Fejezet

 1 AKol|          dicső közül Te jöttél át velünk az új korszakba magad. A
 2 AKol|       múlt! ~Te egyedül jöttél át velünk az ígéret földére. Harcolni
 3 2   |         lakik kendben. Egykor tán velünk együtt ülhetne katedrát,
 4 3   |   akasszon fel, amiért megitattad velünk azt a sok rossz bort, s
 5 13  |          hercegnő -, Jenőy úr jön velünk. ~Nagy kitüntetés volt. ~
 6 19  | uradalomba. Elmegyünk mind, ön is velünk jön! ~Az a hang, az a szemragyogás,
 7 20  |       átlátjuk, hogy az jót akart velünk. Egy napig kínzott a minden
 8 22  |         addig tarthattad meg, míg velünk nem találkozol. Tudtam én
 9 22  |          majd meglátod! Mert most velünk maradsz, amíg itt tanyázunk
10 22  |       parancsolod Kálmánnak, hogy velünk maradjon, amíg el nem szökünk
11 23  |       onnan leimádkozni. Te jössz velünk. Mi közelebb megyünk az
12 23  |       Nézd - szólt Cilikéhez. - Ő velünk egy úton járt. Ő fenn az
13 23  |     nagyurak szalonjaiban. Nem; ő velünk jött. ~És elkezdték olvasni
14 24  |          a szénásszekéren beszélt velünk? ~- Ó, a kis Jóska? Annak
15 31  |         mosolyog, tréfásan fecseg velünk: akkor is ott leskelődnek-e
16 36  |           bőrömben! Kálmán örökre velünk marad most már. Együtt szállunk,
17 37  |           van, Béni bácsi, jöjjön velünk. ~- Mert tudják, az édes
18 40  |         többieknek. De ön nem jön velünk egy kategóriába. Mikor Abdolonymus