1-500 | 501-615
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 Kort | gyűlésben a kormánypárt, de ő mint elnök csak nem veszekedhetett
2 Kort | főfájást okozott. Honnan vegyen ő ** megyében konzervatíveket?
3 Kort | hanem utoljára is csak az ő magánbaja, de sokkal nagyobb
4 Kort | olyan társaságba, ahol az ő tanácsát is kikérik, s okos
5 Kort | dolognak tartják azt, amit ő beszél. ~Az ekként megalakult
6 Kort | arra a gondolatra, hogy íme ő legyen egy ilyen tekintélyes
7 Kort | meg nem kérdezte, hogy hát ő mit szól hozzá. Mert hátha
8 Kort | azt találja mondani, hogy ő bizony nem ad ebédet annak
9 Kort | örömében, hogy végtére is az ő kedves magzatját ilyen nagy
10 Kort | beneventálni a herceget: holott ő soha lovon nem ült. ~És
11 Kort | nem olyan herceg, amilyent ő "Angelo, Padia zsarnokában"
12 Kort | excelsissime princeps!". Ő bizony ahelyett azon kezdé,
13 Kort | is kérdé tőle, hogy hát ő nem házas-e még; mire Béni
14 Kort | ragadtatva örömében, hogy az ő fia így tud komázni grófokkal
15 Kort | rendeletet a kolomposainak (ő maga elég óvatos volt, nem
16 Kort | Hasztalan protestált, hogy ő otthon ült e három nap alatt
17 Kort | ellene megesküdni, hogy ő volt az, aki előénekelt
18 Kort | bocsát meg: azt, ha a férj az ő szülőit bántalmazza. ~A
19 Kort | nagyon szerette. ~Mit tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet;
20 Kort | unokája férjének. Várjanak az ő haláláig. A bosszantó dac
21 Kort | nyilatkozata is megérkezett, hogy ő megmarad annak, amivé kitért. ~
22 Korr | Ferinek nem kellett utazni, ő most is házfelügyelő volt
23 Korr | Corioliban, akként rántott ő is kardot, s kivont szablyával
24 Korr | orvost, aki dühösködött, hogy ő most már nem áll jót a város
25 Korr | meghűlt, és görcsöket kapott. Ő titkolni akarta baját, de
26 Korr | azt vette a fejébe, hogy ő ezekben az időkben ugyanazt
27 Korr | bizonyos zsibói házat; most már ő is el van szánva, a köteléket
28 Korr | ispánnak megmondja, hogy ő Pestről jött, az le sem
29 Korr | ön Aszályinak őszintén: ő nekem egyedül hívem." ~Aszályinak
30 Korr | Bruder! Gondold meg csak, ő most elválik a férjétől;
31 Korr | ostobasággal Aszályi. ~- Ő is nagyon ragaszkodott hozzám.
32 Korr | tulajdonképpen kicsoda is ő, és mit visz most magával
33 Korr | Katinka bámulni kezdett. ~- Ő helyesli nagysád elhatározását,
34 Alko | végnapjaiban meglátogatni! ~Ő akar jőni; de nem lehet.
35 Alko | országban dúl az epemirigy. Ő maga nem fél attól, de fia
36 Alko | hozzá azok közül, akikre ő várt? ~- Ez aztán az asszony,
37 Alko | sincs a háznál. ~- Hol van ő? ~- Elvitték katonának Galíciába.
38 Alko | A próféta beszél!... Ő látja azt mind, amiket mond!... ) ~
39 Volt | Mármost mit mondjon odabenn az ő halottjának? Ki fog téged
40 Volt | lakik-e Jenőy Kálmán?" S aztán ő kérdezte meg az idegentől: ~-
41 Volt | mondá Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő után nézni,
42 Volt | túl, a part mellett, ahogy ő kiválasztá azt magának.
43 Ker | festett női arckép, azt ő drága kincsek árán megváltaná
44 Ker | megváltaná tőle. ~"Keresi ő is!" - mondá a mester a
45 Ker | Én láttam, mit szenvedett ő éveken át, most ő már nyugszik;
46 Ker | szenvedett ő éveken át, most ő már nyugszik; már most szenvedjen
47 Ker | Én láttam, hogy küzdött ő az élettel, most küzdjön
48 Ker | most küzdjön ön már az ő halála emlékével. Itt e
49 Ker | keresse őtet, és legyen az ő sírja is olyan süket és
50 Ker | néma. Én nem vezetem el az ő sírjához sem önt, sem a
51 Ker | feliratát is. Egy sem beszélt az ő Kálmánjáról. ~Pedig tízszer
52 AHarc | zsidópiacon: az volt az ő bazárja. ~És mikor így teljes
53 AHarc | Csollán Berti megmutatta, hogy ő kezet is tud csókolni. ~
54 AHarc | törvény parancsolta ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége. ~
55 AKol | is agg emberek már; de az ő alakja örökké ifjú maradt,
56 AKol | Dorothea! Te összetörtél; ő pedig örökké ifjú maradt!... ~ ~
57 AKol(*)| Azóta ő is megtért dicső kortársaihoz,
58 Elo | mozdulásra bírni. E küzdelemben ő maga összetört, semmivé
59 1 | nyitogatva fel előttük, s az ő híre-tudta nélkül oda senkinek
60 1 | a krónikát ott, ahol az ő idejükben volt, már akkor
61 1 | felolvasni a maga részét; ő szavalni szokta azt könyv
62 1 | vettek a hazai hegyektől. ~Az ő piros csizmáik nyomát födte
63 1 | fortélyt találta ki, hogy ő teljesen elázottnak tettetve
64 1 | Elkezdett sírni, ordítani, hogy ő most van itt legelőször;
65 1 | kikaptak rajta, s aztán ő is üldözte a diákot. Akárhányszor
66 1 | neve, mégis tudta, hogy ő az ott. Még a tanodai táblán
67 2 | diák úgy érezte, mintha az ő fejét húzná egyre feljebb
68 2 | tudta, hogy mármost hát ő mit írjon. ~A rektor szemöldöke
69 2 | perzsául felelt neki. De ő is bírt e fegyverrel, s
