Fejezet

 1 4 |             mindjárt az első kérdés jut, hogy kik voltak az ótestamentomot
 2 5 |           volt. Így abból őrá kevés jut. ~Rettenetes dolog az: egy
 3 5 |         háznál, s ha valami eszükbe jut, azt leírják! Milyen jó
 4 5 |          körmének, akinek semmi sem jut az eszébe! ~Az írószobába
 5 7 |         elkezdi: "most jövök" - nem jut eszébe, honnan; - "a kocsmából" -
 6 10|             örömében már eszébe sem jut az úrfinak megkérdezni,
 7 13|          fatális "két garas" eszébe jut. Szinte jólesett néki, hogy
 8 16|        utoljára "ő". Tehát szemközt jut a leánnyal. ~A kocsiajtót
 9 18|     ismeretlen is. Hirtelenében nem jut eszébe, hol látta. Pedig
10 20|             még, ahova ember el nem jut. ~Ezt a helyet még nem taposta
11 20|     egyúttal messze is van! Mikorra jut el ön oda? Azt hiszi ön,
12 24|              mindig a falusi vőfély jut eszembe, aki "sarokra" darálja
13 27|         hisz minden gyermek az égbe jut), vigyenek izenetet az ő
14 31| meghallgatják; csak árva Aszályinak jut néha eszébe, hogy egy-egy
15 35|         most is nevetek, ha eszembe jut. S mit kívántál tőlem jutalmul?
16 37| majorátussal tökéletesen tönkre nem jut. Mert arra leharapom az
17 37|         maga is az adósok börtönébe jut. Csak az a sánta Biróczy
18 37|            világon minden ember oda jut el, ahova elindult: és így
19 40|          utcába, melyben lakik. Nem jut eszébe, hogy délelőtt van-e