Fejezet

 1 2 |         papnak a kutyabőr, elég kutya az már úgyis! ~Ez volt a
 2 3 |    diákot sohasem harapja meg a kutya. Nem védi az magát, mint
 3 5 |     most már ifjú úrnak címez. ~Kutya, macska fölkeres, hozzád
 4 5 |        a tied lesz. ~Még a házi kutya is megugat. ~Még a gyümölcsfa
 5 5 |        hogy most jókedve van, a kutya lábaihoz feküdt, a macska
 6 11| énekelni, a menyét fonni, a kis kutya szolgálni, a mókus játszani,
 7 15|        is azt mondta: "Herr von Kutya". ~És most akadt a világon
 8 17| hangzott a fáról, s akkor a két kutya megint abbahagyta a harcot,
 9 21| pirítósát. Volt rá kacaj! Még a kutya is ővele tréfálódik. Pedig
10 23|       Ami azonkívül él: az mind kutya, birka, hangya, vakondok,
11 25|       ura. Nem az "Úr"; hanem a Kutya Cenzor. Az a te eszméidnek
12 29|       el van csigázva az úttól. Kutya idő volt és disznó út hozzá.
13 32|       ellenséged volt; az irigy kutya! Aki mindig árulkodott nálam