Fejezet

 1 8 |        Olvasd! Olvasd ezt! - rivallt Kálmánra, eléje vetve a nyitott levelet. ~
 2 9 |        Korcza úr annak a teendőit is Kálmánra bízta. Az ő dolga volt azontúl
 3 9 |          szörnyű megvetéssel mutatva Kálmánra.) - Ilyen a poéta." ~Tóth
 4 9 |  valahányszor Korcza úr rápillantott Kálmánra, minden tekintetéből kiolvashatta
 5 10|             grimaszokkal tekingetett Kálmánra, anélkül hogy egy szóval
 6 11|        gonoszul sandított a másikkal Kálmánra. ~- Én pedig tudom, hogy
 7 15|         névnél. ~- Jenőy úr? - szólt Kálmánra szegezve szemeit, s e pillanatban
 8 15|        magyar nyelven; azért rábízza Kálmánra, hogy készítsen valami megnyitóbeszédet
 9 19| következménye ennek nem volt. ~Tehát Kálmánra is jutott egy tószt. A kanonok
10 20|           egyszer visszanézett volna Kálmánra. Csak amint egy tisztásra
11 20|               úgy tekinte könyörögve Kálmánra, s ismétlé a kérdést, lágy,
12 23|              szemrehányással tekinte Kálmánra, s a kebléből feltóduló
13 24|          szerződést - mondá Bálvándy Kálmánra mutatva. - Ő a királyi tábla
14 24|              felé néző ablakkal várt Kálmánra, egyetlen ággyal. ~- Ez
15 27|             vidám volt és költséges. Kálmánra mindenki ivott egy tósztot;
16 27|         lopva mégis visszapillantott Kálmánra, amíg az költeményét elolvasá. ~-
17 31|             anyja sem tagadta ki; de Kálmánra nézve megbukni egyértelmű
18 34|        megkísértés volt ez az utolsó Kálmánra nézve. ~A sors fokozatosan
19 35|           szabad. Most azután, amint Kálmánra ráismert, azt hitte, hogy
20 35|        igazán olyan idegen hely volt Kálmánra nézve, ahol még életében
21 37|             belőle Béni fia számára, Kálmánra nem néz egyéb, mint a csekély