Fejezet

 1 5 |        már édesanyját, Kálmánt és Cilikét. A leves is ki volt merve. ~
 2 5 |         aztán megtanította ő maga Cilikét egy bohókás szerelmi dalra,
 3 22|           azt. Csak az kell, hogy Cilikét meglásd a színpadon, s elestél
 4 23|           a puskát, karjára vette Cilikét, s amíg az út oly széles
 5 23|            egyik térdére odavonta Cilikét, másikra Kálmánt, s mindkettőnek
 6 23|        kezeit nyújtják egymásnak; Cilikét felültették összefont karjaikra;
 7 29|       maga elé. ~- De hol hagytad Cilikét, hogy nincs itt? ~- Őt lefektettük,
 8 32|          lehetett beszélni; aztán Cilikét megölelte és hazament. ~
 9 33|           a konyhaajtónak vezette Cilikét és Kálmánt, ahol az öreg
10 33|    asztalfőhöz ülteté a házigazda Cilikét, jobbra melléje Kálmánt,
11 38|         búvó ajtón át megszökött, Cilikét magára hagyva, hogy keressen,
12 38|         utat. Kálmán karjára vett Cilikét, így emelte át a jégtorlaszon. ~
13 38|      veled! - szólt Kálmán, mikor Cilikét már jó helyen tudta. - Én
14 38| visszamegyek. ~És azzal beerőteté Cilikét az ajtón, s maga sietett
15 39|          saját jobb felével, hogy Cilikét boldoggá tette, és nemes