   |             mérget csepegtetnék sebeibe. Én csak azt keresem, hogy önnek
525 32   |               valami bosszúságot. ~- Azt én megérdemlem - monda Kálmán -,
526 32   |              számára nincsenek igényeim: én majd elvergődöm a világban,
527 32   |                 Akárhogy érzesz irántam, én holtomig szeretni és áldani
528 32   |             Kálmánt. ~- Hahó! Itt jön az én poéta barátom! - kiálta,
529 32   |                 nyúltam a zsebembe, hogy én is megyek velük. ~- Talán
530 32   |     száműzötteivel valaha érintkezzem. S én mily felötlő modorban szegtem
531 32   |                volna az a gondolat, hogy én azt a jámbor kegyes arcot,
532 32   |                 így tesznek, barátom. ~- Én nem fogom azt másoktól megtanulni. ~-
533 32   |            felbontatlan levél nyomán. Ha én vagyok az ügyvédje, nem
534 32   |                nem azt fogom-e kiáltani: én apellálok a vak bírótól
535 32   |              hivatalából elcsapatni?! ~- Én bizonyosan tudom, hogy mi
536 32   |                 nem Cagliostro, s miután én Cagliostrónak sem hiszem
537 32   |                  engedje meg nekem, hogy én bontsam fel, s olvassam
538 32   |          pecsétnyomómmal, s ráírom, hogy én szakítottam fel; de ha más
539 32   |                 okos, jeles munka. Tudom én azt. Nyomtasd ki, s küldd
540 33   |            minden műtétét alkalmazni. ~- Én meg úgy kereslek, mint a
541 33   |          bőrkötényt fenntartottam: ez az én mesterségemnek ruházata.
542 33   |               hogy "higgyék a bolondok". Én pedig azt mondom, hogy jobb
543 33   |                  talentum adatott volna, én is így írtam volna. Ez olyan,
544 33   |             nehogy azt higgye ön, mintha én önt jó ízű ebéd helyett
545 33   |                 kezdé Tseresnyés uram. - Én nagyon jól emlékezem rá,
546 33   |           országot, világot bekóboroltam én jártomban-keltemben, egyszer
547 33   |                honnan indultunk el, mint én - folytatá Tseresnyés uram. -
548 33   |              folytatá Tseresnyés uram. - Én láttam téglát téglára rakni,
549 33   |                nyomot nyom után haladni; én láttam a ligetet, mikor
550 33   |       templomaikat kezdik fölépíteni. És én láttam az időket, mikor
551 33   |                  az ellenkezője volt. És én nem estem kétségbe soha.
552 33   |                  nagyok. Hinni és tenni. Én öreg ember vagyok és csizmadia.
553 33   |         lángelmék. Önök csüggednének el? Én tudom, hogy miért beszélek.
554 33   |                  utcán, mint a kísértet. Én sokszor találkoztam önnel.
555 33   |                És lássa, nem volt igaza. Én is ott voltam az ön művének
556 33   |               ismerhessen benne: íme, az én vagyok ott! Azután mutassa
557 33   |            boldogsága sérti az ő lelkét. Én tudom: mert sok földet bejártam
558 33   |          szerezze meg az ismeretségét az én hajdani gazdám fiának, akinél
559 34   |                  Te pedig légy megáldva, én édes gyermekem, öregségem
560 34   |                Ha elhagyta őket a világ, én nem hagyom el. Pihenj el
561 35   |     következtében jöttél, s itt maradsz? Én azt írtam neked azokban,
562 35   |                  hogy menj Rómába. ~- És én ahelyett hazajöttem. ~-
563 35   |                   hogy légy művész. ~- S én ahelyett leszek költő. ~-
564 35   |                ahelyett leszek költő. ~- Én neked pénzt küldtem arra
565 35   |               küldtem arra a célra. ~- S én visszahoztam a pénzt, mert
566 35   |               anyám. Köszönöm jóságodat. Én határoztam sorsom iránt.
