Fejezet

 1 I   |           mindegyik halom oly zöld, mintha csak a természet osztályt
 2 I   |          kérdeztem én az Etmeidánt, mintha oda akarnék menni, hanem
 3 I   |             pillantást vetett bele, mintha magában tanakodnék rajta,
 4 I   |              mint egy bölénybika, s mintha még nem volna megelégedve
 5 I   |            bizonyos lehetsz felőle, mintha magad adtad volna neki.~–
 6 I   |            én alá s fel a világban, mintha marháimat vették volna el,
 7 I   |          meg fejét a porba előttük, mintha valami azt súgná szívébe: „
 8 II  |          néz beléjök, többet tanul, mintha az Alkoránból olvasna; milyen
 9 II  |       hosszú szempilláit fölemelte, mintha az éjszaka nyílna meg két
10 III |            nyájas, tündökletes arc, mintha egy atya lépne gyermekei
11 III |       tégedet látlak, felséges kán, mintha az ő arcát látnám, s valahányszor
12 III |          valahányszor őt szemlélem, mintha a te arcod állana előttem.
13 III |            a veszélyt, annyit tesz, mintha önmagától lopna. Tudva lesz
14 III |            támadnak elő a harcosok, mintha a négyszáz év alatt elhullott
15 III |             tekinte le a beszélőre, mintha azalatt, míg ez beszélt,
16 IV  |        helyette minden házi dolgot, mintha az vette volna meg őtet.~
17 IV  | gyöngyházból állt, hogy csillogott, mintha csupa merő szivárvány volna
18 IV  |             hallgatja, annyit tesz, mintha a szultán háremébe vetne
19 IV  |       kiálta fel kacagva Musszli. – Mintha csak őt látnám magam előtt.~–
20 IV  |            titkos erkélyén, s utána mintha valami nehéz hullana a vízbe,
21 IV  |       elalélt az első érintésnél, s mintha hullát csókolna, aki ajkát
22 V   |             ajkait lezárta ajkával, mintha meg akarná őrzeni, hogy
23 V   |             is azért felelek neked, mintha menteném magamat, hanem
24 V   |              oly vontatva tevé azt, mintha készakarva az időt akarná
25 VI  |          hajítva találtak. A levél, mintha puskaporral lett volna írva,
26 VI  |          Ott is megállt az ajtóban, mintha félne vagy szégyenkednék,
27 VII |             Óh, uram, úgy beszélsz, mintha amaz öntöző edénnyel ott
28 VII |             Azok bámulva néztek rá, mintha most is azt hinnék, hogy
29 VIII|         tekintett föl, de úgy tett, mintha nem hallotta volna, amit
30 VIII|           Allah kérim! Gondold azt, mintha örökre alunnánk. A feltámadás
31 VIII|             s homlokát megcsókolja, mintha el akarná bűvölni lelkéből
32 IX  |              Némán ültek ott körül, mintha nem is élő emberek, hanem
33 IX  |          sötét fekete arcával, mely mintha önmagára vetne árnyékot.~
34 IX  |         közepett.~Úgy tetszik neki, mintha valaki háta mögött állana
35 IX  |       felolvasták a mecsetek előtt, mintha egy szájból jőne a kiáltás,
36 IX  |            úgy állt ott egy percig, mintha ércből volna öntve, kiáltó
37 X   |          fehér lett, mint a liliom, mintha amaz minden pirosságot elrabolt
38 XI  |            kezét, úgy tetszék neki, mintha valami villanyos rándulást
39 XI  |            akart hallani Kabakulak, mintha tökéletesen megsiketült
40 XI  |           ne kiabálj úgy a fülembe, mintha süket volnék; mit kér tőlem
41 XI  |            a palotákat felgyújtani, mintha kedve telnék benne, hanem
42 XII |            minden kedve az élethez; mintha azt érezné, hogy ettől már
43 XII |     halászokból, hogy úgy tetszett, mintha ők volnának a hadvezérek,
44 XII |         törekszik. Te úgy beszélsz, mintha rajtunk kívül senki sem
45 XII |         senki sem laknék Európában, mintha körös-körül nem hatalmas
46 XII |       jutott, úgy beszélt a kámhoz, mintha csak ketten volnának a szobában.~–
47 XII |           Boszporuszon Gül-Bejázét, mintha sétálni vinné őt. A nő karján
48 XIII|         között, s aközben úgy tesz, mintha valakihez suttogna, beszélne.