70 2 | hogy küldjön neki "élést" s ő visszafelelt rá: "majd küldök
71 2 | megtalálják, megégessék, nehogy ő legyen az a máglya, amelyen
72 2 | kandallóba, s legyen az ő hamujában eltemetve mind
73 2 | Csak Aszályi nem nevetett. Ő megbotránykozottan emelgeté
74 2 | eltávoztak. ~Mikor aztán ő már egyedül volt ott, akkor
75 3 | a markába csapott, akkor ő is megmondá a magáét: ~-
76 3 | uraságot nagyon. No, majd segít ő a bajukon, ne búsuljanak
77 3 | torzképeket fintorított, hogy ő most az egyik lábára jobban
78 3 | határozta el magát, hogy ő egy nagy emeletes kastélyt
79 3 | értelmes építőmesterre; nem ő; van őneki egy falusi pallérja,
80 3 | önt, de még a templomot is ő építette; majd megcselekszi
81 3 | egyszer Csollán Berti az ő legkedvesebb barátjának,
82 3 | becsületes mesterember, hogy ő "órás" mesterember. ~Akkor
83 4 | Habakuk prófétának és az ő társainak köszönhetni. ~
84 4 | pénzt; azt a pénzt, amit ő is, csalót csalva, nyert
85 4 | Rákóczival; mondhatta már, hogy ő így nem tud, úgy nem tud,
86 4 | amit neki válaszoltak, ő csak az ellenfele vagy áldozata
87 4 | Egy szép korán reggel ő is csak rátalált tekintetes
88 4 | Az orra félreáll, mintha ő volna az igazság istenasszonya,
89 4 | micsoda nagy kincset kapott ő ebben az ő személyleírásában,
90 4 | kincset kapott ő ebben az ő személyleírásában, ugyan
91 4 | levelet eldugva háta mögé, ő is lehúzta úgy a nyakát
92 4 | ha öt-hat napig hevert, ő maga sem tudta kitalálni,
93 4 | megtudta Kálmán azt, hogy ő kicsoda. - Férfi. ~Ó, az
94 4 | a nő arcából, s most már ő is tudta, hogy mi van abban
95 4 | szemek olyankor mindig az ő arcán függnek. ~Végre elkészült
96 4 | Én többet tanultam, mint ő, azért ő mégis mindig többet
97 4 | tanultam, mint ő, azért ő mégis mindig többet tudott,
98 4 | gyakornoki éve lejár, s ő a királyi táblai jegyzőségbe
99 4 | kiengesztelni. Nehéz lesz, mert ő igen szigorú asszony. ~-
100 4 | nagyasszonynak sok pöre volt. Ő is ismer engem jól. No,
101 4 | semmit, magamnak is volt, azt ő nem tudta, s egy nap alatt
102 4 | általadni: ne most, ne úgy, hogy ő azt megtudja, hogy én azt
103 5 | csóválja; "Ménykű gyerek vagy!" Ő is ilyen volt ifjú legény
104 5 | húsz év óta meg van adva az ő legcsendesebb éjszakája;
105 5 | segíthetett rajta. A biz az ő hibája volt. Hozzászoktatta,
106 5 | megtette magától is, ami az ő dolga volt, ha nem mondták,
107 5 | Tudtára adta, hogy amíg ő él, addig nem kap semmit.
108 5 | él, addig nem kap semmit. Ő pedig soká fog élni, az
109 5 | pedig soká fog élni, az ő halálára ne számítson. Törjön
110 5 | mint hogy a római pápa az ő kedvéért most még egy sátoros
111 5 | Szörnyen örült pedig, hogy ő is kap már egyszer ilyen
112 5 | folyosó oszlopához, amíg ő visszakerül. ~Hanem hát
113 5 | valóságos múzeum volt az ő ruhatára. A régi, ötven
114 5 | kivenni a képéből, hogy ő úszott volna keresztül azon
115 5 | nagyasszony aláírta a nevét. Ő is görbe betűket formált
116 5 | formált nagyon, hanem hát ő csak asszony; nem tartozott
117 5 | jobb rá nézve. Különben ő csendesen tanul, s ha a
118 5 | bizonyoz, hogy nem alszik ő, csak a szemeit hunyja be. ~
119 5 | ezüstcsengésű hangjával elénekli az ő kedvenc nótáját. ~ Ha a
120 5 | tegye majd le a vizsgákat. Ő is sajnálta az ifjút. Hanem
121 5 | Kárpótlásul aztán megtanította ő maga Cilikét egy bohókás
122 5 | Azon elátkozott könyvben az ő írására is ráismerhettél
123 6 | sietni látta. Mikor már ő a szokott csámpás őgyelgését
124 6 | négyet? Kálmán öcémnek is. ~- Ő még fiatal, neki nem kell
125 6 | ülőhely. Mikor neki tetszik, ő is elmehet. ~- Nemigen fogok
126 6 | szerezni tőle, pedig az ő feje éppen tele volt a "
127 6 | hogy majd reggel kiveszi ő azt mindenféle kémiai szerekkel,
128 6 | szép dolog, hanem hogy az ő redingote-ja is faggyúcseppet
129 6 | húzódott egy oszlop mögé, hogy ő most fizetetlenül lopta
130 6 | hogy mit nevetnek. Hiszen ő igen ildomosan cselekedett. ~-
131 7 | odábbmegy. ~A színészek, az az ő szenvedélye. Ha egy jó színtársaságot
132 7 | Ezért aztán meg is vannak az ő előjogai. Bizonyos magaslaton
133 7 | cigány zenekarmester (az ő teremtménye és zsoldosa)
134 7 | keményített gallérjába (ő német vitézt játszott),
135 7 | vernek az órák a háznál, s az ő családjának színházlátogató
136 7 | tett-vett az asztalnál; még ő is remegett, ha a nagyasszonyra
137 7 | lelkifurdalást okozott. Ő is sietett nagy hamar az
138 7 | Tripartitumot forgatni, addig ő sebten levetkőzött, s letette
139 7 | címszerepben. Egyúttal az ő jutalomjátéka. Ebédnél Kálmán
140 7 | azon óhajtását, hogy ma ő is elmegy a színházba. ~
141 7 | hogy valamiféle teremtés az ő nagyanyját nevetség tárgyává
142 7 | hirtelenében kitalálni, hogy hát ő mármost ennyi bámulással
143 7 | tapsolt a kilépő Hamletnek; ő bizony rá sem igen nézett.