567 35   |               szülőjüknek szolgálnak. És én azért jöttem haza, hogy
568 35   |             jöttem haza, hogy ezeknek az én testvéreimnek a sorsát,
569 35   |              látsz magad előtt utoljára. Én mindig imáimba foglallak
570 35   |            kérlek, hogy felejts el; mert én élni és halni akarok úgy,
571 35   |                  Jól van. Te határoztál: én is. Te választottál magadnak
572 35   |        felhozatni megy, ugye? ~- Nem biz én. ~- Hát hol a bagázsija? ~-
573 35   |                 Azok is. ~- Ejnye! Pedig én azt gondoltam, hogy milyen
574 35   |                ön is arra vár itt, akire én: Bányaváryra. ~- Ide szokott
575 35   |                 az ajtón. Akkor aztán az én dolgom őt karon fogni és
576 35   |               valakit ütni. ~- Ki vagyok én, te rabszolga? - rivallt
577 35   |               parancsomat! ~- Nem vagyok én a cinkotai kántor, fölséges
578 35   |                  szabódék a csizmadia. - Én csak az a bizonyos varga
579 35   |                  asszony, jó asszony; és én nagyon tisztelem őtet; de
580 35   |           megakadt a szeme. ~- Ez itt az én címerem! Hogy jön ide az
581 35   |                 címerem! Hogy jön ide az én címerem? A holló, szájában
582 35   |                  kegyeskedjék felülni az én nyakamba, majd aztán úgy
583 35   |         mámorából valami. ~- Minden este én hozom ide haza - beszélt
584 35   |             hozzálátott jó étvággyal. ~- Én meg vagyok felőle győződve -
585 35   |             csizmadia kezét. - Lássa ön, én minden tanácsát megfogadtam
586 35   |                Igen jóízű. ~- No, hát az én indítványom oda megy ki,
587 35   |               hát hogyne volna? -, akkor én megalkuszom önnel, hogy
588 35   |              testének minden pórusán. ~- Én tudom azt, hogy micsoda
589 35   |               volt nehéz megtudnia, hogy én vagyok az a hóbortos ember,
590 35   |           Kikérdezett, hogy miért hordom én esténkint a részeg komédiást
591 35   |           részeges komédiást ápolgassam. Én erre aztán azt mondtam neki,
592 35   |          szennyeiből tisztogatni, miként én magam. Ezért aztán a nagyasszony
593 35   |                 abba beülteti Béni urat. Én nem feleltem rá többet semmit,
594 36   |                 még mindig ott ült. ~Ej, én még most is álmodom, gondolá
595 36   |                súgá Bányaváry Kálmánnak. Én hadd menjek előre, elkészíteni
596 36   |                Nos? Nem ver meg engem az én angyalom? - kérdé a férj. -
597 36   |               hódító szereped van benne! Én pedig leszek a mokány gavallér!
598 36   |        elsüllyedt gyilkosának; aki ellen én mindennap hétszer követek
599 36   |                most beszéljünk prózában. Én nem azért jöttem az Óperenciák
600 36   |                mindenki elesettnek hisz. Én nem hiszem. Kezdjük újra.
601 36   |               megtaláltuk az igazi utat. Én azt hiszem, hogy ez a Kolumbus
602 36   |                  a betanulással, akkorra én kész leszek az új színművemmel;
603 36   |                 kurátorom? Gyerek vagyok én vagy rabszolgád, hogy nekem
604 36   |             nekem parancsolni akarsz? Ha én iszom, igyál te is! ~Kálmán
605 36   |                  ami veled történik. Hát én ezen segíteni fogok. Ha
606 36   |              éjszaka ittasan jössz haza, én tégedet úgy megverlek, hogy
607 36   |                   akin megtörtént? ~- Az én mártírom, az én angyalom,
608 36   |        megtörtént? ~- Az én mártírom, az én angyalom, mint mindig, úgy
609 36   |               heroina! Eleget iparkodtam én kimenekülni a keze közül;
610 36   |                 törököket, mint ahogy az én Cilikém az én hátamat elverte.
611 36   |              mint ahogy az én Cilikém az én hátamat elverte. Szegény
612 36   |                 Mától fogva a pénztár az én kezelésem alatt áll; majd
613 36   |               áll; majd a zsebbeli pénzt én adom ki neked; egy tízesnél
614 36   |                nem szükség nálad állni." Én a meggyfa pipaszáromat nézegettem,
615 36   |                pontos számadást vezetni? Én ehhez sohasem értettem.
616 36   |               jogtudós, mint egy bankár. Én megadtam magamat; elhoztam
617 37   |                 azt mondta egykor neki: "én ismerem a magam nemét!"
618 37   |  keresztanya-választást pedig rám bízta. Én Csollánné asszonyságot választottam.
