Fejezet

 1 AKol|           A KÖLTŐ ÁLMA~Negyven év múlt. ~Ahogy a költő megálmodá:
 2 AKol|        város áll a régi helyén; a múlt kor érzelmei felfoghatatlanok.
 3 AKol|     megkezdék: ilyen sötét vala a múlt! ~Te egyedül jöttél át velünk
 4 2   | megtörténhessék, hogy valamint a "múlt" üldözi most a "jelent",
 5 2   |       tárgyai lennének. Csak alig múlt nehány tizede, hogy a nemzet
 6 3   |     Hatalmas tolvaj valamennyi! A múlt nagypénteken rámröffennek,
 7 12  |        papagáj makacs hallgatásán múlt, hogy vallomása gazdájának
 8 15  |           járjon az ember, mint a múlt megyegyűlésen, amikor az
 9 20  |          még egyszer magához. Úgy múlt ki. ~Mikor az anyamedve
10 24  |         már odább is állt. Akik a múlt éjjeli táncvigalmat végigvigadták,
11 24  |           magát. ~A Sebes-Körös a múlt éjjel a nagy felhőszakadásoktól
12 25  |     hercegnő. ~Kálmán, kicsinyben múlt, hogy meg nem köszönte a
13 28  |         kincseinket, amit a véres múlt meghagyott, s amit a verítékes
14 31  |    íróvilág fenntartott róla. Egy múlt századbeli kísértet, egy
15 36  |           ide tessék hallgatni. A múlt éjjel ismét "benne sonantibus"
16 37  |          lehetne valakinek, aki a múlt éjjel harmadfélszázezer
17 40  |        körülménynél fogva, hogy a múlt ősz nagyon esős volt, s