144 7 | Ha tudtam volna, hogy ő van ez álnév alatt. ~- Nohát
145 7 | bátran bevezeté Kálmánt. Ő már otthon volt a színpadon. ~
146 7 | a padlón keresztüllátni; ő a színpad alatt ordít, mikor
147 7 | annyian szerelmesek belé. És ő azt tudja jól. Dicsőséggel
148 7 | megtegye azt a juxot, hogy az O du lieber Augustin dallamának
149 8 | párját. De hát minek az? Az ő férje nem lesz orgonista. ~
150 8 | ábrándokat érzett. Mármost ő azt sohasem fogja többé
151 8 | zsebkendőjét, anélkül pedig ő szerencsétlenné van téve;
152 8 | szobakulcsot, amit magával vitt; ő visszatér, a sok sárga viola
153 8 | Cilike úgy énekelt, mintha ő érezné azt legjobban, amiről
154 8 | minden úgy történt, ahogy ő kicsinálta. ~A zsebkendő-otthonfeledés,
155 8 | menten ráismer, hogy az az ő violáiból való, mert másnak
156 8 | eddig tapasztaltak felől, ő is közrebocsátá a magáét: ~-
157 8 | szíve körül. Boldog volt! Az ő bukétja a végdalnál ismét
158 8 | félelmesen dobogó léptek nem az ő ágyához közelítenek, hanem
159 8 | nincsen? Az már választott; ő pedig még habozik, és készül
160 9 | principális kapta nemcsak az ő ajánlkozó levelét, hanem
161 9 | szokásait. ~Hanem aztán ő is megismertette azt a maga
162 9 | szokásaival. ~Először is ő volt legelső felkelni a
163 9 | principális az irodába került, ő már régen ott ült az íróasztalnál,
164 9 | irodai munka elfogyott: ő hátramehet kis szobájába,
165 9 | ellen! ~Senki sem sejti az ő titkos gyönyöreit! ~Az irodában
166 9 | kiszolgáltatott adagokat, ami nem az ő kedélyéhez való mulatság
167 9 | megmondá Korcza úrnak, hogy ő már hazamegy, s majd elküldi
168 9 | olyan jól fogalmazni, mint ő. Korcza úr tehát azzal biztatá,
169 9 | kezdődött a tulipánidény, az ő büszkesége eddig. De tavaly
170 9 | teendőit is Kálmánra bízta. Az ő dolga volt azontúl a látogató
171 9 | maga helyett püföltetni, s ő jajgat hozzá. Hanem addig
172 9 | Húsz forintot nem merni az ő kezébe letenni. ~- No, hát
173 9 | hogy hiszen nem csapatta ő meg Tóth uramat, csak éppen
174 9 | A principális átvette, s ő is megszámlálta újra. ~Ekkor
175 9 | Kálmánnak elakadt a lélegzete. ~Ő ezt az excellenciás urat
176 9 | a kopott öreg úr, akinek ő két garast ajándékozott,
177 9 | adta vissza az ügyvédnek, ő is egy jószágot vásárolt
178 9 | uram szép szerével? Hisz ő semmi hasznát sem veszi. ~-
179 9 | hogy kedvező siker esetén ő sem lesz háladatlan e nagy
180 9 | kocogtatás nélkül. Hja, ő is ebéd után volt már, s
181 9 | süldő malacot. ~S azzal ő is sietett a fakó szekerére
182 10 | közé tartoztak; oda szokta ő adni a pertára kulcsait,
183 10 | az védelmezné magát; mert ő a bűnös "alteregó"-ja, s
184 10 | bizony Korcza úr maga. - Ő érkezett meg hamarább a
185 10 | történetnek. Hiszen teheti ő azt, hogy megkímélje a szép
186 10 | Kálmán kifőzte, mint védené ő e hölgyet, ha ügyvéde volna.
