Fejezet

 1 5 |        levelet, az oda volt ragadva a forró spanyolviaszknál fogva a
 2 8 |              imádat tárgyánál, ki azt forró szavakban köszönte meg,
 3 8 |                 Jaj, de még ha csak a forró szavaknál és a meleg kézszorításnál
 4 10|               beszélhetett! ~Kálmán a forró levesre fogta, hogy úgy
 5 12|         titkát a világ szemétől; minő forró napjai az első örömnek!
 6 12|             volna; könnyhullása olyan forró, mintha vér volna; ha szemeit
 7 12|            gyullad a hideg német, s a forró francia megőrül - s csak
 8 12|             volna; könnyhullása olyan forró, mintha vér volna; ha szemeit
 9 13|              barátjától. ~Egy hosszú, forró kézszorítás volt rá a felelet. ~
10 20|              magasabbra szállt, a lég forró volt, virágillatártól, fenyőámbrától
11 28| homoksivatagon porfelhőt hajt végig a forró déli szél. ~Ez Pest panorámája
12 28|               lepi el, hanem az ifjúi forró vér hő pírja. Ez tudja,
13 30|        összetépni, szemei sugárzatát, forró lélegzetét beszívni: s ez
14 39|           hogy üljön melléje és tegye forró homlokát vállára. ~- Tehát
15 39|              dir..." ~De alig vegyült forró ábrándja, szavának meleg