619 37   |                 Majd mindjárt megtalálom én nálad azt, ahol fáj!" ~A
620 37   |             monda: ~- Régen tudom ezt. S én azt hiszem, hogy boldog
621 37   |             Bányavárynak. ~- Ez pedig az én kedves komáim számára hozott
622 37   |              tudom, melyiket sürgeti. ~- Én nem sürgetek egy processzust
623 37   |             forma szerint. Az a dolog az én kezem által soha és semmiképpen
624 37   |                  nem? ~- Azért nem, mert én nem fogok a nagyasszonynak
625 37   |                 Száradjon el a kezem, ha én ebben a munkában a nagyasszonynak
626 37   |                 híres záradékból? ~- No, én meg hát azt mondom önnek,
627 37   |                 azt mondom önnek, s erre én is leharapom az ujjamat,
628 37   |                  jövünk majd össze, mert én hosszú útra megyek, ki Bécsbe
629 37   |            Párizsba? ~- Oda is. ~- Ecce! Én sohasem vittem annyira,
630 37   |         szobaleány kisasszony átülhet az én helyemre. Nem leszek én
631 37   |                  én helyemre. Nem leszek én alkalmatlan. ~A báró valamit
632 37   |              kísérőnek egy fiskálist, de én attól félek. ~- Miért fél
633 37   |                 vissza Pestre. Eltalálok én már Párizsba más társaságban
634 37   |              társaságban is. Nem kell az én hátam mögé hajdú. Mit kísér
635 37   |               kísér engem, mint a hajdú? Én már írtam a mamának levelet,
636 37   |                strázsáljon engem mindig; én azt tehetem, amit akarok,
637 37   |               által neki írt levelet: ~- Én nem kísérem magát; én is
638 37   |                    Én nem kísérem magát; én is megyek oda, hova nekem
639 37   |                 oda, hova nekem tetszik. Én megyek oda, ahol nekem dolgom
640 37   |                  nekem dolgom van. ~- De én most éppen Homburgba megyek! ~
641 37   |                Hát add ide, majd aláírom én az enyimet - mondta Bálvándy -,
642 37   |                   hát add ide, kifizetem én a váltód értékét! - monda
643 37   |                  úgy hívják, hogy zsiró, én itten csak zsiró vagyok.
644 37   |                 szeretsz ott lenni, ahol én vagyok? ~Béni bácsi kénytelen
645 37   |             Algírba? ~- Bizony nem tudom én - monda Bálvándy, kapva
646 37   |               várja el, hogy mit végezek én ezzel a másik úrral itten. ~-
647 37   |        diskuráltak egymással. ~- Igenis, én vagyok az ön váltótulajdonosának
648 37   |                megy, mint ez a tartozás. Én azonban nem várhatok addig,
649 37   |          megszabadított a hitelezőimtől; én pedig juxot csináltam belőle,
650 37   |                az ide, üljön a helyembe: én meg hadd megyek haza a kis
651 37   |              önnek fizetni, az átveendi; én még ma utazom vissza Pestre. ~- "
652 37   |              arcba és gondolta magában: "én tudom, hogy ki az a másik". ~
653 37   |               szegény parasztember, mint én? - S elkezdett aztán paraszt
654 37   |                  az öröksége, ha egyszer én meghalok. ~- De mit törődik
655 37   |               forgat meg a szívemben. ~- Én csak prókátor vagyok, aki
656 38   |           Cilikét már jó helyen tudta. - Én sietek vissza. ~- Vissza? -
657 38   |            Ugyanazon borzasztó úton? Ah, én nem eresztelek. ~- Pedig
658 38   |                kell mennem. ~- Nem. Nem! Én nem eresztelek. Szerencsétlenség
659 38   |                 Bálvándy vállat vont. ~- Én nem tudtam semmit róla,
660 39   |              Hogyan lehet az, hogy amint én ide belépek, az egész társaság
661 39   |              inasa is; az is látta, amit én. Bányaváryné kijött a csarnokból,
662 39   |           Bálvándy báró... ~- Az a férfi én magam voltam, te gazember! -
663 39   |                  ez verekedni fog, akkor én kengyelfutó leszek a török
664 39   |               Érdekem? Úgy! Igaz. Hiszen én magam mondtam, hogy érdek
665 39   |                 ugyan nincsen. Hanem hát én prókátor vagyok, s van egy
666 39   |             Kálmán szorongó kebellel. ~- Én utazom - monda a nő, kinek
667 39   |                    Őrült az az ember? ~- Én bolond - szólt a nő, arcára
668 39   |                már szép, deli és boldog. Én pedig el vagyok temetve. ~-
669 39   |               legszomorúbb benne, ami az én fájdalmam. Én azt eltűröm
670 39   |              benne, ami az én fájdalmam. Én azt eltűröm valahogy. Azt
671 39   |                bolond voltam, hogy éppen én vittem őt azon asszonyhoz,
672 39   |         széttépte az egész levelet. ~"Ó, én kábult eszem! Mire nem tanácsolnál
673 39   |               nekem őhozzá? Miért tegyek én őneki szemrehányást? Hát
674 39   |          következik most. ~- Te Borcsay! Én ma megtudtam azt; hogy te
675 39   |                   velem lesz számadásod. Én nem könyörgöm, nem rimánkodom
676 39   |            balsorsban hűséget esküdtünk, én tégedet megöllek. Leütlek
677 39   |              nyújtasz nekem kezet? ~- Se én neked, se te énnekem! Amíg
678 39   |           leheletükig. Szólj: tartozom-e én még neked valamivel? ~-
679 39   |              Diktáld fel, mivel tartozom én. Én is fizetek. Ha nem teszem,
680 39   |                  fel, mivel tartozom én. Én is fizetek. Ha nem teszem,
681 39   |                   az nem komédiajátszás. Én két évig jártam a karbonárik
682 39   |          összeomlik? ~- Hadd omoljék! Az én fejemre omlik. Te menekülsz
683 39   |               sem szeret engem, de azért én szeretem a halat.« Pedig
684 39   |               mondta neki. - Tudja, hogy én milyen rossz alvó vagyok.