187 10 | következményekből eredő tapasztalat. Ő maga is örülni látszik annak,
188 10 | hazajövetelét. Nem ment ő azalatt Katinkához értesítéseket
189 10 | volna tőle? Jobban látott ő ily magasból mindent, mint
190 10 | gyermekkorában tudta azt, hogy ő családjának leendő feje;
191 10 | ellenőrizni, még elronthatják az ő jószágegyesítő plánumát.
192 10 | egyszer tudatta vele, hogy ha ő meghal is, Bertit kell férjül
193 11 | nagy bölcsen mondogatá az ő magasröptű költői frázisaira
194 11 | a vádlott nem az, kinek ő bemutatja; de mert a védelem
195 12 | vont, s bevallá, hogy biz ő élte világát, akkor szóba
196 12 | ragyogó csillagnak; az volt az ő Vénusza. Tőle kölcsönözte
197 12 | kerevetén végignyúlva, ő pedig lábainál ülve egy
198 12 | lovagolni, kocsikázni az utcán: ő tudja, hova vágtatnak. ~
199 12 | mosolygott hozzá, pedig ő már tudta, hogy mi szüksége
200 12 | ajánlatban. ~Föltenni róla, hogy ő ilyen könnyelmű ember! Tékozló
201 12 | ilyen szépen kacagni, mikor ő mesél neki valamit. ~Amint
202 12 | Bálvándy a primus acquisitor, ő pedig csak usurpator. Ez
203 12 | Szabad neki megbánni tettét. Ő megbánhatja, hogy pénzt
204 12 | már más szó! ~Most tehát ő is elővonta zsebéből a visszavett
205 12 | dobbant a szíve. Talán "ő"? Talán utána jött, hogy
206 12 | s akkor elbúcsúzhatol az ő szépséges orcájától. Helyetted
207 12 | pajtásával s nem nézte azt, hogy ő huszár, ez pedig csak "diga" (
208 12 | címe a katonáknál), s hogy ő már maga keresi a kenyerét,
209 12 | még csak puffra él, s hogy ő már valami, mert első waldhornista
210 12 | figyelemmel kíséri azt, amivel már ő nem is törődik; ez megvonja
211 12 | magyar tudomány adhat. És ő, akinek elő kellene járni,
212 13 | szorítá barátját kebelére. Ő tudta, hogy honnan menekült
213 13 | Meduszának vagy Hekaténak, azért ő ezzel a névvel is bámulatra
214 13 | a strázsálás. Fogva volt ő jobban minden börtönnél,
215 13 | támadna valahonnan, amiből ő vitézül kiszabadíthatná
216 13 | Kálmánnak olyan jólesett, hogy ő mosolyog. S a szép szemek
217 13 | Dorothea nem volt ott; az ő szemei nem láthatták ügyetlen
218 13 | volna megtudni, miért nincs ő is itt. Talán rosszul lett?
219 13 | olvasva, a hercegnő inte, hogy ő akar beszélni. ~És aztán
220 13 | amelynek előzményeit éppen ő ismeré legjobban; az a bizonyos
221 13 | a hölgyek akkor, amikor ő a hintóban Biróczyval beszélgetett,
222 13 | unokaöcs ajánlkozott, hogy majd ő lesz házigazda nagybátyja
223 13 | az, ha neje nem tudja az ő nyelvét. S meglehet, hogy
224 13 | mellett Dorothea grófnő, az ő kegyence, amellett Zuzanne
225 13 | gyapjúhajjal. ~Hanem azért ő volt a társaságnak a lelke. ~
226 13 | monsieur Clamant"-hoz, ahogy ő Kálmánt címezte (sose tudta
227 14 | apa nevezetes acquisitor. Ő uradalmakra spekulál. Óriási
228 14 | messzebb látó terv volt. ~Ő kiszemelte magának az ország
229 14 | Decséry-háznál folynak össze: az ő pártfogoltjai, lekötelezettjei
230 14 | betűt közébe szúrhatott az ő betűinek, mintha ez is a
231 14 | megmutatta neki, miszerint ő a két sánta lábával mindazokat
232 15 | mozdult a helyéből, csak ő is meggondolta magát: megnézte
233 15 | örömjelenetet mégiscsak az ő ellesett diskurzusa ott
234 15 | hercegnő volt a rendezője, ő adta mindenkinek az eszmét,
235 15 | ünnepeltet; valamint hogy ő gondoskodott a viszonajándékokról
236 15 | de ajándék, borravaló az ő markát el nem hagyta még
237 15 | úrnak, hogy szíveskedtek az ő nevét képviselni, kinek-kinek
238 15 | meglepetésnek, amellyel ő fog kedveskedni. ~És erről
239 15 | hogy "érzi" amit játszik, ő is érzé, amit táncolt. Minden
240 15 | ütni a tánchoz tenyereivel, ő is utánalejtett a fél vállával
241 15 | bámulattól, s e bámulat okát ő maga tudta legjobban megmérni. ~
242 15 | értékű emlékkel, melyet ő maga is fenséges kezekből
243 15 | éppen olyan deli most, mint ő volt akkor. ~És egy pár
244 15 | akkor elmondá neki, hogy ő bizony nincsen szokva ahhoz,
245 16 | magában, hogy majd csinál ő mind valamennyinek egy olyan
