Fejezet

 1 Alko|             becsinálthoz.  A kolera egyre aratott, a kaszált rend
 2 AKol|            az időben és távolságban egyre növekednek. Nem tudta tollam
 3 2   |             mintha az ő fejét húzná egyre feljebb vele, s mikor aztán
 4 7   |             a publikum, s a főispán egyre nézegette az óráját meg
 5 14  |          maguk számára, s az a hely egyre tágult, emelkedett. ~Ilyenformán
 6 14  | tulajdonosát. ~Monsieur Henry aztán egyre ostromolta a grófot ilyenforma
 7 14  |            ez a négy öklelő szurony egyre vacog a kezeik között, s
 8 17  |           mészároslegény. ~- Kettőt egyre! - monda Bálvándy, s két
 9 19  |            terembe, a tósztozás még egyre folyt; a férfiak még az
10 20  |            És az alább hanyatló nap egyre szélesebbre terjeszti ki
11 20  |            hosszan néz belé. ~A nap egyre magasabbra szállt, a lég
12 21  |             izmos orosz, s vitte az egyre szaporodó vadásztársaság
13 27  |           is a várakozást. ~A terem egyre szaporodik újabb tisztelgőkkel,
14 36  |            azután a harmadikkal, és egyre szórta magától a kincseket,
15 36  |           álló vacsoráját. ~Arra az egyre nem gondolt még senki, hogy
16 37  |            összehordott pörcsomagok egyre magasabbra kezdtek nőni
17 37  |             Az bizony jó lesz. ~Még egyre volt kíváncsi Béni bácsi. ~-
18 38  |           barna jéglap fölött, mely egyre tovább terjedt, s tompa
19 40  |           volna a házhoz, s a munka egyre megy. ~- Ej! Egy művésznek
20 40  |          olvasott belőle; Tóth uram egyre jobban belehevült a kötött