Fejezet

 1 AKol|        epigonjai vagyunk, egykor földre tiport óriásai voltak. ~
 2 2   |          szinte nagyot zökkent a földre leestében a szegény diák. ~
 3 2   |        házból ki nem jöhetvén, a földre letették a krónikát, és
 4 4   |        lefeküdtek egymás mellé a földre, betakaróztak a felleghajtóikkal,
 5 5   |         egész halmaz szalvétát a földre dobva, ami a kezében volt. -
 6 7   |  elhozatja lakvárosába; s messze földre elkíséri őket vándorlásaikban.
 7 7   |        Hamlet egy cserépkantának földre leverésével. ~Hanem azért
 8 8   |      prózai szava nem rántá le a földre: "Aztán direktor úr, ha
 9 8   |     különben. ~Kálmán lehajolt a földre, hogy széthullott könyve
10 11  |        hanem - nem igaz! ~Kálmán földre ejté a villáját, ami igen
11 17  |       fényes tallért odadobott a földre. ~- Meggubellírozom! - hangzék
12 18  |        úgy szelíden, ha nem is a földre, csak ide a pamlagra le
13 20  |          egészen alálapult már a földre, mintha egymáshoz akarná
14 21  |   kegyetlenül, s levetve magát a földre, úgy tett, mint aki halott.
15 24  |         nagyon vonzotta valami a földre vissza. ~ ~
16 32  | úrhölgyek el szoktak hajigálni a földre anélkül, hogy valakinek
17 32  |         el lesz távolítva messze földre s hosszú időre azoktól a
18 33  |         elhordja jó hírét messze földre. Olyan pompás malacpecsenyét
19 34  |      unalmat? ~Ott azután magyar földre léptek. Ott elszakadt a
20 35  |  hirtelen kikapta maga alól, s a földre ledobta. Mert ennek meg
21 35  |       hát azt hirtelen ledobni a földre. Így talán rá lehet fogni,