685 39   |                  Nagyon szépen énekel, s én hallgatnám hozzá neki örömest,
686 39   |             udvart, szegény fickó. Hanem én mindig az első álmomból
687 39   |                      Ó, majd elszoktatom én azt szép módon - vállalkozott
688 39   |               legszebb módon elszoktatom én azt innen. ~Bányaváry tehát
689 40   |              végveszélyben forog (hiszen én is ismerem a válóperét),
690 40   |                pszicholognak rossz vagy. Én nagyanyámhoz nem megyek
691 40   |                 csakugyan nem adja ki az én lélektanom. Te, a gyermek,
692 40   |                 De arra az útra, amelyen én elindultam, ne jöjjön velem
693 40   |                célt akarják elérni, amit én, és szenvedni azt, amit
694 40   |                   és szenvedni azt, amit én. Én elképzelem, hogy nagyanyám
695 40   |                  szenvedni azt, amit én. Én elképzelem, hogy nagyanyám
696 40   |             bujdokol. Ő a régi nemzetet, én a jövő nemzetet keresem.
697 40   |             elveszett az irodalomnak. És én már nem volnék élő ember
698 40   |             vagyok. Ezt a pusztaságot az én lelkem mindennap betölti.
699 40   |                meg kellene őrülnöm. Hogy én most adjam át magamat egy
700 40   |                ha vagyonod lesz? ~- Nem! Én ismerem magamat s magamról
701 40   |               jólét zsír és faggyú neki. Én szeretem azt a világot,
702 40   |                  törlesztése!). ~- Hanem én egészen akarnám magamat
703 40   |             Tréfálsz te, Wasztli. ~- Nem én. ~Tseresnyés uram nem kérdte
704 40   |                 Hát hiszen nem is viszem én azt a szobába. ~- Hanem
705 40   |                 mert majd megtanítanálak én téged mindjárt becsületre.
706 40   |                 tiszteljük, bámuljuk, és én inkább két órával dolgozom
707 40   |               azt meg nem engedem. Tudok én annál az ön számára okosabb
708 40   |                 ön tájképeket. Azokat az én ismerősöm bizonnyal megveszi.
709 40   |                   Uram! Megtanulhatnám-e én még a csizmadia mesterségét?
710 40   |                is lesz; majd visszakapom én azt öntől, mikor meg nekem
711 40   |                hozta el a csizmákat, hát én jövök értük, s viszem mind;
712 40   |              volna inkább kanonok. Azért én, ha Amerikában laknám is,
713 40   |             egyikre: ~- Nini! Hisz ez az én házam! ~- S ez Tóth uram
714 40   |                   még azok a lovak is az én lovaim, s az a gyerek ott
715 40   |                 ott a szekéren, a meg az én fiam. Hát az a másik kép? ~-
716 40   |                  ezeket a képeket? ~- Az én lakóm. Hiába mondanám a
717 40   |             szemével. ~- Jól van hát no; én nem ismerem. Aztán mi végre
718 40   |           megvenné őket. ~- Teszem, hogy én is megvehetném azokat, amint
719 40   |                uram a bugyillárisból. ~- Én csak százat mondtam - vonakodék
720 40   |                 egy, a kettőért kettő; s én mind a kettőt viszem; már
721 40   |                már tudniillik, ha eladó. Én ugyan azt a piktort nem
722 40   |                ez a sok? ~- Mivelhogy az én lakóm nemcsak festő, hanem
723 40   |                  forint. ~- Csak? No hát én ezt az egész határ papirost
724 40   |           paraszt! Hát tudja, mester, az én házam útban esik, megfordul
725 40   |                hogy hiba van a képen: az én házamnak az ajtaja nyitva
726 40   |                 képet annál a piktornál. Én ugyan nem tudom, hogy ő
727 40   |             azért a hatszáz forintért az én házamat belülről; úgy, ahogy
728 40   |               asztalnál: a feleségem meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom,
729 40   |            Úristent! Mert meghallgatá az én kérésemet... Melyért imádom