Fejezet

 1 Kort|      mondani, hogy ő bizony nem ad ebédet annak az egész siserehadnak!
 2 1   |        társaságot ez a kiáltás: ad arma! s akkor aztán kisbotos,
 3 1   |   kimegy a divatból. ~Végre az "ad arma!" - "Fegyverre!" -
 4 1   |          annak annyiféle hangot ad, ahányat kíván tőle; sír,
 5 1   |   hangzik Nagy uram jelszava: ~"Ad cantum!" (Fel dalra!) ~A
 6 3   |     volt értve. ~- Nohát, öreg. Ad ugrandum. ~- Én nem ülök
 7 5   |        azt mondja. Ez is igazat ad benne. De hisz ez rettenetes
 8 7   |      büszkébb, mikor audienciát ad, s egy fejfájós hölgy nem
 9 7   |        ordít, mikor a súgó jelt ad. A súgó a hibás, minek adott
10 9   |  félreértése folytán került. ~- Ad vocem! - mondta a gróf,
11 13  |        tárgya az útnak alkalmat ad új beszédet kezdeni. Kálmán
12 19  |       már megtaláltad a "gradus ad Parnassum"-ot. Ott ugyan
13 19  |        okosan teszed. "Sic itur ad astra." (Így haladnak a
14 21  |        még vadászszerencsét sem ad. ~Már alkonyodott az idő:
15 23  |   hegyhátaknak változatos színt ad; a hegyről leomló patakok
16 31  |        kereskedő, aki kölcsönre ad díszítménynek, jelmeznek
17 34  | nyomdász, ki csak kalendáriumot ad ki, a szerkesztő, aki ingyen
18 35  |         munkája mindig kenyeret ad, s azt kétfelé törjük. Talán
19 39  |        értéknek különböző súlyt ad. ~Talán most is ott sétál
20 40  |      közönsége legyen, mely nem ad divatképeket, mely nem közöl