246 16 | a sánta ember, utoljára "ő". Tehát szemközt jut a leánnyal. ~
247 16 | meggyógyul tőle. ~De hisz ő nem akarta Kálmánt meggyógyítani. ~
248 16 | találja, hogy kinek írt ő most levelet. ~Három nap
249 16 | Kegyed megy őhozzá haza? Vagy ő jön kegyedhez haza? ~- Azon
250 16 | tisztelettel beszélni róla: ő nekem férjem. ~- Hja, azt
251 16 | Pesten a Két Kecskét, s akkor ő nem tud hová szállni, s
252 16 | azt gondolta magában, hogy ő bizony kikönyököl az utcára;
253 16 | bérelt ki szállást Katinka az ő kedves férjének, mit az
254 16 | magasabbra is emelgetni; no, ha ő nem szégyenli, hát szégyenli
255 16 | látszik az a gondolat, hogy ő másfél marokkal alacsonyabb
256 16 | tesz becsülettel, levén ő szegény hosszú sörényű,
257 17 | olympi látvány, amelybe ő be akar menni. ~Szerencsére
258 17 | Mindjárt fogta karon az ő kedves barátját, s vitte
259 17 | teátrumba, még a beléptidíjat is ő tette le érte. ~"Ma reggelig
260 17 | műkifejezés a legény részéről, s ő is behajítá a maga tallérját. ~
261 17 | s a pompás hintóban ül ő maga, a legkövérebb, leghatalmasabb
262 17 | midőn a kínai császár az ő kedvéért is leugrott a hintóról,
263 17 | hogy azt ne mondja: ~- O tu Spitzbub! ~S azzal egyidejűleg
264 17 | kezére; mármost fizesse ő a kárt. ~Bálvándy nem tagadhatta
265 17 | egyik szarvát nagy büszkén: ő volt az, aki a kötelet rá
266 18 | leült közéjük. Először ő nyerte el minden pénzüket,
267 18 | tisztába jött magával, hogy ő most a felesége hívására
268 18 | aztán az is azt mondta, hogy ő csak tréfált, nem akar birkózni;
269 18 | utcaszegleten, s magyarázza az ő felhívását ki-ki egymásnak. ~
270 19 | eléd - kötődék Biróczy az ő kedves barátjával, Kálmánnal,
271 19 | nemigen nagyon kíván; nincsen ő az ilyen úri étkezéshez
272 19 | valami kígyófajta-e? Mert ha ő valami kígyót meg talál
273 19 | kígyót meg talál enni, attól ő mindjárt meghal. ~Hogy elítélte
274 19 | felpattant! Gróf ide, püspök oda, ő a maga vallását kisebbíttetni
275 19 | kisebbíttetni nem engedi. Ő a maga nyájából ily becses
276 19 | püspöknek kezet csókolni. ~Ő is! ~ ~
277 20 | akkor mindjárt rájött, hogy ő itt a statuciót meg nem
278 20 | másutt kereste ambícióit. Az ő vendégeinek dicsekedni kellett
279 20 | kedvéért külön zár, s ott ő magának tartja fel azt a
280 20 | azzal a szép szájával az ő rovására nevessen; s azon
281 20 | gyöngy fogsoraival, hogy ő meg milyen szép. ~- No,
282 20 | ajánlkozott, hogy majd viszi az ő fegyverét is, de Katinka
283 20 | mutatnia, hogy tud ugrani. Ő is utána szökött. ~A vezető
284 20 | kétségbeesve tapasztalá, hogy ez az ő festői talentumát meghaladja. -
285 20 | Kálmán félretekintett. Tudta ő azt, hogy mi az. De azt
286 20 | mikor be van csukva. Ó, ő tanulmányozta e csudálatos
287 21 | nagy nehezen a rusznyák is. Ő ugyan azt állította, hogy
288 21 | állította, hogy nem mulasztott ő semmi kötelességet, mert
289 21 | igen érzékeny szíve van, ő azt magához fogja venni;
290 21 | vadásznő, s most már az ő jogai léptek gyakorlatba. -
291 21 | beszélni. Annak csak az ő számára kellene hangjának
292 21 | ne csak maga nevessen az ő rovására, hanem az egész
293 21 | ragaszkodást. ~Megmagyarázza hát ő maga. ~- Uraim! Báró úr,
294 21 | ám, hogy a vadász lőjön: ő lő a vadászra, félmázsás,
295 21 | annyi ízlése a medvének; ő védve marad. ~Kálmán gondolt
296 21 | kocsi azon oldalához, ahol ő ült, halkan súgá neki: ~-
297 22 | mellett eszeveszett hős. ~Ő akarta Kálmánt megszégyeníteni
298 22 | Még sokszor keresztül fog ő botlani abban a fényes pókszövetben,
299 22 | fölkeltett maga előtt, aki az ő számára fenntartott hely
300 22 | keményen az asztalhoz, mert ő protestálni jött ide. Aszályinak
301 22 | protokollumban. Dehogy nézte! Ő megtette, amiért ide volt
302 22 | pajkossággal rögtönzött az ő kedves barátjának, Bálvándynak,
303 22 | látja. ~Puskát nem vitt ő magával védelemre, de a
304 22 | megnevezni, s az én jogomon az ő megbízásából tiltakozni.
