Fejezet

 1 Kort|          bámulni azt az embert, aki a sors csapásai alatt meg nem görnyedt,
 2 Korr|     Decséry-palotában. ~Ekkor aztán a sors egy fekete keresztet húzott
 3 Korr| visszautasításnál. A színészekre az a sors várt, hogy amint egy városból
 4 3   |             szent dologból. Azonban a sors kedvezett; szerencsémre
 5 4   |              koldussá tegye is őket a sors, egymást Pesten felkeresik. "
 6 4   |        Enhibám, nem szépítem. Hasonló sors érte egy barátomat is, s
 7 13  |              útitársnőit. Fájdalom, a sors oly mostoha volt, hogy ezt
 8 21  |       végiggondolni sem merte. Ejh! A sors egy nap kétszer még vadászszerencsét
 9 21  |            már csak úgy csinálta ki a sors, mintha professzionátus
10 24  |          tudja, mit végzett felőlük a sors? ~A főispán és a hercegnő
11 27  |             szám ki nem ejt már!" S a sors korbácsütésére a lant harmóniája
12 27  |              keresztet húzott kasul a sors. ~A legifjabb főherceg:
13 34  |           nyomorúságos, mint akinek a sors a költő töviskoszorúját
14 34  |             utolsó Kálmánra nézve. ~A sors fokozatosan vitte őt keresztül
15 34  |              Ráeresztette a próbatevő sors a maga démonait, kik Jób
16 37  |               hogy mindenütt hódít. A sors nagyon jól tett Kálmánnal,
17 37  |               zsebre tenni, amit a jó sors adott, s aztán képpel sem