|
Eppur si muove!
Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet;
éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a
Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik; az egész föld mozdult, hanem ez az
egy darab állva maradt.
Körülötte minden oldalon a nálánál boldogabb országok előre, a
boldogtalanabbak hátrafelé, de valamerre mindnyájan csak haladtak; egyedül
Magyarország állt egy helyben, és az volt a virtus, az volt az állambölcsesség,
az volt a tudomány, hogy helyéből ki ne mozduljon.
Életföltétele volt a vis inertiae, a tétlenség ereje: "Aki jól alszik,
annak jó lelkiismerete van; akinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki
jól alszik, az jó ember."
Azután akadtak nyughatatlan emberek, akik azt gondolták, hogy ez a mély álom
mégis nagyon közel rokon a halálhoz, s megkísérték a fölébredést.
Egy ilyen nyughatatlan embernek a történetét írom le, aki meg akarta
próbálni, hogyan lehetne az álló földet mozdulásra bírni. E küzdelemben ő
maga összetört, semmivé lett, de mégsem tett le a hitről, hogy "eppur
si muove!"
Tisztesség adassék emlékezetének!
|