Fejezet

 1 I   |              vissza nem adják.~– No, Allah segítsen. Siessünk, mert
 2 I   |       sóvárogtak egy csepp vízért, s Allah könyörült rajtok, és elvezette
 3 I   |             legnagyobb öröm, mellyel Allah megajándékozta az embereket,
 4 II  |           meg, ki ád többet érte!?~– Allah őrizzen meg bennünket ily
 5 II  |           senkit, hogy ne vegye meg. Allah mindnyájunkkal szabad, s
 6 III |              nem volt oka örülni, de Allah azon különös áldásban részesíté
 7 III |      odaillik vele berber basinak.~– Allah gondoskodjék rólad, hogy
 8 III |              keresztbetett kézzel.~– Allah akbár! Allah kérim! Az isten
 9 III | keresztbetett kézzel.~– Allah akbár! Allah kérim! Az isten hatalmas.
10 III |          előtt és szólt.~– Óh, uram! Allah külön napot rendelt az örömre,
11 III |        menyasszony csak hároméves.~– Allah kérim! Az isten ne engedje
12 IV  |           hogy lábait ide vezérlé.~– Allah akbár! Áldott legyen az
13 IV  |       alázatosan mutatta be magát:~– Allah kérim! Szalám aleikum! Az
14 V   |            Halil Pelivánra ismerünk. Allah felvitte a dolgát, csausz-vezetővé
15 V   |           hüvelyben.”~– La Illah, il Allah! Egy az Isten! – szólt fejét
16 V   |    személyesen a csatába menne, hogy Allah adjon fegyvereinek diadalt.~
17 V   |            semmit el nem kezd, amire Allah kezéből jön az áldás, ha
18 V   |              délutáni órán nem hiszi Allah áldását a keleti nép.~
19 VI  |    Kermandzsahán veszve van?~– Akkor Allah kezében vagyunk mindnyájan.
20 VI  |      mentségükre sietnünk. Ez árulás Allah és a próféta ellen! Azért,
21 VII |            az emberre ráhágtak, jass Allah, nem kel az fel többet.
22 VII |   utcáitokról, mert ha megmoccantok, Allah árnyékára esküszöm, halommá
23 VIII|              veszélyben van, s kinek Allah orcája kedves, siessen a
24 VIII|         tűzhelyét, ekéjét, és sietni Allah és az ő felkentjei védelmére,
25 VIII|    zendülőknek csak velünk van baja. Allah kérim! Gondold azt, mintha
26 VIII|            azon néhány napot, melyet Allah még életemhez adott, íme,
27 VIII|        kezeiket fölemelve kiálták:~– Allah őrizzen meg tégedet ettől!~
28 VIII|             vagy Halil Patrona, akit Allah éltessen soká.~– Te is oly
29 IX  |            lelkét pedig vágják ketté Allah öldöklő angyalai, hogy soha
30 IX  |           tekinte fel, és megköszöné Allah kegyelmét, kitől jő minden
31 IX  |            fölé, és háromszor kiáltá Allah nevét. És amidőn harmadszor
32 X   |              kinek minden tekintetét Allah ártó angyalai őrzik, hogy
33 XI  |      egymásnak: holnap!… holnap!…~De Allah az isten, ki megvédi az
34 XI  |              fognak szétterjeszteni. Allah akbár! Hatalmas az isten!~
35 XI  |        meghereb (napnyugta) idejéig.~Allah adjon üdvöt a világok urainak!”~…
36 XI  |              a mecsetek tornyaiból.~„Allah kérim! Allah akbár! La illah
37 XI  |            tornyaiból.~„Allah kérim! Allah akbár! La illah il Allah,
38 XI  |             Allah akbár! La illah il Allah, Mohamed rászul Allah!”~(
39 XI  |             il Allah, Mohamed rászul Allah!”~(Az isten felséges! Az
40 XI  |          neve a Takimi Vekai.~– Jash Allah! – kiáltának fájdalmasan
41 XI  |              harangok, miknek szavát Allah gyűlöli. Az igazhívők fejeivel
42 XI  |             házakat építenek.~– Mash Allah! Legyen meg az isten akaratja –
43 XI  |            melyre ez van írva: „Dáme Allah hu te ále Remaéti” (Isten
44 XI  |             felnyitják a sírokat, és Allah színe elé vezetik a reszkető
45 XI  |              és rettenet kimondanom, Allah nevét káromolják. Ha a gyaurok
46 XI  |          palotaurak) előtt: „Nincsen Allah, vagy ha van Allah, úgy
47 XI  |           Nincsen Allah, vagy ha van Allah, úgy nem mindenható; mert
48 XI  |            hogy azt mondjam: nincsen Allah!”5~Az egybegyűltek elszörnyedve
49 XII |            jutalmadul meg adja érned Allah, hogy aki jó barátod árulója
50 XII |         melyikünk lesz ott, azt csak Allah tudja – mondja Halil.~–
51 XII |            emeli szemeit, és mond:~– Allah akarta így.~Még egy csapás