Fejezet

 1 II  |        Jer, hozd be őt boltomba – szólt Halil a kikiáltóhoz –, ne
 2 II  |       utca közepén.~– Nem lehet – szólt a kikiáltó –, fejemre van
 3 II  |       eladatik?~– Halil Patrona – szólt a kikiáltó –, sokkal jobb
 4 II  | ragadtatva.~– Ne vidd őt tovább – szólt a kikiáltónak –, és ne mutasd
 5 II  |         piasztert.~– Legyen úgy – szólt a kikiáltó, lefátyolozva
 6 II  |      magányos lakáig.~A leány nem szólt az egész úton.~Hazaérkezve,
 7 II  |        fogadott. Még egy szót sem szólt ekkorig, csak mikor elvégezte
 8 III |     legnagyobb kegyelmű padisah – szólt a berber basi, letekergetve
 9 III |         hű szolgám, kizlár aga? – szólt eléje menve Ahmed, s felemelve
10 III |        mondattak.~– Hű szolgáim – szólt nyájasan mosolyogva. – E
11 III |       állt meg a padisah előtt és szólt.~– Óh, uram! Allah külön
12 III |   árnyékodat, hatalmas padisah! – szólt Damad Ibrahim, s azzal megcsókolva
13 IV  |      akbár! Áldott legyen az úr – szólt Patrona is, odalépve hozzájuk. –
14 IV  |           Nem jól mondád, Halil – szólt az apa örömtől ragyogó arccal. –
15 IV  |           asszonyok legszebbike – szólt a hölgyhöz fordulva ekkor,
16 IV  |     nevezik kobkobnak.~– Ej, ej – szólt aggódva Janaki –, oly elevenen
17 IV  |         világot.~– Ejnye, ejnye – szólt közbe Janaki –, olyan elevenen
18 IV  |      többet.~Janaki összeborzadva szólt közbe:~– Ugyan jó, hogy
19 IV  |  vettessék.~– Hisz ez csak mese – szólt Gül-Bejáze, megsimogatva
20 IV  |        Nono, fiam, legyen eszed – szólt Janaki, maga is sejteni
21 IV  |           tett.~– Én azt hiszem – szólt Halil –, hogy azok nem csodák
22 IV  |         búsulj, jámbor müzülmán – szólt felállva helyéből a berber
23 IV  |      szitkozódott, csak Halil nem szólt semmit. Ő hallgatva tartá
24 V   |      engem.~– Nézzétek, barátim – szólt Musszli társaihoz –, ez
25 V   |     kezével.~– Ne félj, Patrona – szólt hozzá gúnyosan –, Gül-Bejázét
26 V   |              Legnagyobb padisah – szólt arcra borulva a kizlár aga,
27 V   |  választának.~– Helyesen mondád – szólt Ahmed, s parancsolá a főmuftinak,
28 V   |         il Allah! Egy az Isten! – szólt fejét meghajtva Ahmed, s
29 V   |        Figyelmeztesd a szultánt – szólt Aldzsalisz, még egyszer
30 VI  |          hogy a tűzbe vettessék – szólt Ispirizáde, s a tűzbe veté
31 VI  |        elé jutottak.~– Hasszán! – szólt rövid címzettel Halil, a
32 VI  |       emelé őt karjaira. A nő nem szólt, és nem nézett rá, csak
33 VI  |          halvány, megtört alakot, szólt:~– Ime, müzülmánok, ez az
34 VII |     valódi tengerészi nyugalommal szólt hozzá:~– Nyújtsd nekem e
35 VII |     Nyújtsd e zászlót, jancsár! – szólt újólag merőn szeme közé
36 VII |          tenni?~– Én így tennék – szólt Abdi röviden, s aztán elhallgatott.~
37 VII |          Sztambulba.~– Az is jó – szólt Abdi –, dicső megjelenésed
38 VIII|        embereket, dicső szultán – szólt keserűen Abdi basa. – A
39 VIII|              Továbbá követelik… – szólt Szulali.~– Még többet is?~–
40 VIII| fájdalmasan Ahmed.~– Mashallah! – szólt vidáman a kapudán, övék
41 VIII|      könnyekre fakadt, és zokogva szólt hozzájuk:~– Íme, idehoztam
42 VIII|     embert láttok magatok előtt – szólt a nagyvezér, Damad Ibrahim
43 VIII|   tehettük.~– Régen mondtam ezt – szólt a kapudán basa. – Még tegnap
44 VIII|  távozzatok a hóhérok szobájába – szólt a nagyvezér társaihoz –,
45 VIII|           akik rá vannak szánva – szólt Ahmed.~Mindkettő térdre
46 VIII|        férfi volt ez.~– Jó öreg – szólt Halil –, hogy hívnak téged?~–
47 IX  |          áldozatok vére kifolyt – szólt Ahmed bús, ingatag hangon. –
48 IX  |        ültetve.~– Csodálatos ez – szólt Ahmed, midőn tovább egy
49 IX  |      esküvel akarja biztosítani – szólt az egybegyűlt népfőnököknek. –
50 IX  |         előtte, s alázatos hangon szólt hozzá:~– Ne halljad társam
51 IX  |          a paradicsomba jutásra – szólt gúnyosan Orli, ki szofta
52 IX  |      kívántam, az már teljesült – szólt Halil, és minden szavát,
53 IX  |       sorba nézte őket, és azután szólt:~– Uram, dicső padisah!
54 IX  |           állj hadsereged élére – szólt Halil –, s kövesd néped
55 X   |             Előbbvaló, mint én? – szólt Aldzsalisz elbámulva. –
56 XI  |           meg az isten akaratja – szólt az öreg Dervis Mohammed
57 XI  |          Patrona látnoki ihlettel szólt az egybegyűlt férfiakhoz~–
58 XI  |       szultánhoz menendünk érte – szólt Mohammed dervis.~– Rontassanak
59 XI  |         kívánatokat.~– Van hát! – szólt ez, s azzal leült szépen
60 XI  |         Bölcs és előkelő ember? – szólt csodálkozva Musszli. – Mit
61 XII |     szultána szörbetet.~– Látod – szólt Halil nejéhez –, „a világ
62 XII |              A szerencse, Halil – szólt szomorú mosollyal a nő –
63 XII |          összegyűltekhez fordulva szólt:~– Müzülmánok, Mahomed hívei!
64 XII |             Én nagyon jól tudom – szólt Halil Patrona hideg nyugalommal
65 XII |          engem oda.~– Te mondád – szólt Halil, bevonva az evezőket,
66 XII |         hullani.~– Miért sírsz? – szólt Halil. – Bohó vagy. Az elválás
67 XII |  nagyvezér nyájas leereszkedéssel szólt:~– A padisah kegyelmét küldi
68 XII |     legderekabb férfiak vagytok – szólt Kabakulak. – Te, Halil,
69 XIII|           látod, hogy itt van ő – szólt Gül-Bejáze, az üres helyre
70 XIII|      semmit…~– Nézd gyermekedet – szólt felemelve fiát –, emeld