Fejezet

 1 Korr|         ezt a szerencsét mégsem értem. ~- Dehogy nem érted! Bruder!
 2 2   |  tanácsot, hogy mit mondjon. ~- Értem, humanissime! Ez törökül
 3 2   |        a kopasz fejben elég. ~- Értem, fiam. Nem zavartál meg
 4 4   |       venné részemről. ~- Ahám! Értem. Majd úgy apródonkint adogatom
 5 5   |       megtudni. Érted-e már? ~- Értem, igenisz. (Nem értette biz
 6 9   |      megkaptam a nehéz botokat? Értem, igenis. És hát nem kell
 7 10  | csodálkozva rázta fejét. ~- Nem értem ezt az egész dolgot. ~-
 8 10  |         a dolgot gyökeresen? ~- Értem. ~- Hogy az őrnagynak is
 9 11  | prókátor-e vagy a poéta? ~- Nem értem a kérdést. ~- Dehogynem.
10 12  |     külföldet megismerni. ~- Én értem - mondta Kalender úr, s
11 16  |     bezahl"; azt is csak ritkán értem. A Schillert pedig csak
12 20  |       annak az embernek, jöjjön értem, vigyen haza, lakjunk együtt,
13 20  |          se életpályát; dobd el értem mind, ne kérdd, mint mond
14 25  |     Bajtárs! - monda Biróczy. - Értem én a költő mondását: "Singe,
15 25  |        azt, hogy miről van szó. Értem, sőt tudom magyarázatát
16 31  |   Perkátai Cecille asszony. No, értem; együtt növekedtek fel,
17 31  |       titok eIőttem. Hiszen azt értem, ha a szenvedő szerelmes
18 31  |        kedves Jenőy? ~- Egészen értem - szólt Kálmán -, s ismerem
19 37  |        a székéről. - De már így értem a dolgot. Ön Csollánné megbízásából
20 40  |         elfelejti, amit tanult, értem a festés tudományát. Szabad