305 22 | azt mondá neki, hogy ha ő abba az ismeretlen sötétségbe
306 22 | a fenyőkön túl van, ott ő meggyógyulna valamitől. ~
307 22 | sír, akként figyel, ahogy ő akarja, vagy akként fütyül,
308 22 | fütyül, ahogy maga akarja, de ő csak egy nagy vonását látja
309 22 | legjobban ez a tünemény. Hisz ő költő volt. Az ő ideálja
310 22 | tünemény. Hisz ő költő volt. Az ő ideálja volt ez. Amit képzeleteiben
311 22 | karjai között. ~Ott volt ő igazán otthon. Ott talált
312 22 | azért, hogy itt játsszunk az ő statucióján. Volt is nekem
313 22 | Volt is nekem szükségem az ő ezer forintjára! Hanem a
314 22 | nem szökünk tőle? Látod, ő parancsolja. Annak pedig
315 23 | pedig mi szólunk egyet az ő nyelvén, ha elővesszük az
316 23 | nyelvén, ha elővesszük az ő hőseit, Mihály vajdát, Cserni
317 23 | Györgyöt, ha elénekeljük az ő dalait: eksztázisba jön,
318 23 | látványban érezünk, s amiről ő nem is tud semmit. Övé jobbágyainak
319 23 | Nézd - szólt Cilikéhez. - Ő velünk egy úton járt. Ő
320 23 | Ő velünk egy úton járt. Ő fenn az égben, mi lenn a
321 23 | nagyurak szalonjaiban. Nem; ő velünk jött. ~És elkezdték
322 23 | gunyhó szögletében, mintha az ő dalához való zenekíséret
323 24 | kérdezte senki, hogy hát ő mért nem volt a táncban. ~
324 24 | Bálvándy Kálmánra mutatva. - Ő a királyi tábla felesküdt
325 24 | hajdani háziúr neve. Tudta ő, hogy ez csak tréfa. ~-
326 24 | családnak, akkor elbúcsúztak, s ő hátramaradt Debrecenben.
327 24 | kötelessége volt az, amit ő viszont gyönyörűségnek vett.
328 24 | a háziasszonyt, hogy tud ő annyit, amennyit magyarul;
329 24 | galandja mellől kihúzott, ő sohasem látott: levén az
330 24 | meg nem engedte, inkább ő csókolta meg a leány orcáját,
331 24 | előkeríthető. Nem érdemli ő azt a magas leereszkedést. ~
332 24 | asszony a vendéglátásba. ~Ő is visszakerült a konyhából
333 24 | nohát, majd a Juci elül az ő ölében, az Erzsikének is
334 24 | alszom - monda Kálmán, s ő is vette a köpenyét. ~-
335 24 | háziasszonyt; megszokta ő már azt; a kollégiumban
336 24 | gazda fiának is jó, amit ő eszik; különben fitymál
337 24 | nyeli a fekete kenyeret, ő is elhiszi, hogy kakastejjel,
338 24 | sem cifra kocsikra; az ő leányaik pedig seperték
339 24 | fordulni a földnek! ~Aztán ő is csak elaludt, s azt álmodta,
340 25 | amit teveled éreztetett az ő úri családja egykor - ezt
341 25 | Isten áldja meg - monda ő is, kezét nyújtva Kálmánnak;
342 25 | állapot közt csak a kalap. Ő is hatalmas parolát adott
343 25 | íratni a címzetet; mert ő maga latinul nem tudott:
344 25 | disznóival találkozik. Ez az ő írása volt: bizonyítnak
345 25 | már megtudott valamit az ő találkozásáról a maga száműzötteivel.
346 25 | egy napért, amit Kálmán az ő istenei s azok papja és
347 25 | annál szigorúbbnak lássék. Ő már ügyvéd volt; hozzá nem
348 25 | ott megharap; mert az az ő moslékja! Tehát innen zivatart
349 25 | elbámult. Ezen a hangon ő sohasem hallotta még Kálmánt
350 25 | Cilikéd ellen sincs kifogásom. Ő egyedül azon alak, ki egy
351 25 | végigolvasta. ~A pályadíjat nem ő nyerte el. ~Valamennyi pályázó
352 25 | babért egy fordító. ~Hát az ő remekműve? A késő kor világító
353 26 | pályadíjt nyert, s két hét múlva ő és Cilike játszani fogják
354 26 | rajta a nagyanya. ~Abban az ő szokott háziöltözetében,
355 27 | oltárképet meglátja, hogy hát már ő azt a lovat is hozzáimádja-e
356 27 | nyilvánítá őfenségének, hogy az ő ereiben is atyja vére buzdul. ~
357 27 | hogy a főispán beszédeit ő készíti. ~Kitavaszodván
358 27 | Decséry úrhölgyeket kísérve, ő is ellátogasson az alcsúti
359 27 | a kis főhercegnek, miket ő is nagyanyjától hallott;
360 27 | cimboraságban élt, amióta ő is lovat tartott. A lakoma
361 27 | felkapaszkodott egy asztal tetejére, ő lesz majd a bíró. ~A cimborák
362 27 | saját hibáját, miszerint ő mindig a kard lapjával üt,
363 27 | unszolá őt a hercegnő -, ő ért hozzá, ő illetékes bíró. ~-
364 27 | hercegnő -, ő ért hozzá, ő illetékes bíró. ~- Mi az? -
365 27 | meg a költeményt, megírja ő ön helyett. ~(Biz ez jó
366 27 | hogy szereti azt, amit ő. Hogy vetélytársnéjára,
367 27 | oltárára teszi le áldozatát ő is; - az nem kérdés, hogy
368 27 | felől; aminek szabályait ő nem tanulta. ~Kálmán tehát
369 27 | versek. ~Áldozatgalambok az ő istennőjének oltárán, melyen
370 27 | délutánokat végigenyelegte: ahol ő az aranyszárnyú pillangók
371 27 | jut), vigyenek izenetet az ő kedves gyermekének tőle,
372 27 | több gyermekmeséket nem fog ő regélni már senkinek. ~Igen
373 27 | életben, amelynek teljesültét ő előmozdíthatja, tudassa
374 27 | érdemrende felrakva mellére. ~Ő nem hoz magával papirost,
375 27 | udvariasan feláll előtte; ő pedig méltóságos léptekkel
376 27 | csoportozataival, azazhogy beszél ő azoknak, azok meg hallgatják.
