Fejezet
1 I | vitt az egyik kezében, azt most felnyitotta, s egy pillantást
2 I | császárok hajdani fényhelyén most a népség legszegényebb,
3 I | Gyere ide csak egy szóra, most vettem egy jatagánt, hozd
4 I | táncolt és énekelt!~– Már most eredj alunni – monda Patrona
5 I | felkiálta:~– Nézzed, nézzed. Most jut eszembe! A levelet,
6 I | Patrona, farsangjuk van-e most a gyauroknak, hogy magadból
7 I | nekem minden kincseimnél, s most azután járok nyomrul nyomra,
8 I | maradt a nagyobb bolond, mert most meg elindult felkeresni
9 I | az óriás fejéből kifolyt, most is ott látszott az utca
10 I | hajtani előttem, mint én most, Halil Patrona, a zsibárus
11 II | volt tehát akadva, midőn most egyszerre ötezer piasztert
12 II | és már meg akar halni. És most nem akarsz meghalni többé?~–
13 II | dobogását észrevette volna; és most, midőn a szép hölgyet látta
14 II | Egészen hozzá közel.~És most még kevésbé tudta Halil,
15 II | bírt magához térni:~– Már most tudod, miért adatott el
16 III | szokott imádkozni, éppen most távozott el, s a kapu agaszi
17 III | Három évet tölte be már, most lép a negyedik esztendejébe,
18 III | futtában a lovak taposták el. Most a visszatért fejedelem visszaköveteli
19 IV | tapasztalandá, hogy karjai most sem gyöngébbek, mint valaha.~
20 IV | ajándékoznod. No, de jól van, már most nem kereslek, mert azt a
21 IV | Mert tudnod kell, hogy most már ketten vagyunk a háznál,
22 IV | Megtaláltad-e már leányodat?~Most Janakin volt a sor felsóhajtani.~–
23 IV | turbánja tekercsébe pedig most is oda volt szúrva az ár,
24 IV | Látod, kedves szomszéd, ez most az én feleségem; és ezentúl
25 IV | hallotta még ezt.~– Már most mondj te nekünk valami regét,
26 IV | melyben lakott, hogy ott őt most várják – várják! Atyja kinn
27 IV | hallatlanná, amit leánya most beszélt.~– Elvesztünk! –
28 IV | tökéletesebben.~– De mit tegyünk most? – aggódék Janaki. – A szultán
29 IV | nemsokára látjuk egymást.~S már most ki jobbra, ki balra!~Musszli
30 V | Halálos méreg volt ez alatt. Most nincsen ott. Üdvözletét
31 V | Azt mondja ő, hogy ha te most a harcba mégy, sohasem térsz
32 V | mintsem arra gondolhatna, hogy most a próféta zászlaját kezébe
33 V | új társainak. Musszli még most is ittas, oly kétségbeesett
34 V | is nagyságos úr voltál, most pedig csauszkutya vagy.
35 V | meg. Senki sem segített. Most felcsaptam a jancsárok közé,
36 V | benne a nehéz ágyúgolyót, s most értette Ibrahim izenetét.~
37 V | Az idő rövidsége miatt most az Aja Szófia helyett csak
38 V | lépett annak zsámolyára, s most ugyanazon vihar ingatja
39 VI | jószágára evezett, éppen most kapván egy hollandi kereskedőtől
40 VI | szavára elnémult a zaj.~És most éppen a jancsár aga háza
41 VI | mert zúgtak, elfogattad. Most ordítást hallasz zúgás helyett.
42 VI | semmi baj sem fog érni. Most a poroszlókon a sor!~Halil
43 VI | lángoló szenvedély tüze most is fellobog beesett szemeiben.
44 VI | éjjelén, s kit itt kell most megtalálnom a förtelem és
45 VII | tulipán azt hitte, hogy most tél van, s amint azután
46 VII | fölkeresé végre az Etmeidánt.~Most már nemcsak az első, hanem
47 VII | csatára lehessen vezetni most. De azt mégis óhajtotta,
48 VII | bámulva néztek rá, mintha most is azt hinnék, hogy csak
49 VIII| melynek padlásán elbújt. Halil most íratta számára a kinevezést,
50 VIII| effendivé emeli.~Hail Patronán most is a közjancsár viselet
51 VIII| bosztandzsik által elvezettetének.~Most még az a kötelesség várt
52 VIII| tulipán olyan szépen nyílik most is.~Aldzsalisz átöleli a
53 VIII| voltam.~– Tehát ezért kísérsz most a bakók szobájáig; köszönöm.~
54 VIII| nyögé a hölgy iszonyodva.~Most a harmadik virágos kosarat
55 VIII| rólunk semmit.~– Mit szólsz? Most menjek el, midőn a nap nem
56 VIII| azt, sejk Szulejmán, hogy most hazudtál, azon harmadik
57 IX | Leghűbb szolgáimat feláldozám. Most szóljatok: mit kívánnak
58 IX | Ahmednek le kell köszönni, és most egyhangúlag kérték bocsánatát. –
59 IX | esküsznek arra, amit kívántál.~Most Ispirizáde is felszólalt,
60 IX | trónról Ahmed előtt, mint most Ahmed őelőtte.~A szultán
61 IX | borulva maradtak körülök.~Most jobb kézről bocsátva az
62 IX | akkor ő lépett fel a trónra; most ő lép le róla, s csak az
63 IX | be szokott terítve lenni, most drága perzsa szőnyegekkel
64 IX | merész, mint mindig.~Viselete most is az volt, ami eddig. Egyszerű
65 IX | az izenet gerjeszte.~– És most állj hadsereged élére –
66 X | az első.~Az országot még most is a szatócs igazgatá, Mahmud
67 X | rettenetesebb hatalom van most, mint midőn a kormánypálcát
68 X | népség felzúdult ismét, s most már nem arra kényszerítik
69 XI | mint a perzsák. Gyönge még most, mint a balkáni saskesely
70 XI | Ekkor eléje állt Musszli.~– Most engedd, hogy ez írással
71 XI | egyszer voltál a szerájban, most engedd nekem azt a dicsőséget,
72 XI | kérdé aztán Musszlitól, ki most elhallgatott, mert elfelejtette
73 XI | ligeteit kivágták tőből; most már csak romjai látszanak
74 XII | elnyeljen bennünket, amidőn most még mi vagyunk elég erősek
75 XII | megmutatta, hogy mit akar. Most mutassuk meg mi, hogy elértettük,
76 XII | karddal kezében.~Ah! De most a csodálkozás sora a nagyvezérre
77 XII | Tudod-e hová viszlek most, Gül-Bejáze? – kérdezé Halil
78 XII | evezett, látta, hogy még most is ott áll az elhagyott
79 XII | lehetett beszélni.~– És most én kérek tőletek valamit.~–
80 XII | meg Musszli kezét. Ez még most sem tudá, mi történik velök,
81 XII | tanácskozásait, e függönyök mögött most, ha néha hátulról fölemeltetnek,
82 XII | elpártolt, vagy meghalt. Most őt hozták elő. Halil esetének
83 XIII| Ugye, minő jéghideg víz? Most hoztam azt a forrásból.~
|