Fejezet

 1 Alko|         lesz ez a város; leszünk nemzet, mint még sohse voltunk,
 2 Alko|   visznek ott a fáklyafénynél? A nemzet szállítja nagy halottainak
 3 AKol|         halott már az eltemetett nemzet; hanem élő, növekedő óriás,
 4 AKol|   egymást. ~Felébredt már minden nemzet, s az ébren levők versenyeznek
 5 AKol|    mikkel Téged ez örömünnepen a nemzet és trón elhalmozand; nemcsak
 6 2   |         részeltet is bennünket a nemzet, s ti most előálltok, s
 7 2   | Luthernek, sem Kálvinnak, azok a nemzet szentképei, s azok ellenében
 8 2   |       múlt nehány tizede, hogy a nemzet ezt az ereklyéjét visszakapta;
 9 2   |       tiszteletére Buda várába a nemzet ifja, véne; mert tudta mindenki
10 9   |    világnyelv, mely előtt minden nemzet meghajol, s a "senki" nyelve,
11 14  |       ágából, minden élő és holt nemzet nyelvén, a legrégibb literatúrától
12 20  |           önfiaitól is elhagyott nemzet újra felélesztésének munkájába
13 22  |           Magyar és lengyel. Két nemzet, aki alszik. S mint Hamlet
14 25  |         aki hallgatott. Egy nagy nemzet. Énekelhetett neki. De kinek
15 33  |        bibliotéka lesz, a népből nemzet lesz! ~Kálmán melegen szorítá
16 34  |          mívelt magyar olyan más nemzet majma... ~A szabadelvű olyan
17 38  |       dicstelen elveszni! Ha más nemzet művészei volnának, világra
18 38  |          hozzá, hogy bármely más nemzet nyelvén képezhessék tovább
19 39  |          elmegy külföldre idegen nemzet művészének... ~Kálmán karjai
20 39  |           ha nem e nyomorult kis nemzet lángelméje volna; minő fényes