Fejezet

 1 1 |       Nokhéry ősmondását: "mindig mondtam, hogy ne igyatok; azért
 2 2 |           scripsi, scripsi! (Amit mondtam, megmondtam, amit írtam,
 3 3 |          kell. - No, megálljatok, mondtam nekik, majd hozok én nektek
 4 5 |         mennydörgős mennykőt! Nem mondtam én, hogy alkudjál vele.
 5 5 |            de rá emlékezzél, amit mondtam. ~  ~Kálmán úgy érzé a lecke
 6 10|        nincs itthon Korcza úr? ~- Mondtam neki. Hogy csak az ifjú
 7 10|          művészetnek, szándékosan mondtam művészetet, nem tudományt;
 8 10|      Elolvastam. ~- No, azt előre mondtam. Hát aztán csinált benne
 9 12|      kinevetne vele. Úgyde nem én mondtam, hanem Széchenyi István,
10 12|          alássan a barátságot. ~- Mondtam, uram, hogy ezer forintot
11 12|        bankár nevetve fogadta. ~- Mondtam, ugye, hogy visszajön még
12 19|               Én pedig semmit sem mondtam, ami, ha úgy történnék,
13 20|     bántottam önt. Nem igaz, amit mondtam. Nem igaz, felejtse el.
14 21|      mordult, és nem esett el. ~- Mondtam, hogy elkapja a golyót! -
15 35|     ápolgassam. Én erre aztán azt mondtam neki, hogy azt semmiképpen
16 36|         az enyim és a tied, s azt mondtam volna, hogy "va banque!"
17 39|        Úgy! Igaz. Hiszen én magam mondtam, hogy érdek nélkül semmi
18 40|        gondolatjait. ~- Igaz, azt mondtam. Nem szabad szégyenelnünk
19 40| bugyillárisból. ~- Én csak százat mondtam - vonakodék a mester. ~-