377 27 | farizeusok és írástudók, akiket ő most mindjárt úgy el fog
378 27 | hiába szabadkozik, hogy ő egy szót sem ért franciául,
379 27 | sem ért franciául, mert ő olasz; mindegy! Meg kell
380 27 | halló úr által, mintha az ő általa vádlottakat mentegetni
381 27 | ráismer. ~Az a "gyerek", akit ő Korcza fiskálisnál egyszer
382 27 | higgye el neki valaki, hogy ő Abdi basa! ~No, bizony ezért
383 27 | azt is bejelenteni, hogy ő a katonai szolgálatból elbocsáttatott,
384 27 | hogy Sátory őrnagyot bizony ő ölte meg - mikor a nádorral
385 29 | azonnal látogatására megy. Ő tehát majd ád be Kálmánnak
386 29 | nevetséges szerepet vállalt ő magára, ha egy dózis emeticum
387 29 | kasznárhoz; az jobban ért az ő betegsége kigyógyításához,
388 29 | fogadhatott volna, hogy az ő hangja az, amely legjobban
389 29 | odább fognak menni; holnap ő könyörögni fog érettük a
390 29 | asztalfőn meglátta ülni - az ő kedves barátját, Bányaváryt... ~
391 29 | volt és disznó út hozzá. Ő pedig gyönge teremtés. Hamar
392 29 | Mikor a te művedet fogja ő szavalni, akkor vagy meggyógyul
393 30 | Offenbach! Ha most mi az ő zenéje nélkül látnók leányainkat
394 30 | nagyobb csodákat művelnek, az ő zenéjük hangjára jogot kap
395 30 | parancs. ~Nyilvános bálokban ő nem szalonképes, de a magántermekben
396 30 | nem mondta meg neki, hogy ő volt az, akire várt. ~-
397 31 | sorokat, szavakat, amiket ő kitörölt volna belőlük.
398 31 | emberére talált, aki az ő nagyságát felfogni képes.
399 31 | magát vezettetni, s míg ő Kálmán művében az erkölcstelen
400 31 | megrázó költeményt: egyedül ő nem vette észre benne a
401 31 | hogy jól játszanak; de ő azt mind egész másképp képzelte.
402 31 | éltek ezek az alakok az ő lelkében. Ott van ni! Az
403 31 | amit játszik: egyedül az ő alakján lehet tekintetének
404 31 | tekintetének megnyugodni. Ő a tökély. A többi aztán
405 31 | hogy ki az az ember, akit ő szeret? Most kezdi-e látni,
406 31 | hogy műve nagyon tetszik; ő érezte az ellenkezőt. Ó,
407 31 | is amaz eszméket, amiknek ő élő szavakat adott. És az
408 31 | amellett nagy gourmand; ő maga dicsekszik, hogy minden
409 31 | a képzeletben van, hogy ő jobb költő, mint más. A
410 31 | biztosítva minden oldalról; ő se nem író, se nem színész,
411 31 | oldalon végig. ~S azt az ő nagyanyja holnap már olvasni
412 31 | nem Jenőy volt, és nem az ő színműve. Óriás volt az
413 31 | örömünnepez felette. Ezt érezte ő maga, ezt érezték mindazok,
414 31 | kik visszatartóztatták. Az ő esése kolosszdűlés volt.
415 31 | hogy az igen fennkölt mű. Ő el volt ragadtatva általa. ~
416 31 | maga elé teremt, melyik az ő saját alakja? Kiből beszél
417 31 | alakja? Kiből beszél az ő lelke? A féltékenyből, aki
418 31 | azt vette észre, hogy az ő napja elé nagy fellegek
419 31 | a fiamhoz, a főispánhoz? Ő már kérdezősködött ön felől. ~
420 31 | egy ólban, s játszanak az ő dacára. Becsülésre méltó
421 32 | hiszen ez a házfelügyelő az ő régi iskolatársa, Csuka
422 32 | nem ért meg semmit, hanem ő megértett mindent. ~Genuába
423 32 | Dorothea megbocsátott, ha ő szeret, kivel törődik aztán? ~
424 32 | akkor jobb archeológ, mert ő kitalálta, hogy miért utazzék
425 32 | nagyanyja levelét. ~Ahelyett ő írt hozzá. ~Kedves nagyanyám! ~
426 32 | kedvencét, nevelt leányát. Ő azt a megfertőztetés legutálatosabb
427 32 | átok alatt, hogy ezekkel az ő száműzötteivel valaha érintkezzem.
