Fejezet

 1 I   |            megengednék, hogy isten neki, legyen hát ezzel a három
 2 I   |      kövess!~Az idegen kezet akart neki csókolni, s nem győzte hálálkodással.~–
 3 I   |     szakállából, amennyi elég volt neki is, annak is emlékül. Peliván
 4 I   |   lakomában részesül, és jól esett neki étel és ital, és megelégedve
 5 I   |       Halilhoz, egy pénzt adott át neki, melyet neveznek ott arany
 6 I   |            juhhússal főve), hozott neki a sütőktől és cukorral bánó
 7 I   |           mintha magad adtad volna neki.~– És ígérd meg nekem, hogy
 8 I   | pénzváltónak a levelet, hogy adjon neki utasítást, anélkül hogy
 9 I   |      felkeresni azt az embert, aki neki e pénzt adta; hiszen keresheti
10 II  |        kevés haszna származott, az neki untig elég is volt, és sohasem
11 II  |        nyájos, szelíd hangon monda neki:~– Íme, ez itt az én házam;
12 II  |   megszereté a lyánt; sohasem volt neki senkije, akit szerethetett
13 II  |             nem tudta, mit mondjon neki. Az ő nyelve nem volt édes
14 II  |            Halil, hogy mit mondjon neki? A leány szomorú, egykedvű
15 II  |        fogod tudni, Halil – felelt neki suttogva. És Halil mindinkább
16 III |           a szép asszonyt; volt is neki mind a kettőből elég. Kertje
17 III |            a leányt magához; örült neki, hogy mindenét odaadhatta
18 III |           járhat ki s be, és abban neki semmi öröme nincsen.~– Mit
19 III |        volna az, aki ellent tudjon neki mondani? Ahmed bizonyára
20 III |            szultánát, s megesküvék neki, hogy álmát teljesíteni
21 IV  |        egyébiránt éppen nem ártott neki, mert annál többen mentek
22 IV  |       talált ébredni a rabnő, inte neki, hogy csak aludjék tovább,
23 IV  |         otthagyhatod; ha meghagyod neki, hogy ne nézzen rájok, be
24 IV  |            mondjad, mi árát szabod neki, hogy őt kiválthassam, és
25 IV  |        vették kezeit és hízelgének neki és ölelték. A leány csókot
26 IV  |          kócsagtoll; természetesen neki is, mint minden csizmadiának,
27 IV  |            Tehát isten azért adott neki bájokat, hogy azok miatt
28 IV  |            hangon e szavakat mondá neki: „Légy örömben, boldog hajadon,
29 IV  |         pávatollakból, s megengedé neki, hogy folyvást ott lehessen
30 IV  |           nagyúrhoz, s a más egyéb neki rendeltetett ajándokokkal,
31 IV  |           hízelgő szavakat mondott neki, megajándékozá szép ruhákkal,
32 IV  |    fürdőben, vérlázító italt adtak neki inni. Mindhiába. A Szűz
33 IV  |          de a szerájt sohasem volt neki szabad elhagyni. A szultána
34 IV  |            azt mondá, hogy ez mind neki adja, csak őt szeresse,
35 IV  |          őt szeresse, megmutogatta neki a tömérdek drága ékszert,
36 IV  |            eldugva tart, és azokat neki ígérte, kínálta az édes
37 IV  |       lábszárait, s úgy könyörgött neki, hogy tegye mind azt hallatlanná,
38 V   |           vissza hozzá, és mondjad neki, hogy jöjjön ide.~– Ez izenet
39 V   |              Vezess Aldzsaliszhoz. Neki nem szabad meghalni. Mit
40 V   |       visszamégy a kiajádhoz, tudj neki értelmes választ vinni,
41 V   |         nőne is Peliván, jaj volna neki. A csauszvezér azonban hirtelen
42 V   |      kezébe adta azt, és meghagyta neki, hogy vigye azt a szultánnak.~–
43 VI  |        Ibrahim erre azt parancsolá neki, hogy fogassa el mindazokat,
44 VI  |    fölkelté a nagyvezért, elmondva neki a rémhírt.~– Az nem lehet –
45 VI  |           néhány nap előtt küldtem neki fegyvert és segélycsapatokat,
46 VI  |        benne. A szégyen nem engedé neki, hogy megszabadítsa magát.
47 VII |  félrebújtak előle, utat csináltak neki. Nem volt ott Halil; lett
48 VII |           ő ott, majd tudott volna neki felelni.~Itt is szerencsésen
49 VIII|         választott.~Midőn jelenték neki az őrt álló janicsárok,
50 VIII|             én kérem, én könyörgök neki, ne kívánja e két ősz szakállt
51 VIII|            s nem hallá, mit beszél neki Szulali Ibrahim ősz szakálla
52 VIII|       miket Abdi basa ajándékozott neki tegnap.~A négy tulipán olyan
53 VIII|          odaadtam.~Azzal odanyújtá neki pecsétgyűrűjét, melybe névvonása
54 VIII|      aláírt okiratot, átnyújtá azt neki.~Damad Ibrahim homlokához
55 IX  |             és senki sem válaszolt neki. – Megnémultatok-e?~Ekkor
56 IX  |        mindnyájan kezet csókolának neki. Az ulemák a földre borulva
57 IX  |           kizlár agának, megmondva neki, hogy üdvözölje nevében
58 IX  |        nagyjai, s hódolva kívántak neki üdvöt.~Késő éjfélig tartott
59 IX  |           Mahmud mosolyogva nyújtá neki kezét, mit az megcsókolt.~
60 IX  |       ölelés közepett.~Úgy tetszik neki, mintha valaki háta mögött
61 X   |       akkor egyszerre azt mondanák neki: „Uralkodjál szíveken és
62 X   |      megállít, és kényszerít, hogy neki utat engedj.~Gül-Bejáze,
63 XI  |       palotája erkélyén ül, melyet neki a szultán és a nép kegye
64 XI  |   felkereste Gül-Bejázét, s mesélt neki szép tündérregéket, miket
65 XI  |         ále Remaéti” (Isten legyen neki örökké kegyelmes), odajő
66 XI  |           Isten ellen, megbocsátja neki Isten; ki vétett felebarátja
67 XI  |  felebarátja ellen, megbocsáthatja neki az; de aki vétett önmaga
68 XI  |           a kám kezét, úgy tetszék neki, mintha valami villanyos
69 XI  |          hogy mivel kedveskedhetik neki?~Musszli bátorságát a kénytelen
70 XII |           Halil Behram nevet adott neki, amit a hősök viselnek:
71 XII |            ily szavakkal válaszolt neki:~– Nagy baj az egy országra
72 XII |           megnyugtató hangon monda neki:~– Ne aggódjál miattam,
73 XII |    kegyesen érez iránta. Utat akar neki engedni, hogy magát becsülettel
74 XII |    megmenthesse. Magas hivatalt ád neki, mely által eltávolítsa
75 XIII|             hogy az milyen jólesik neki.~Vacsora után karjába ölté
76 XIII|      feleleteket vár, regéket mond neki. Elmondja, mi történt vele
77 XIII|      amióta elváltak, megmutogatja neki apró madarait, virágait,
78 XIII|             Kihez?~Odabenn megveti neki ágyát, vánkosát feje alá
79 XIII|  szolgájának; néha azt is megsúgja neki, hogy Halil nagyratörő tervekben
80 XIII|         hogy őt üdvözölje, mert ez neki édesatyja. És dicséri a