Fejezet

 1 4 |         levelet, szikrázó szemekkel tekinte annak átadójára. Hanem a
 2 10|          fiskus! ~Kálmán kíváncsian tekinte hátra, vajon ki lesz az
 3 10|       Kálmán csodálkozva és remegve tekinte a szép ásító nőre, ki unja
 4 10|       Kálmán sértett érzékenységgel tekinte végig a nyelves cseléden. ~-
 5 11|             Kálmán most már ijedten tekinte fel rá. ~- Ahán! - mondta
 6 12|      kegyeskedjék. ~Kálmán kérdőleg tekinte Katinkára. Mához egy hétre
 7 12|      melyből saját elváltozott arca tekinte rá vissza. Egyszer aztán
 8 13|              hanem rettegésteljesen tekinte a hercegnő arcára: "vajon
 9 20|           mintha Istent imádna, úgy tekinte könyörögve Kálmánra, s ismétlé
10 20|          mondást. ~Kálmán elbámulva tekinte a hölgy arcába. Abban ugyan
11 20|           hölgy szava. ~Megdöbbenve tekinte vissza. ~A hölgy ott állt
12 22| protokollumot. ~Az alispán mérgesen tekinte rá: éppen ott szakította
13 23|         Cilike néma szemrehányással tekinte Kálmánra, s a kebléből feltóduló
14 24|           mindenki kérdő bámulattal tekinte reá, Tóth Máté uram hideg
15 28|          gyermekek? ~A nádor élesen tekinte az ifjú szemébe, s látta,
16 30|         Kálmán kezét, s oly lánggal tekinte annak szemébe, hogy meg
17 39|             Cilike kérdő bámulattal tekinte rá. ~Bányaváry csak annyit