428 32 | színészcsapatnak adtam át előadásra. Ő olvasta ama lapból, melyet
429 33 | piszkos bírálatot a lapjába, ő maga mámoros volt, nem olvashatta
430 33 | kapott bocsánatkérő levelet. Ő maga sem tudja, hogy mit
431 33 | kellett vallani, hogy biz ő csak cinkanál, semmi más:
432 33 | nyílik az ajtó, s belép ő maga: a patrónus, a háziúr. ~
433 33 | közeledik vendégei elé: az ő arca sohasem szokott változni
434 33 | Kálmánt, balra Bányaváryt, ő maga az asztal végére ült,
435 33 | hol háziasszony van, az az ő kötelessége, ily özvegy
436 33 | Kálmán barátunk boldog ember. Ő külföldre mehet. ~- Nem,
437 33 | mások boldogsága sérti az ő lelkét. Én tudom: mert sok
438 33 | csizmadia? ~Hiszen nem is az ő virágjára céloz az. ~- És
439 34 | útrendet követték, amelyet ő; csakhogy tovább időztek
440 34 | szövetség tanít, az az ő lelkének is törvénye volt
441 34 | oroszlán azt mondta neki, hogy ő a vallomást nem tevő szövetkezettek
442 34 | neki panaszkodó haza. És ő már tudja azt, hogy a földmíves,
443 34 | odahaza mindezt nem tudhatta. Ő csak azt tudhatta, hogy
444 34 | legaranyabb napsugár fényénél. Ő csak a szép festményekben
445 34 | még Béninek is csak az ő engedelmével volt szabad
446 34 | pedig biztosítá, hogy nem ő, ha mindjárt még egy nyakat
447 34 | meg, hogy van-e még pénze. Ő csak nem találhatja el innen
448 34 | anglus azt állítja, hogy ő a répából cukrot csinál!
449 34 | élünk) azt akarja, hogy ő a levegőt meggyújtja, s
450 34 | tanult emberek oly ostobák az ő latin konverzációjukkal... ~
451 34 | szemeit. ~Tehát azért volt az ő útraküldetése, hogy amazok
452 35 | dicsőségeért, mert akkor ő nem volna élő ember. Ő lakja
453 35 | akkor ő nem volna élő ember. Ő lakja az első szobát, mely
454 35 | mindjárt a lépcsőre nyílik. Ő most is olyan boldog gyerek,
455 35 | gondolatja támadt, hogy ő most maga is Rómában van,
456 35 | a szájában; akkor aztán ő is engedett magához kérdést
457 35 | unokájának vére foly az ő ereiben is. Éppen olyan
458 35 | gondolat volt az őelőtte, hogy ő legyen ura minden birtokuknak,
459 35 | minden birtokuknak, hogy ő parancsoljon mindenből.
460 35 | jutott, hogy ezen a márványon ő sokat járt valaha. Ott volt
461 35 | voltak azok, mint amiben ő eddig lélegzett. ~Az idő
462 35 | akarta hinni, hogy az az ő saját neve. ~A megszólító
463 35 | játékos, sem kozák. Ott ül ő már bizonyosan, és játszik.
464 35 | kopott, sáros ruhában. Tudta ő azt mind igen jól. ~Nem
465 35 | olaszországi élményeiről, inkább ő beszélt neki azokról, amik
466 35 | azt állítja magáról, hogy ő a Mátyás király. Ez a bolondsága -
467 35 | amidőn aztán a tekebot az ő karján tört ketté, s csak
468 35 | Mihálynak a cselszövénye, meg az ő áruló szakácsának, Lábatlannak;
469 35 | csitította, hogy hiszen ő maga rendelte el, hogy "
470 35 | szájában, hanem sósperec: ő annak látta. ~- Hát jól
471 35 | gyertya az ablakában, s ő azalatt varr, úgy hiszem,
472 35 | semmit. Mikor kijózanodik, ő maga teszi magának a legnagyobb
473 35 | megfosztotta; jó szerencse, hogy ő arra a gondolatra jött,
474 35 | önnek írni, hogy ezek az ő gyűlölt emberei mily nyomorúságban
475 35 | haza merészel jönni, az ő házába be nem lép, sem az
476 35 | házába be nem lép, sem az ő abroszához többé nem törli
477 35 | tanulhatja a nyomorúságot; mert ő minden vagyonából majorátust
478 36 | amit lát, az valóság. ~Hogy ő maga hogyan került ide,
479 36 | kezdett tisztába jönni, hogy ő maga valami színházigazgató,
480 36 | Kálmán!" És nem elég, hogy ő maga jött; hozott magával
481 36 | s Isten látja a veséket: ő abban a percben mindezt
482 36 | mit? Megbocsátani? Hisz ő neheztelni sem tudott soha.
483 36 | neheztelni sem tudott soha. Ő soha arcának egy bánatos
484 36 | szemrehányást; nekem, az ő bűnben elsüllyedt gyilkosának;
485 36 | diadalaiból. ~És Kálmán? ~Ő pedig esténkint a nagy diadal
486 36 | eljár kártyázni, kocsmázni. Ő ugyan azt a címet adta neki,
487 36 | Hanem megkapta azután ő is a magáét egy olyan helyről,
488 36 | tenyere; szerette volna az ő kedves barátját kidobni
489 36 | felesége megverte, hogy mármost ő ezentúl jó ember lesz; kártyázni
490 37 | elrepült kanárimadarat. ~Ő még tartogatta az arcképet;
491 37 | a magam nemét!" Ismerte ő Dorotheát is. Olyan kedély
492 37 | alakultak. Ez nem volt többé az ő ideálja. ~A Decséry család
493 37 | és meg nem hódol nekik. Ő az ideál. Szép, délceg alak,
494 37 | aludjanak tovább. ~Ez volt az ő érdeke Dorothea körül, nem
495 37 | irányadó volt, alkalmazkodott ő is. Ha például Pozsonyban
496 37 | családi kötelékekkel az ő érdekeihez lesz fűzve, hát
497 37 | amit Pozsonyban játszik, az ő vármegyéjébe is áthozni.
498 37 | meghódítva: az öreg Decséry. Mert ő itt a főszemély, miután
499 37 | Százezer forint nélkül az ő háza soha nincs. És az a
500 37 | családja kegyéből. Azt ugyan ő sem helyeselte, hogy Kálmán
1-500 | 501-615 |